Gaithersburgi napjaim

Star Wars

2007-11-10T16:01:00.000-05:00

Wow, ma úgy esett, hogy gyalog mentem haza, mert nem volt nálam a bringa, Yuqin pedig már nem sokkal öt után lelépett. Amint fél hét előtt nem sokkal kiléptem az épületből nagyon fura fényeket tapasztaltam, teljesen olyan volt, mint egy Csillagok Háborúja snitt. A Hold igen vékony karimája már a nyugati horizonthoz közel lógott a sötét égbolton, a NIST kampuszán pedig ködfoltok bolyongtak, mintha csak füstgéppel csinálták volna azokat. A nagyon sárga fényű közvilágítás igen hangulatossá tette a környéket. A levegő leginkább egy kora nyári hajnali zápor utáni klímára emlékeztetett. Annyira tetszett ez az összkép - és már annyira majdnem fél hét volt - hogy nekiálltam (vagy inkább nekifutottam?) kocogni az F kapu felé. Érdekes volt, hogy amint kiértem a kapun a köd megszűnt és az időszámítás visszatért az enyhe öszi estébe. Erről ennyit.
Már bőven eltelt két hét az előző bejegyzés óta és már megint írok. :) Megint egy hosszú hétvége van mögöttem, mert hétfőn veteránok napja volt és ezért a kormányközeli munkahelyeken ez mukaszüneti nap. Ennek ellenére délelőtt voltunk bent pár órát.

Vasárnap este Yuqinékhoz voltam hivatalos vacsorára. Gesztenyével töltött kacsa volt a menü, ami annak ellenére nagyon ízlett, hogy nem kedvencem ez a szárnyas. Kipróbálhattam egy masszírozó széket, ami a vádlitól kezdve egészen a nyakamig szépen megnyomkodott. Yuqin említette, hogy neki nem igazán jött be, de ez érthető is, hiszen valószínűleg nem a törékeny kínai testére tervezték, hanem a valószínűleg holnap reggeltől diétázó amerikai puhatestűekre. Nekem pont jó volt a beállított erősség! :)

Ha már szó esett a szárnyasokról, akkor megemlíteném a főépület fölött köröző nagytestű madarakat. Még soha nem láttam ekkora állatot a levegőben. Az épület ablakait viszonyítási alapnak tekintve a fesztávolságukat olyan két, két és fél méteresre saccolnám. Gondolom sasok, vagy hasonló rágcsálózabálók lehettek. Majd talán sikerül képet is készítenem.

Az utóbbi időszak eléggé stresszesen telt, mert a bevállalt mérésekkel még nem állunk sehogyan, sőt én egyre inkább úgy érzem, hogy nem előrefele, hanem visszafelé haladunk a folyamatban. Yuqin annyira tökéletes berendezést akar összeállítani, csak éppen a rendszer nem akarja azt hozni, amit elvárunk. Ez vagy azért van, mert túl sokat várunk, vagy mert túl keveset tudunk a nagyon kicsi detektoráramok méréstechnikájáról. Azt hiszem mind a kettő játszik, de remélem mostanra kifogytunk az ötletekből és beérjük a 2*10^-15 A-es mérési bizonytalansággal.
A múlt pénteken jött az egyik nagy műszergyártó üzletkötője és hozott egy bemutató készüléket próbálgatni. A próbálgatás annyira jól sikerült, hogy este 10-kor már egy európai műszer vezérelte egy számítógép segítségével. Ennek köszönhetően elégedetten zártuk a hetet.
Volt itt közben egy kis halloween is, ami kb abból állt, hogy sötétedés után az utcán jelmezbe öltözött kisembereket lehetett látni, amint járnak házról-házra. Gaben otthon volt, de nem volt édességből felkészülve. Szerencsére én azért betáraztam pár nappal azelőtt, így azért volt muníciónk és ezért Gaben fel is kapcsolta a kinti lámpát az ajtó fölött. Mint utóbb kiderült erre jöttek is csőstűl az édesszájúak és igen gyorsan elfogyott a pár zacskónyi apró csokoládé és cukorka. Én éppen Zsuzsimmal telefonáltam ez idő alatt, majd miután felértem már csak három megtépázott mintatadarab maradt Gaben jóvoltából.
A hétvégén képviselő választások voltak. Itt egy kicsit ez is más hangulatban megy, ugyanis ahogyan a reklámokban engedélyezett az összehasonlítás, úgy a fizetett politikai hirdetésekben is ér kiemelni az ellenfél hibáit miután gondosan feldolgoztuk például a képviselőház jelenléti íveit, vagy a rendőrségi jelentéseket.
Hogy keretet adjak a mai szösszenetnek megint egy kis Holdas téma a rajongóknak, T-Bala jóvoltából.

Zima 2

2007-10-29T22:30:00.000-04:00

A hétvégén ugyan megint jobbra fordult - aztán meg balra - az időjárás, de ma reggel picit dideregve ébredtem és meglepődve tapasztaltam, hogy az iGoogle-s kijelzők között az itteni bizony ki van nullázva. Beköszönt az igazi tél, miután az átugrotta az őszt. Be is készítettem az otthonról elhozott sapkát és egy pár kesztyűt, de ezeket még nem használtam, elég volt a tudat, hogy megtehetném. Mielőtt elindultam még hamar átkapcsoltam a hűtést, fűtésre aztán elsétáltam - mert a bringám ugye, bent maradt az irodában. Jó szolgálatot tett a polár felső, nem fáztam és nagyon szép, tiszta levegő kísért egészen az irodáig. A kapun beérve a varjak tömkelegére lettem figyelmes, nem tudom, hogy honnan bújtak elő, de jó sokan lettek hirtelen. Vitatkoztak is rendesen annak rendje és varja szerint. Ment a károgás ezerrel és ahogyan a repülési formációkat figyeltem éppen valamilyen terület rendezéses projekt lehetett, mert igen izgatottak voltak. Az összes kisebb termetű szárnyas megszeppenve ücsörgött a lámpaoszlopok tetején. Mintha csak azt suttogták volna, hogy "Na, megjöttek a nagyfiúk..."
A mai ebédhez vittem itthonról egy kis maradék petrezselymes krumplit, gondoltam, hogy majd az étteremből hozok valami húsfélét mellé. Gondoltam....csak azt nem, hogy ma előszőr bekövetkezik a lehetetlen és negyed kettő körül elfogy az öszes ehető kaja a pultokról. Elfogyott. A krumpli azért jól esett. Visszatérve láttam, hogy gondosan gyüjtögetik a legmodernebb tchnikával a lehullott fa és tűleveleket. Egy arc körzött egy gokart szerű fűnyíróval és fújatta a kör közepére a begyűjtendőt, majd jött egy pótos traktor és felporszívózta az egészet. Így aztán tényleg nem nehéz alacsony értéken tartani a munkanélküliséget.
A mérőrendszer finomítása címszóval megint megbolygattuk a rendszert és persze nem lett jobb egy fokkal sem, ellenben megint elment egy nap. Kicsit olyan nyögvenyelős, kinlódós nap volt, el is fáradtam benne.

Mona Lisa

2007-10-27T15:36:00.000-04:00

A hideg idő ellenére persze nem maradt el a grillezés, hiszen kemények vagyunk. Enni azért bent ettünk. Csirke és marha hús falatok nyárson, fokhagymás, fűszeres, fóliában sült krumpliszeletek ls persze a tejfölös uborkasaláta. Hmmm.
Na, ebből maradt mára egy kis krumpli és saláta. Gondoltam, hogy ehhez kiválóan passzol a rántott hús. Elszaladtam a boltba egy fél kiló húsért, tojásért és morzsáért. Fél óra alatt készen is volt az ebéd. Nem is tudom, hogy eddig miért nem csináltam rántott húst.
Szerencsére a 12 °C ma már 21 és derült az ég, úgyhogy frankó az idő, lehet irigykedni. Persze abringát bent hagytam az irodában. :(
Tegnap volt egy érdekes előadás a kanadai NRC-ből (ottani kutató intézet). 3D-s szkennerről ment a vetítés, javarészt arról, hogy hogyan szkennelték be a Mona Lisa festményt, de szó esett az űrsikló felületén keletkezett sérülések lézeres vizsgálatáról is, amit szintén az ő berendezésükkel végeznek. Igen látványos videó bemutatót állítottak össze épületek szkenneléséről és külön kitért a Cleopatra nevezetű projektre is, amiben a 3D-s szkennert antropometriai kutatásokhoz használták több ezer ember testalkatának digitális felvételéhez.
Érdekesség, hogy itt a nyári időszámítás idéntől 1 héttel korábban kezdődött és 1 héttel korábban is fog véget érni. Így én csak jövő hétvégén fogok tudni egy órával többet aludni!

Yuqin visszatért és elhozta magával az esőt és a hideget

2007-10-25T19:55:00.000-04:00

Kedden este érkezett haza és szerda reggel már jött is dolgozni. Már örült, hogy hazajöhet, mert egy picit az agyára ment a nyugodtabb európai életvitel. Hiányzott neki a pörgés és nagyon egyedül érezte magát Braunschweig külvárosában. Mondta, hogy nem nagyon kapkodnak ott el semmit, így délután 4 óra után már szinte senkivel nem találkozni az irodában. :) Gondolta, hogy az egy kis gondot fog neki okozni, ha 1 hónapig nem nagyon fog rizst enni, de túlélte és nem is nagyon hiányzott neki. Ellenben az étrend az fura volt számára, hiszen általában ebédkor is és este is szokott melegételt enni, ott viszont az ebéd is csak egy könnyű menzás étel volt. Reggeli és vacsora pedig műzli, kukoricapehely, szendvics.
A ma esti programok között egy utolsó grill-party szerepel, de van egy olyan érzésem, hogy ezt eltoljuk egy esőnapra, ugyanis tegnap óta szinte folyamatosan szitál az eső és végre igazi őszi 12°C-os idő van. Yuqin mesélte, hogy a Németeknél mindenki bringával jár, még esőben is. Namost, kicsit én is német vagyok, vagy mi, így kemény voltam és az esőben is használtam a bringát - persze sárhányó az nincsen rajta, de szerintem most már megvárom a havat! :)
Az esetleges party-hoz összedobtam egy tejfölös uborka salátát, amihez vettem fehérborsot is és miközben azt kerestem a Grand Mart-ban rábukkantam - jó 4 hónap után - a mákra ott is. Most már vészhelyzet esetén is tudok szerezni, mert itt van közel.
Az utóbbi két hét munkája többé kevésbé felesleges volt, mert egészen más kóddal szipkázzuk ki a mérési adatokat a műszerből. Még a kalibrálást is újra kell majd csinálni, mert még meg fogjuk bontani a rendszert. :(

gyorshét-terem

2007-10-20T11:46:00.000-04:00

Ez a hét nagyon gyorsan eltelt, csütörtökön is még azt gondoltam, hogy szerda van. A lényeg, hogy a hétre tervezett méréseket letudtam, így a mérőrendszer már-már kalibráltnak tekinthető. A csütörtöki (nekem szerdai) nap rövidebre sikeredett, mert időpontom volt a lábdokinál 16:45-re. Most kivételesen kerülő nélkül odataláltam. Az időpont itt sem azt jelenti, hogy akkor mindenki mindent eldob és én következem, hanem kellett bizony várnom kemény 30 percet. A doki lenyírbálta az elhalt köröm részeket, kitisztította a környékét és mondta, hogy még pár napig áztassam, meg kenegessem a csodakenőccsel, aztán majd szépen rendbe fog jönni és, hogy nem gondolja, hogy újjabb antibiotikum kúrát kell csinálnom. Igaza lett, mert már aznap este sokkal jobban voltam és nem is volt annyira érzékeny, mint előtte.
IT hírek: aki eddig próbálgatta az Ubuntu féle linux disztribúciót és nem volt szerencséje például a laptopján belőni a wifi-t, vagy a hangot, akkor annak jó hír hogy megjelent a 7.10-es verzió. Szép és gyors és működik, ami eddig esetleg nem. Sok sikert.

Arriving somewhere...

2007-10-13T17:44:00.000-04:00

Péntek reggel 10-kor megnézhettem a SIRCUS üzemet, ahol igen nagy pontossággal tudnak detektorokat kalibrálni. Érdekes volt, főleg a sok féle lézer. Délután folytattam az új műszer moduljának beillesztését a LED colorymetry programba (LabView). Délután háromra sikerült is befejeznem, aminek nagyon örültem, mert már hosszú napok, ha nem hetek óta foglalkozom ezzel....de végre megvan! Hétfőn kipróbálhatom élesben is. :)

Még délben felhívtam a színház pénztárát, ahol próbáltak lebeszélni arról, hogy jegy nélkül menjek a helyszínre. Ők bizony már nem fognak 1 jegyet sem eladni, mert ma biztosan nem fognak lemondani egyet sem a lefoglaltak közül. Hm. Hát jó, gondolotam maximum megnézem a színház környékét, ha senki nem tud nekem jegyet adni a tömegből, így a 4-es NIST-es járattal ki a metrohoz és kb 3/4 hatkor ott is voltam a színháznál, ahol már kezdett kialakulni egy szép hosszú (~60 ember) sor az épület fala mellett. Ez a sor azoké az embereké volt, akiknek már volt jegye. Reményteljesen közeledem a sor nélküli jegypénztárhoz, de a csaj megint elküldött, hogy tőle ugyan nem fogok jegyet kapni. A közeli vendéglátóipari egységben megittam egy sört, majd ettől felbátorodva elkezdtem a kígyó fejénél a már-már reménytelen jegy megszerzését. Szerencsémre a harmadik kérdés után már vettem is elő a pénztárcámat és megvettem rendes áron ($26) a belépőt. :))) Jeee, jeee, jeee, meg ingyom-bingyom....megvan a jegy!

Megkerestem a kígyó végét, amjd én is részévé váltam. Előttem a kígyót 3 korombeli srác zárta, az egyik a környékről való, a másik kettő Cleveland-ből autózott le (~6 óra) a koncertre. Kicsit beszélgettünk, hogy teljék az idő. Persze leginkább korábbi koncertélményekről ls DVDkről: Rush , Tool, Marillion, Yes, Led Zeppelin, Pink Floyd, David Gilmour, Roger Waters...Én kb 6 órakor álltam be a sorba, ami csak kb fél nyolc után indult meg befelé. Maga a koncert pedig csak 9:35kor kezdődött el. Volt egy előzenekar is, nevük "3". Nem nagyon tetszett, mert iszonyatosan túl volt erősítve és a dobos is igen görcsösen próbálkozott, a frontember meg széttépte a gitárját és bedobta a dobok közé. Amúgy viccesek voltak, legtöbbjükről lerítt, hogy ki a példaképük, így ott volt velünk Malmsteen, perkán a Blue Man Group-ból egy arc, a basszusgitáros meg egy az egyben Abbából léphetett ki. :) Na több szót nem érdemelnek, mert szétlőtték az agyamat, hiszen a clevelandi sor-társaim jóvoltából, közvetlenül őmögüttük a második sorból figyelhettem a színpadot. Az egyikőjük Barry, zenetanár és basszusgitározik, így adott volt, hogy a színpad jobb széléhez álltunk közvetlenül a hangsugárzók mellé. Barry tanácsára tömtem is egy kis zsebkendőt a jobb fülembe. Nem is bántam meg. A Porcupine Tree már sokkal jobban szólt, és a dob hangja is sokkal jobban tetszett. Nem beszélve a dobos játékáról, Gavin Harrison az egyik legjobb dobos a világon. Igen profin nyomták minden szempontból. Nagyon jól összeszoktak ezek a földönkívüli zenészek, látszik, hogy már egy jó ideje ilyen felállásban tolják. Vicces volt,hogy a frontember, Steven Wilson mezítláb jött be, ami a koncert végéig nem is változott. Én eddig csupán a pontosan két évvel ezelőtt rögzített Chicago-i koncertet láttam eddig, ezért számomra ismeretlen nótával kezdtek, de aztán felcsendültek az ismerősebb számok is én pedig örültem, hogy felismertem azokat. :) Ráadással együtt pontosan 120 percet játszottak, bár készültek még egy ráadással, de a gagyi közönség elindult kifelé, így az elmaradt. Gyorsan eltelt ez a 2 óra, a következő kettő - amíg hazaértem - már nem annyira. Nagyon elfáradtam és a lábujjam is, ami még nem gyógyult meg teljesen, de már sokkal jobban nézki. (Gab3c köszi az érdeklődést) Ezért ma teljes erővel pihentetem. :) A turné európai is, aki teheti kukkantsa meg őket valahol a közelben. A sort Tampere zárja, ha valaki éppen arra jár. :)
Barry haverja Marillion-os pólóban jelent meg és mesélte, hogy pár évente szokott Angliában lenni egy hosszú hétvégés Marillion tábor és a legutóbbira ő is gyüjtött és el tudott menni. Gondoltam Lackónak tetszene egy ilyen móka. ;)

Zima

2007-10-11T22:06:00.000-04:00

Nem kopogtatott, hanem eccercsak itt termett. Ma reggel 10kor már fáztam NIST-be menet, ugyanis a hőmérséklet még a 20fokot sem érte el egész nap. Tudom ez nem nagy újság mert otthon már egy ideje hasonló a szitu, de tegnap itt még 34fok volt és így egy kicsit fura volt a reggeli gurulás. Gaben egyre komolyabban belekavarodik a munkahelyi kapcsolatába és így már alig találkozom vele. Következésképpen a közös vacsorák is egyre inkább elmaradoznak, és így a főzőcskék is. Ma mondjuk mákos tésztát rittyentettem megint, mert az jó, de komolyabb dolgoknak nekiállni 1 személyre nem sok kedvem van.
Holnapra egy frankó kis koncert terveztem be és arra gondoltam, hogy majd a helyszínen váltok jegyet, erre ma lecsekkolom az elérhetőségeket, infókat és mit látok? Sold Out...áááááááááááá, pedig annyira jó lett volna élőben megkukkantani a Porcupine Tree-t. Holnap még odacsörgök, hátha megint lesz egy kis szerencsém. :) Na persze, ha nem fagyok meg reggel.

Zsuzsi blog 2

2007-10-09T18:00:00.000-04:00

New York

Talán ott hagytam abba, hogy a NISTben voltunk. Délután még elmentünk sétálni az Intézet erdejébe, ahol végre megláthattam a szarvasokat, akik egyébként azzal egyidőben tűntek el a mezőről, hogy én megérkeztem.(persze semmi összefüggés nincs a kettő között).
Hazafele megtudtam milyen is az igazi meleg, és végre felfogtam, hogy miért is nem akart Peti soha sétálni menni délutánonként nyáron. Még számomra is elég elviselhetetlen volt, pedig én szeretem a meleget.
Este elmentünk a beígért bunkerpartyra, ami nem szokványos volt, mert csak 5-en voltunk a házigazdával, meg Peti lakótársával és barátnőjével. Sajnos nem sikerült valami jó játékot találni, pedig volt egy csomó, de ezt leszámyítva nagyon jól éreztem magam.
Másnap reggel elindultunk Long Islanbe Jeannie-ékhez. Az út jó volt, sikerült egy vicces járattal mennünk. Itt nem nagyon csinálnak ügyet ezekből a fapados járatokból. Nem volt tele a gép, úgyhogy a végében csak mi voltunk. Így a mi stewardessünk végig pletyizte a bemutatót a másik steward feleségével, aki azután kért egy kis mogyit, amit egyébként nekünk is felszolgáltak később. Miután kivett magának 5-1o db kiszacsit, megkérdezte, hogy nem kérünk-e, és mivel a mienk akkor még nem jött meg, mondtuk, hogy de, erre odaadta az egészet, amiben kb még 2o-25 volt.
A reptéren Mark és Jessica várt minket, aki egyébként azért tudott eljönni, mert éppen beteg volt. Jeanniék háza nagyon tetszett, igazi kis otthonos házikó, csináltam is egy egész videót róla. A két kutyus tök jó fej, de borzalmasan hullajták a szőrüket, úgyhogy csak első nap játszottam velük egy jót, és aztán nem.
Az egész család nagyon kedves volt, egy kicsit féltem, hogy majd tök zavarban leszek, de mivel mindenki nagyon közvetelen volt, így ez egy percig nem jutott eszembe azután, hogy találkoztunk.
Amíg Jeannie haza nem ért, addig Mark és a lányok szórakoztattak minket. Miközben Katie megcsinálta a félig kész vacsorát.
Este elég sokáig sikerült fennmaradni, vagy mert nem mertek minket elküldeni aludni, vagy mert szívesen beszélgettek velünk, de valószínüleg mindkettő. Így végül 3-kor mentünk el aludni. Másnap szinte az egész napot egy outletben töltöttük, ami valójában az én hibám volt, de mivel ők szeretnek vásárolni, ezért nem zavarta őket. Engem annál inkább.
Pénteken reggel mi elmentünk a reggeli vonattal Markkal New Yorkba, mivel a lányok csak délután jöttek a suli miatt. Hát, meg kellett szokni. Mire 3 óra sétálás után újra találkoztunk Markkal, már egy kicsit besokaltam a tömegtől, és attól, hogy csak az orrod elé látsz, mert feletted magasodnak a felhőkarcolók, úgyhogy már éppen jót tett az ebéd. Mint kiderült sikerült a legforgalmasabb és legzsúfoltabb helyeket megtalálnunk.
Miután megérkezett mindenki elmentünk egy hajótúrára, ahol éjszakai fények között megnézhettük New Yorkot. Az elején én kicsit megijedtem, mert elkapott minket egy nagy eső, de mire elindult a hajó, addigra már vége is lett. Nagyon hideg volt, úgyhogy én csak akkor mentem ki, ha valami nagy dolog volt, mert egyébként bentről is lehetett mindent látni. Nagyon szép volt.
A szállásunk a Time Squertől 2 percre volt, ezért hazafele még bementünk néhány boltba egyet nézelődni, pl. az M&M's -be meg egy jó nagy játéküzletbe, ahol még éjfél körül is elég nagy volt a jövés-menés.Miután a lányok elmentek aludni, mi még elmentünk egyet sétálni. Addigra már a várost is sikerült megszoknom, egészen megtetszett,persze nem laknék itt nyugodt szívvel. Séta közben részt vehettünk egy videoklipp forgatáson is. 3 feka srác rappelt éppen az egyik utcán, pontosabban csak egy rappelt, a másik kettő a háttérben helyeselt, vagyis bólogatott, meg mutogatott. Egy sör után végül mi is hazamentünk, és fél 4 körül miután Peti elaludt a monológom közben, végül ennek a napnak is vége lett.
Másnap felmentünk az Empire State Building tetejére, ahol Peti csinált elég sok gyönyörü képet a 86. emelet tetejéről, pontosabban New Yorkról :)
Ezután ellátogattunk Chinatown-ba, vagyis egy falu méretü kínai piacra. Alapvetően jobb, mint mondjuk a Józsefvárosi, mondjuk mi jó időben is voltunk, ezért nem volt tömve, de itt is folyamatosan az ember nyakában vannak és azt hajtogatják, hogy “kocsi, kocsi...”, persze itt mást jelent, Coach-t,. Emellett Még a “Prada, Prada” és a “Gucci, Gucci” is használatos. Ilyenkor, amikor melléd szegődik egy ilyen kis kínai, akkor meginvitál egy tetőtérbe, vagy egy a bolt mögött tökéletesen jól eldugott raktárba, ahol jobb-rosszabb minőségű táskahamisítványok, vagy valamely módon szerzett cuccok várnak a vásárlóra, melyet attól függően, hogy milyen nap van lehet lealkudni 25-5o %-kal.
Ezután egy kicsit ellátogattunk a Central Parkba, ami tényleg csak egy kicsi volt, mert aztán indultunk Csabáékoz, ahonnan már rég elkéstünk.

Long Island

Csabáék is fantasztikus helyen laknak, az ablakukból látszanak New York fényei, és nagyon szép a házuk. Tetszik, hogy nincsenek fölösleges emeletek és túl nagy szobák, csak amekkora kell, és ez is nagyon otthonosan van berendezve. Az ajtóban már várt minket a Peti születésnapjára invitáló táblácska, bent pedig a party teríték. Amíg Chris befejezte a steaket, addig Gina elkésszítette a hozzávalókat,de arra még volt ideje, hogy egy kicsit zongorázzon a Katievel. Gina egyébként nemsokára fellép a Sound of Music nevezetü musicalben zongoristaként.
Itt nem voltunk nagyon sokáig, mert már elég késő volt. Még megettük a tortát, és felköszöntötték Petit a családhoz tartozás jelével, egy kis szivecskével, aztán indultunk is.
Vasárnap délelőtt, mire felébredtünk már megérkezett Gina és Chris (Csaba még dolgozott, mint önkéntes tűzoltó, de sikerült elintéznie, hogy délután már ő is velünk lehessen. Gyorsan elmentünk vásárolni mindenfélét a vacsorához, majd miután Peti lába egy kicsit rosszabodott, és Jeannie szerint is inkább ott csináljunk valamit, mint, hogy Floridában rosszabb legyen, ezért bementünk a kórházba. Mivel Jeannie itt dolgozik, ezért sikerült elintéznie, hogy minél előbb végezzünk. Először egy doki felvette Petit, megmérte a vérnyomását, a hőjét meg felvette az anamnézist. Egy kis várakozás után pedig bementünk a vizsgálóba. Elég hamar jött is egy doki, aki úgy döntött, hogy bead intravénásan egy nagy dózisú antibiotikumot, mert valószínüleg, amit először kapott nem volt túl specifikus és hatékony. Jeannie gyorsan elment vízért, a nővér pedig elkezdte a műveletet. Berakta a canült, beadta a herapint, és rákötötte az antibiotikumot. Miközben elinndította, megkérdezte Petit, hogy jól van-e, ő meg miután közölte, hogy kicsit ideges, már el is kezdett rángatózni, felakadt a szeme és elveszetette az eszméletét kb 20 másodpercre. Jeannie pont akkor ért vissza, mire beért az orvos, mert azért a nővér is megijedt és nem értette, hogy miért akadtam ki. Aztán gyorsan kivitt, mert nem voltam túl jól. Persze mikor Peti magához tért és az orvos megkérdezte, hogy mi történt, ő azonnal mondta angolul, hogy csak álmodott egy jót.
Emiatt rögtön fel is vették a Sürgősségi osztályra. Monitorra tették és kapott egy dupla adag infúziót. Szegény nagyon fázott az idegesség miatt, meg egyébként is szokás szerint nagyon hideg volt a légkondi miatt. Úgyhogy hiába kapott 3-4 melegített takarót, még így is rázta a hideg. Persze ekkorra már rég elfelejtettük, hogy miért is mentünk be, úgyhogy, amikor megkérdezte a nővér, hogy ilyen volt-e a lába eddig is, vagy romlott, akkor hirtelen nem is tudtam, hogy miről beszél.
Nem akarom nagyon hosszúra nyújtani, mert most hogy újra olvasom én is unom magamat, de mivel ezeket még ott írtam, már nem akarom nagyon megnyírbálni.
Délutánra sikeresen hazaértünk, egy finom steaket ettünk, bár nem jött meg a gusztusom ahhoz, hogy félig sült húsokat egyek ezután, pedig az igaz, hogy ízesebb, mint a teljesen átsült (a vér íze..pfuj :)).Most tényleg mindenki itt volt, mert előző este Tom, Jennie férje nem tudott jönni, mert dolgozott.
Este kiültünk egyet nézni a tüzet, persze mindenki pólóban, may egy pulóverben, én meg kabátban és takaróban, és engem ültettek legközelebb. Így azért már nem fáztam, csak pont jó volt.
Hajnalig beszélgettünk Jeannievel, így megint kb 3-4 órát aludtunk, így indultunk Orlandóba Mickey egérhez! :))))))))

Orlando

Annyira jó volt, hogy nem is tudom, hogy mit meséljek róla.
Egész Disney World akkora, mint egy kis falu. Kb 5 olyan része van, amit érdemes meglátogatni. Mi ebből kettőbe jutottunk el. Első nap Epcot nevezetű helyre mentünk, ahol inkább tudományosabb dogok voltak. De persze volt Delfin bemutató, a többi disney-s dolog is. A legjobb egy Sourin nevű “játék” volt, ahol felrepítettek minket egy nagy kivetítő elé, ahol egy nagyon élethű természetfilm ment, amit repülőről vettek fel, így olyan volt, mintha a repülőn ülnénk, még a narancsfák illatát, és a szelet is lehetett érezni. Láttunk 3D-s mozit, és kilőttek minket az űrbe is, ahol mindenkinek felelősségteljes feladata volt, a kellő időben meg kellett nyomni 2 gombot :). Este elég fáradtak voltunk, a sok nem alvás és az egész napos program utén, de mivel nem sok mindent ettünk, ezért még el kelett mennünk boltba, meg egyet vacsoráztunk, de mire ezekkel véegztünk, mér megint hajnali 1 volt. Ezek után másnap nem tudtunk elindulni idpben, főleg, hogy én otthon hagytam a jegyemet is, úgyhogy még későbbi bisszal tudtunk csak menni. De végül megérkeztünk Magic Kingdom-ba, ami a tényleges Disney World. Mickey egérrel és a kastéllyal.
Kb 10 órát tölöttünk itt, úgyhogy sikerült mindenre felülnünk, amit szerettünk volna, meg arra, is amire nem, mert azért ez mégiscsak inkább kisebb gyerekeknek készült, kevés igazán gyomorforgató volt. Ami a legjobban tetszett az egy Space nevű űrhajós kilövés, amit végig sötétben ment, csak néhány pont szerű “csillag” látszódott.Itt is voltnk 3D-s moziban, a Karib tenger kalózaival részt vettünk egy jó kis éjszakai tengeri ágyúzásban és Peti nagy örömére megnéztük Mickey és Minnie házát is :).
Délután felvettem a felvonulást este pedig félig a tűzijátékot. Majd nézzétek meg!Ja, és ez itt tényleg a Disney world, ahol mindenki mosolyog!
Szerdán már nem volt annyi időnk, hogy egész nap ott legyünk, így csak a belvárosba mentünk be, ahol csak üzletek vannak. Megnéztük a sok drága, karácsonyi díszt, és ajándékot, meg ebédeltünk egyet a Planet Hollywoodban, majd hazarepültünk.

Washington

Csütörtökön reggel Peti bement egy kicsit dolgozni, én meg jól kialudtam magam, és aztán felraktam a meglepetés csillagokat Peti plafonjára, ami miatt jól elkéstem és majdnem nem kaptunk ebédet. Délután bementünk Washingtonba. Először megnéztük az általam már jó régen kinézett Bodies nevezetű kiállítást, ahol az emberi szervezetet mutatják be valódi kórbonctani szerveken és testeken. Azt gondoltam, hogy gyomorforgató lesz, de egyáltalán nem volt az.
Ezután azt gondoltuk, hogy van egy csomó időnk, így simán eltöltöttünk legalább 2 órát egy könyvesboltban, de mikor kijöttünk, igencsak siettünk, hogy minél több mindent meg tudjunk nézni, és így éppen elértük az utolsó metrót, miután vacsoráztunk egy nem jót egy McDonald’s-ban. Annak ellenére, hogy a Fehér Ház környékén, viszonylag egy elit negyedben voltunk, itt láttuk a legtöbb hajléktalant, és rossz arcú embert.

Mindenkitől elnézést kérek, hogy ilyen hosszan kitöltöttem Peti blogját, innentől megint rajta sor. De persze ne várjunk sokat, hiszen már lassan elkezdi a disszertációját írni, igaz? :)

Zsuzsi hazarepült

2007-10-07T18:57:00.000-04:00

Zsuzsim tegnap - szombaton - délután repült haza és ma délben szerencsésen meg is érkezett. Nagyon örültem, hogy itt tudott lenni két egész hetet. Már most egy nap után is nagyon hiányzik, de már csak röpke pár hét és megint otthon leszek. Miután eltűnt a reptéri biztonsági kapuk sűrű erdejében még beszereztem egy zacskó svéd halacskát (piros színű gumicukor izéket) a hazaútra, ami sajnos már a buszon elfogyott. A csatlakozásokat szépen elértem és most a Shady Grove-tól is a buszt választottam. Mondjuk körülöttem a társaság eléggé "shady"volt és picit aggódtam, mert nálam volt az albipénz, de szerencsésen hazaértem este 7 körül. 9 óra tájban ledőltem egy órára, de valahogy 12 lett belőle.
Az elmúlt 2 hét élménybeszámolóit igyekszünk mielőbb közzétenni, de sajnos a gondolatokat még egyelőre nem tudom gépre vinni gépelés nélkül. :)
Képeket hamarabb láthattok, igyekszem a képaláírásokat is mielőbb befejezni.

Zsuzsi blog

2007-09-25T18:54:00.000-04:00

Úgy gondoltam egy kicsit belekontárkodom Peti blogjába. Egyrészt már épp halódik, másrészt, amíg ő laborozik, addig nekem fel kell találnom magam. Mivel könyvvel nem készültem, és a Kísérleti spektroszkópia csak ideig-óráig köt le, ezért most írok. De mindenkit előre figyelmeztetek. Sok az időm…
Az utam elég jól sikerült, leszámítva a kisebb izgalmakat. Kezdődött ott, hogy a tervezett 7 helyett, csak fél 8-kor tudtunk elindulni. Lalának köszönhetően azonban 20 perc alatt kint voltunk a reptéren. Ezután majdnem lekéstem a check-int, mivel a kettővel előttem álló házaspárnak nem volt rendben a repjegye. Az utolsó utáni pillanatban Kata is és Lala is beállt egy másik sorba, hátha ott hamarabb végzünk, és végül így sikerült időben abszolválni a becsekkolást. A következő probléma a beszállásnál adódott, mivel néhány utasnak nem volt rendben a csomagja, így mire kiderítették, hogy kik azok, és rendbe tettek mindent, már fél óra késésben voltunk. Ez azért volt izgalmas, mert így a gép elvileg 11.30-ra érkezett meg és 11.45-kor kezdődött a beszállítás a washingtonira. Mivel nem néztem meg, hogy mikor indul, így azt hittem(én kis naív), hogy erre a gépre is fél órával előbb engedik be az utasokat, és negyed óra múlva már le is zárják. Nem is tudom, hogy gondoltam, hogy az a sok száz ember majd negyed óra alatt átmegy minden vizsgálaton. Attól is féltem, hogy hogyan fogok majd átjutni az amszterdami terminál egyik végéből a másikba mínusz percek alatt, ugyanis 11.45-kor szálltunk ki. Végül igen gyors tempóban 5 perc alatt sikerült megtalálnom a helyem, ahol már akkor hatalmas sor volt, illetve még el sem kezdték a beszállítást. Ennek köszönhetően persze ez a gép is fel óra késéssel indult. Itt a csomagom nem ment át elsőre az átvilágításon, mert azt gondolták, hogy a fényképező 3 lábú, lekerekített végű állványa nem túl biztonságos, így azt még külön átküldték a fényen a fényképezővel együtt.
Az út nagyon tetszett. Végignéztem 2-3 filmet, meg eleszegettem szép lassan mindent, amit elém raktak. Pechemre a mellettem ülő férfi(én ültem az ablaknál), egész úton aludt(volna), így első alkalommal még csak átmásztam rajta, de már visszafele úgy döntöttem inkább mindig felébresztem őt is, meg a szélén ülő nőt is. Ő is elég sokat aludt.
Mivel a vámvizsgálat meg minden egyéb 2 órán át tartott, így szegény Peti a gép késésével együtt 2 és fél órát várt rám a reptéren.
Így mivel otthoni idő szerint már éjfél volt, ezért gyorsan vettünk két kávét, hogy még hazáig kibírjam, de Peti véletlenul más méretet kért nekem, úgyhogy rögtön magamba is dönthettem fél liter amerikai kávét. De finom volt. Sajnos nem tartott elég sokáig, mert este 10-kor már így is magától lecsukódott a szemem, amit elég ritkán szokott.
Aznap este még elég kába voltam, amellett, hogy kicsit sikerült kikevernem a rizst a fazékból, és majdnem felgyújtottam a konyhát a papírszalvétával, amit a kisült husik alá tettünk, még sikerült Peti fájós lábára is rátaposnom.

Ezt másnap reggel ugyanígy folytattam. Már 3\4 7-kor sikerült felébrednem, és mivel Peti szobájának nincs ablaka, ezért a tök sötétben, véletlenül felébresztettem őt is, és indítványoztam, hogy nézzük meg a napfelkeltét. Amúgy sem aludni jottem. :) Ő természetesen nagyon lelkesedett az ötletemért. Hogy megnézzük milyen az idő kint, kinyitotta nekem az erkély ajtót, én meg azzal a lendülettel léptem is volna ki, ha nem pattantam volna vissza a szúnyoghálóról.
Végül elindultunk, hónunk alá csapva az előző napról maradt szendvicseket, és megnéztük a napfelkeltét, majd sétáltunk egyet a közeli erdőben. Az idő nagyon jó volt, már kora reggel 20-25 fok lehetett.
Ebéd után visszavittük az autót a kölcsönzőbe, és hazasétáltunk. Jól megnézegettünk egy csomó bevásárlóközpontot, többek között 2 bio-s boltot, ahol kaptunk dobozos kecsketejet, ami még a Petinek is ízlik.
Ezen kívul volt szerencsém megnézni a közeli International Food Shop-ot. Peti előre felkészített, hogy “kicsit fura” szag van bent. Beléptünk, és rögtön megcsapott a tömény halott hal szag. Körbenéztem, gondoltam biztos a halas részlegen vagyunk, de a sütisnél voltunk. Számomra nem volt akkora élmény ez a hely, de Peti talált magának az otthonihoz hasonló zsemlét, úgyhogy érdemes volt bemenni. Ma lehet, hogy megnézzük az európai kisboltot is :).
Este megint sikerült beájulnom az ágyba, hogy aztán reggel hamarabb felkeljek, mint Peti.
Együtt indultunk el, ő dolgozni, én vásárolni. 1 órát sikerült eltöltetnem a Giantben, ahol végre megláthattam szinte az első fehér embereket, persze azért itt sem voltak többségben.
Az emeberek nagyon barátságosak, ha mosolygok rájuk rám köszönnek, és odajönnek, ha látják, hogy valami gondom van. Az autósok mindig megállnak, ha valaki lelép a járdáról, de még akkor is, ha tök messze vagyok attól a résztől, ahol ők át fognak hajtani. Egyébként a közlekedés még nagyon fura nekem. Van olyan, hogy pirosnál is lehet menni, pl jobbra kis ívben kanyarodni bármikor lehet, csak, ha piros a lámpa körül kell nézni.
1 órára készen is lett az ebéd, mire Peti hazaért farkaséhesen. Szegény nagyon nehezen indult vissza teli hassal, de vegül sikerült egy kicsike szieszta után, majd hamar haza is ért.
Az estét Gabennel és az új barátnőjével töltöttük. A lány nem volt túl kommunikatív velünk, eléggé motyogott, és miután én az elején elvágtam magam nála azzal, hogy nem értettem mit mond, már nem is beszélt velem többet. Gaben viszont nagyon aranyos. Rögtön meg is invitált bennünket ma estére egy újabb játszós bunker partyra. Izgulok nagyon. Félek, hogy ott sem fogok érteni egy csomó mindent.
A kaja finom volt, Gaben megint grillezett jó kis zöldségeket, a Peti meg bajor virsliket.
Egészen éjfélig sikerült kitolni a takarodót, aminek köszönhetően ma reggel mindketten nagyon nehezen ébredtünk.
Fél 10-re megjött értünk Maria, Peti egyik kolléganője, mivel másik kapun kellett bejönni, mint amelyiken Peti szokott, és eltartott volna jó ideig, míg körbejárjuk ezt a “kis” helyet. Megismerkedtem Peti főnökével is, és majdnem mindenkivel, akivel napi kapcsolata van. Így sikerült találkoznom Wendyvel is a szomszéd szobából, akinek első kérdéseinek egyike az volt, hogy mikor is megyünk Floridába. Peti még próbált mutogatni a hátam mögött, de már késő volt. Ez ugyanis meglepi lett volna, egészen a gép indulásáig.
Egyébként elég sok minden van, amivel nem vagyok kibékülve. Az első az autók mérete. A második a légkondik, ami mindenhol van, es ők jól érzik magukat vele, pedig tök hidegre van állítva mindenig mindenhol, a harmadik pedig a hihetetlenül sok szemét. A csúcs a menza volt, ahol mindent egyszerhasználatos elvihetős dobozba szedsz magadnak, mert nem szeretnek mosogatni. Persze hazaviheted, ha nem tudod megenni, de mennyi felesleges szemét. Persze otthon is ontjuk magunkból, mert minden 6 különböző papírba van csomagolva.
Hát, ennyi történt “röviden” ez alatt a pár nap alatt. Remélem nem untátok nagyon. Jövő hét végétől reméljük újra ír Peti is. Addig utazunk:)
Puszi Mindenkinek, találkozunk otthon!

Ami kimaradt

2007-09-19T22:47:00.000-04:00

A nyugat Long Island-i látogatás beszámolójából kimaradt, hogy a második napon Chris kitolta a garázsból az eladó 2003-as Jubíleumi Harley-ját. Majd jól lefotózom a jövő héten, ha még meglesz. :) E pillanatban sajnos még a craigslist-es hirdetését sem lelem, lehet hogy már nincs is meg?
A garázsból előtolás apropója az volt, hogy eljött Chris egyik cimborája megmutatnia vadonat új óceán-kék Harley-ját. Szép, amolyan lágy duruzsolós hangja volt. A cimbora említette, hogy még ilyen olyan extrát fog majd bele tetetni, hogy nehogymá' ne legyen kövér a lúd. Az extrák között a GPS és az XM Radio is szerepelt. Ez utóbbi itt a környéken egyre nagyobb divat és a műholdas rádiózást takarja. Olyan mint egy mp3 kompatibilis autórádió, csak nem kell berakni a hanghordozót és fizetsz érte havidíjat, mint pl. a telefonra. Tom és Chris kocsijában is megtalálható, majd talán lesz több időm is kipróbálgatni, amiről majd jól beszámolok.
Csabáéknál az egyik, amolyan dolgozószobának kinevezett, amúgy telezsúfolt helyiségben egy igazi Hammond orgona lapul! Gina már nemigen használja és tervezi, hogy megszabadul tőle. Kár érte, szép darab.
A munka most megint kicsit felpörgött, mert Yuqin pénteken elutazik pár hétre Németországba és még jó sok mindent el akar intézni addig. Mint mondtam pénteken utazik, így pont elkerüli Zsuzsimat, aki szombaton érkezik!!! :D Már nagyon várom. Nem sok láblógatós nap lesz a két hétben, mert elég sokat fogunk utazni, de remélem jól sikerül majd minden!
A lábujjam még mindig nem gyógyult meg, holnap megyek vissza a dokihoz, remélem egy újabb méregdrága gyógyszert fog felírni, vagy csak egyszerűen levágja. :)

Állatos, babos, vegyes

2007-09-12T22:20:00.000-04:00

A minap volt egy potyautasom hazafelé jövet. Fél 7 előtt pár perccel indultam el hazafelé, így sietősre fogtam a bringázást. Amikor felszálltam a járműre láttam valami világos-zöldet, de gondoltam csak egy bogár és amint belendülök le is lép. Nem bogár volt és nem lépett le. Egy kis zöld béka lapított először a nagylánckerék váltóján, majd átugrott a menetszél-védettebb italtartóra, majd még tovább mászott a vázra. Nem volt időm megállni, mert bezárt volna a kapu és akkor tekerhetek körbe plusz pár kilométert. Nagyon jól bírta a száguldást, igaz szépen össze is húzta magát picire. Miután kiértünk a kapun, megálltam, ugyanis nem akartam nagyon távol vinni a lakhelyétől. Nem nagyon akart leszállni, ezért inkább elkezdtem fotózni. Szeret pózolni, szerintem békakirálynak készül. Kis noszogatásra azért megjött az esze és a bátorsága és szépen leugrott a paripáról és mehettem az utamra, bevásárolni. Megjött a kedvem egy kis bableves gyártáshoz, így vettem babot és zöldséget, meg káposztát. Ja, hogy minek a káposzta a bablevesbe? Hát, hogy éhen ne haljak, amíg a bab ázik. A káposztából, káposztás tészta készült, amit végül egyedül fogyasztottam, mert Gaben nem tolta haza időben a képét. Tegnap éjjel elkészítettem a bablevest is, hiszen a babok már szanaszéjjel áztak és a korábbi sólethez használt pulykacomb megmaradt fele is szépen kiolvadt. Kicsit sok fokhagymát raktam a rántásba, de a mai vacsorányi adagot egy kis vízzel sikerült feljavítanom, annyira, hogy azt kell mondjam már bablevest is tudok főzni! :)
Az időjárás a hét eleji felhős-esős-ből, száraz-derült félébe csapott át, köszönhetően a Kanadából importált hideg levegőnek. Jól esett fellélegezni.

Long Island 3

2007-09-08T23:17:00.000-04:00

A Long Island-i kirándulás második napja azzal kezdődött, hogy Jeannie-vel és Katie-vel elsétáltunk a közeli Kopasz hegyre, amihez elég közel van az iskola is, ahova kb 2600 gyerek jár. Körbetekintettünk a hegytetőről, na jó, nevezzük csak dombnak, de ennek ellenére igen szépen látszódott a környék. Megtekintettük még a nem kicsi amfiteátrumot, ahol csatlakozott hozzánk Mark, Katie ment pár kört Mark autójával a parkolóban, majd hazagurultunk. Jó idő volt, ezért bemerészkedtem a medencébe és kicsit megklóroztam a sebet is a lábujjamon.
Délután elindultunk a legifjabb unokatestvéremmel (Mark) a nagybátyámék házához. Amint azt korábban említettem, Long Island nem olyan kicsit, hiszen jó egy órát autóztunk az óceán partján vezető autóúton. Megérkeztünk a sziget nyugati széléhez. Ez egy jóval sűrűbben lakott rész, nincsen annyi zöldterület és viszonylag keskenyek a telkek. Csabáék háza egy lapostetős kétszintes, ami csak azért kettő, mert fent van berendezve a lakás, lent pedig egy garázs és egy iroda található a jómunkához elengedhetetlen káosszal.
A mólóhoz éppen egy motorcsónak kötött ki, majd indult is el megint, mert egy problémás hajót be kellett vontatni a nyílt vízről. Az udvar tele van hajókkal, amik többnyire itt "parkolnak", vagy éppen javításra várnak.
A nappali első ránézésre túlzsúfoltnak és túldíszítettnek tűnt, de másnap reggel már nagyon kellemes benyomást tett. A konyhában Gina mutatott egy üveg hamutálat, amit kis gondolkodás után fel is ismertem. ~20 éve, első találkozásunkkor adtuk ajándékba. A naplementét a garázs elé kihelyezett kemping székeken vártuk meg, azaz csak vártuk volna, ha az apró kis bogarak nem kezdtek volna el csípkedni. A vacsorázni egy ausztrál étterembe vittek, ahol csatlakozott hozzánk Chris is. Itt nincsen asztalfoglalás, de oda lehet szólni, hogy kb mikor és hányan érkezünk és felírnak a listára. A hely tele volt és sokan várakoztak is az előtérben, mi bemehettünk a bárpultig, ahol egy-egy italt még el sem fogyasztottunk és már kísértek is egy megüresedő asztalhoz. Én egy korsó ausztrál sört (Fosters) kóstoltam, majd a vacsorához Márkkal közösen egy üveg vörösbort választottunk. Igen jó sertés szeletet ettem fokhagymás krumplipürével. Hmmm. Desszertként még berendeltem egy szelet csokitortát is, ami akkora volt, hogy bőségesen elegendő volt mind az ötünknek. Nagyon finom volt.
Reggel, miután - viszonylag korán - felkeltem, egy osztrák újságcikket kezdtem el lefordítani 1956-ból, amiben az egyik képen Csaba is látható. Később Gina is felkelt és kezdett pár reggelinek valót kipakolni. Majd együtt letisztáztuk a fordítást.
A fiúk is megérkeztek, majd kezdték is a munkát. A két testvér az autókat kezdte mosni és takarítani, Csabának pedig a mólón akadt dolga egy üzemanyag problémás motorcsónakkal.
Ebéd után nem sokkal indultunk is Márkkal vissza Farmingville felé, ahova Gina is elkísért minket. Az ünnepnara és a nyár végére tekintettel nagy leárazások voltak és ezért útba is ejtettünk pár üzletet. Ezt nem nagyon élveztem, mert nagyon fáradt voltam, de nagyon elszántan kerestük a nekem valót és végül találtunk is egy olyan szandált, amilyet szerettem volna. :)
Mire visszaértünk már tényleg nagyon elfáradtam, de egy gyors zuhanyozás segített és így az esti minigolfozáson második helyezést értem el. A golf lövőpályán még nem voltam annyira spíler, de azért 50 méterre sikerült elütnöm a labdát. Képek az albumban.
Reggel 6kor volt kelés, hiszen fél 8kor már indult is a gép, ami tele is volt. Tom vitt ki, mert ő mindig korán kel és azért is mert Jeannie még nem ért haza az éjszakás műszakból.
A visszaút simán ment, attól eltekintve, hogy a csatlakozásoknál megint nem sikerült időben érkeznem. A csúcs az volt, amikor már az utolsó átszálláskor a gaithersburgi metróállomásnál nem fértem fel a NIST-es járatra. Dél volt és ekkor egy rendes busz helyett csak egy kis 7 személyes autót járatnak és éppen voltak a megállóban heten rajtam kívül. Csörögtem Yuqinnak, hogy jöjjön és szerencsére jött.

Long Island 2

2007-09-07T23:30:00.000-04:00

...tehát, szerencsésen megérkeztem a Long Island-i MacArthur reptérre, ahol szerencsésen összeszedtek Jeannie-ék. Az első utunk egy élelmiszerboltba vezetett, ahol leginkább jeget vételeztünk a hétvégére. Ezután végre elmentünk a házukhoz Farmingville-be. Amolyan igazi amerikai egy szintes épület, nagy garázskapuval és szép zöld előkerttel. Ha még nem említettem volna, Long Island a levegőből úgy nézett ki, mint egy nagy parkerdő. Rengeteg a zöldterület, annak ellenére, hogy a telekhatárokat anno elég sűrűre rajzolták. Long Island amúgy elég nagy, ezt azért említem külön, mert én a szigetet kb úgy képzletem el, hogy 2 óra alatt gyalog bejárható valami....hát nem kb akkora területet kell elképzelni, mint a másfélszer a Balaton. Jeannie-ék kb Tihanynál, Csabáék pedig Balatonszentgyörgynél laknak. :)
Az ajtón belépve egy szépen berendezett társalgó szerű nappali fogadott, de inkább tisztaszobának mondanám, mert a hétvégén egyszer sem ültünk le ott. A konyha tágas még a nagy asztallal együtt is. Van egy szép nagy terasz, amit egy lugas kerít körbe, anno futott rajta valami növény, de most csupaszon mutatkozott. Két nagyobbacska kutya szolgál a háznál: egy zsemle színű Labrador - Liberty - és egy fekete színű Labrador és még valami keveréke - Justice. Nagyon barátságosak, de persze néha be kellett vetni a gazdáknak a kekszes trükköt is.
A délután beszélgetéssel telt és közben hamar előkerültek a Csaba régi fényképei is. Volt olyan is, amit még soha nem láttam, gondolom azért mert nála volt. :) Még az első DC-s találkozásunkkor említett Jeannie egy osztrák újságcikket, amiben a Szentgotthárd közeli utolsó "határátlépésről" volt egy egészoldalas cikk fényképekkel, amelyek egyikén Csaba is szerepelt. Izgalmas volt végigolvasni de a legfurább az volt, hogy egy ideje náluk van és még nem szereztek róla egy rendes fordítást. Érdekes lehet az oka. A hétvége után azt mondom, hogy egy kicsit féltek a szöveg mondandójától, de szerintem csak azért mert Csaba nagyon sokáig olyan zárkózott volt a témával kapcsolatban - na, nem mintha sok más dologban nyitottabb lenne :) - ezt azóta én is meg tudom erősíteni.
Csaba, Gina és Chris hat körül érkeztek. A szülők már kicsit öregszenek, de igen jó formában vannak. Csaba arcvonásai most egyértelműen apuéra hasonlítottak, főleg a szeme körüli vonalak. De megjegyzem, hogy a hümmögése is egyértelműen Csutis, hogy a torok köszörüléséről ne is beszéljek.
Jeannie pillanatok alatt rengeteg kaját varázsolt elő - hogy egy kicsit könnyedebb témával folytassam - és a grill is beindult a teraszon. Volt marha, csirke, zöldség, csőbensült sajtos tészta, hárombab-saláta, egy speckó húsos babsaláta (nálam ez vitte a prímet), bratwurst...a többit elfelejtettem. :) Csaba a marhahúst jól átsütve szereti, azóta sem tudta megszokni az itteni zaftos elkészítési módot. Nekem sikerült, de tényleg furcsa nyersnek tűnő húst enni.
Miután a vendégek hazamentek, Mark és Jeannie tartotta velem a frontot, ugyanis a következő találkozónkat terveztük, ami akkor lesz, amikor Zsuzsival együtt lógok majd a nyakukon. :) Frankó lesz. Már nagyon várom!

Long Island 1

2007-09-07T00:21:00.000-04:00

Szeptember első hétvégéje is egy hosszúra sikeredett, köszönhetően a 4-ei Labor Day-nek. :) A ház teljesen kiürült, mert mindenki elutazott valahova. Gabent már pénteken elutaztatta a cége egy meglepetés kirándulásra. Marasiék pedig egy tó melletti házat béreltek haverokkal és persze egy kis hajóval. Pár héttel ezelőtt foglaltam a jegyet Long Island-re, hogy meglátogassam családom ott élő tagjait. Ekkor már nem volt hely pénteki járatra, ezért egy szombat délelőtti járatra váltottam jegyet. Gép indulása 11:55, ajánlott reptérre érkezés 1-1,5 órával előtte. Marasiék is reggel indultak, de még indulás előtt kidobott a metróhoz. Piros metró, zöld metró, B30-as busz (nem tégla) és már ott is voltam fél 11-kor a Baltimore-i reptéren. A fogkrémes tubusom miatt feladtam a hátizsákomat poggyászként, ugyanis a belföldi járatokon is érvényes a folyadékok géprevitelének korlátozása (maximum összesen 1 liter, maximum 1 dl-es adagokban). Még előző nap délután beugrott - persze csak a NIST területének elhagyása után - hogy hoppáka a jegyet nem nyomtattam ki. Na, sebaj majd otthon csak lesz valakinek nyomtatója. Láttam, hogy lehet online bejelentkezni 24 órával indulás előtt, de ehhez méginkább szükség volt egy nyomtatóra. Végül nem nyomtattam semmit és így igazi jegynélküli foglalásom volt. :) Szóval a hátizsákom feladása és a bejelentekezés után láttam, hogy a C beszálló osztályba kerültem. A beszállókártyán nincsen hely megjelölve, csak A, B, vagy C osztály, ami a betolakodás sorrendjét határozza meg. Nyílván nem a C lesz az első. :)
A péntek délutáni rohanás annak volt köszönhető, hogy egy igen kis csatlakozóra igyekeztem vezetékeket forrasztani és ez majdnem egészen 7 óráig is eltartott. Ezért nem nyomtattam ki a jegyemet, de ami még rosszabb, hogy ezért felejtettem bent az asztalomon a fényképezőgépemet. :(
A repülés simán ment, nem volt semmi gond és amúgy nagyon szép volt, ahogyan a part közelében haladtunk a cél felé. A reptéren már várt Jeannie, Mark valamint a lányok, Jessica és Katie. Lassan elindult a szalag is a csomagokkal, de az enyém nem akart megérkezni. Szalag megáll, csomag sehol. Reklamáció. Valszeg a következő gépen rajta lesz. Telefonálnak és még ma kiszállítják. Ok. Indulás, majd pár perc után telefoncsörgés, csomag megvan mehetünk vissza. A hölgy szerint ott volt a szalagon, de egy narancssárga hátizsákot szerintem 5 emberből 1 biztosan észrevett volna. Mindegy, nem vitatkoztam, csak lecsekkoltam, hogy minden megvan-é a táskában. Nem hiányzott semmi a fényképezőmön kívül, de azt ugye az irodában hagytam....

Egybeesések

2007-08-30T23:56:00.000-04:00

Érdekesen alakult a tegnap este, ugyanis 7 óra körül, amikor hazaértem azt észleltem, hogy szokatlanul nagy a csend a lakásban, nem zúg sem a légkondi, sem a hűtő, egyetlen készülék kijelzője sem működött. Igen, igen. Áramszünet volt. Fura volt egyedül a lassan besötétedő lakásban. A ház mögötti épületek is sötétek voltak, így megbizonyosodtam, hogy nem nálunk van a hiba. A házban egyetlen gyertyát találtam, ami mellett szépen megvacsoráztam. Közben tudatosult bennem, hogy mennyire nem vagyunk felkészülve egy hasonló esetre vészhelyzetben és hogy mennyire függünk az energia szolgáltatótól. Mivel közben senki nem ért haza és Gaben sem válaszolt az üzenetemre, gondoltam, hogy most az egyszer időben lefekszem. Miközben ezen gondolkodtam, hívott Marasi, hogy Gaben otthon van-e. Mondtam, hogy nincsen, de felhívom és megadom neki a számot. Marasi gépjárműve ugyanis lerobbant Gaben munkahelyének közelében, aki még mindig dolgozott. Miután egymásra találtak én lefeküdtem. 11 előtt nem sokkal ébredtem az érkezésükre, felbattyogtam a még mindig sötét házban és amint beléptek a bejárati ajtón lőn nagy világosság. Áramszünet vége. Kiderült, hogy az autó is beindult, amint a vontató megérkezett a helyszínre. :)
Reggel viszont a kereskedéstől 1 mérföldre állt meg a gép. Most csereautó van, elvileg péntekre meggyógyítják.

Sherman

2007-08-28T21:29:00.000-04:00

Ma megkezdődött a kis - 4 napos - fotometria kurzus, amit külső cégektől érkező embereknek tart a labor, ha jól tudom két évente. A mintegy 20 fős csoportba érkeztek a Fülöp-szigetekről, Brazíliából és Hollandiából is. Ismétlés a tudás... ezért beültem én is pár előadásra. Tulajdnoképpen csak ebéd után hagytam ki párat, mert 2:15-re volt időpontom Sherman-nél, a lábdokinál, hogy megjavítsa a benőtt körmömet, ami már hetek óta zavar. Bringával mentem, mert Yuqinnak éppen akkor volt az előadása, így nem tudott elfuvarozni. 2:05-re voltam ott, nyomtatványok kitöltése, biztosítási adatok rögzítése után. Egy zöld köpenyes tesó megkukkantotta a nagylábujjam, de nem ért hozzá, feltett pár kérdést, aztán elkezdte mondani, hogy mit és honnan fog kivágni a doki és hogy akarom-e örökre kiírtani a benövést okozó szélső körömgyökeret. Mondtam, hogy oké, csinálja meg rendesen. Ha jól láttam fenol volt az üvegre írva. Még megkérdezte, hogy milyen színű ragtapaszt szeretnék, majd elment a dokiért. Fagyasztás, két lövéses helyi érzéstelenítés, majd várakozás. Betolta a szerszámosládáját és megkezdte a beavatkozást. Eltartott pár percig és a végén meg is nézhettem a kinyesett részt, de magából a műveletből nem láttam semmit. Rámsózott még egy hegesztőkenőcsöt, aztán csókolom. Azóta elmúlt a zsibbasztó hatása és kezdem érezni, hogy gyógyul, de nem vészes.
Meghallgattam még a maradék előadásokat, majd hazagurultam, hogy hosszúszárú nadrágot vegyek fel, ugyanis egy étteremben volt a kurzus első vacsorája. Egy hatalmas steak-et rendeltem és volt sütemény is. :) Remélem, a biztosítóm majd nem csak a számlát nekem továbbító intézményként vesz részt a folyamatban és szépen elrendezi a rendelővel az anyagiakat. Lövésem sincs mibe került a móka, de gondolom hamarosan kiderül.

Marasi születésnapja, majd szürkeség, majd vidámság.

2007-08-20T23:25:00.000-04:00

A party-ra végül az ünnepelttel mentem, mert Gaben ottragadt a főnökénél. Elsőként érkeztünk a helyre, ami az előzetes elvárásaimat igen csak alulmúlta. Majdnem öltönynadrágot vettem fel, ugyanis elegántos helynek néztem a honlap alapján. Szerencsére én győztem és öltönynadrág otthon maradt. Betoltam egy tonhalas szendvicset, ami sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Nem is éreztem, hogy halat eszem. A társaságnak elkerítettek egy pár asztalt és kipakoltak pár üveg piát, volt egy DJ is, aki természetesen fekete zenét játszott egész este, de végre elmondhatom, hogy egy igazi táncos mulatságban voltam. Kiderült, hogy Mo idősebb Marasinál és még az is, hogy nem 30 - mint amennyinek én számoltam - hanem csak 28. A cimborái itatták rendesen, de a barátnője kézben tartotta a dolgokat és időben elindultunk haza, az ő helyében még vártam volna az indulással egy picit, mert szegény igencsak cefetül volt útközben. Párszor még az ajtót is kinyitotta egy-egy piros lámpánál, de szerencsésen hazaértünk és reggel letakarította az auto oldalát is. :)
Egész héten már-már elő őszi idő volt, nem is nagyon történt semmi. A hétvégére elhatároztam, hogy nekifutok a sóletnek. Pistabácsinak köszönöm szépen a receptet! Szombaton reggel, vagyis délben elszaladtam a GrandMart-ba, ahol megint igazán sokan voltak, ami azért lehetett így, mert az áruk is igen frissek voltak. Vicces volt, ahogyan a kis rákokat, illetve a nagyobb halakat válogatták, méregették az emberek. Gaben mondta, hogy füstölt húsokat nem nagyon fogok találni, ami miatt nagyon el lettem volna keseredve, de szerencsére nem lett igaza, mert az egyik fagyasztópultban megleltem a tutifrankót. Füstölt pulykacomb, szeletelve. Ennek nagyon megörültem és már csak a babot kellett beszerezni. Ez sem volt egyszerű, mert volt kb 15 féle bab a polcokon. Végül egy aprószemű fehér szárazbabot választottam. Kellett volna még egy megfelelő lábast is találnom, amit be tudunk tenni a sütőbe, mivel otthon csak bakelitfogantyúsok voltak. Nem találtam, de kigondoltam, hogy majd jól kipróbálom Gaben lassúfőzőjét és reméltem, hogy a 130°C-ot azért tudja. Tudta. Nagyon finom lett. Legközelebb nagyobb adagot is bevállalok, mert most mindenből csak a felét tettem bele és az 5 literes edény nem telt meg félig sem.
Még a hét közben Gaben behirdette szombat estére, hogy UFC nézés lesz egy Hooters nevezetű sport-bárban, Rockville-ben. Tele volt pakolva képernyőkkel a hely és amíg nem kezdődött a bunyó, addig az éppen akkor zajló helyi focimeccs közvetítése ment. Az UFC - szerintem - a kick-box és a birkózás keveréke. 3x5 perc a mérkőzés és ennek nagy részét a kezdeti pofoszkodás után a padlón töltik a küzdők. Jó volt a hangulat, sört ittunk amolyan menzás vizeskancsókból utántöltve. Rendeltem egy Nachos-t is, de csalódtam, mert bizony ettem már jobbat is...igen azt az egyet Ottawában. :) A házi készítésűeket nem számítva!
Az említett szórakozóhelyekkel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy igen jól működik a füstmentes szórakozás. Itt is csak pár éve tilos, de megszokták és kibattyognak, ha esik, ha fúj. :)

IT sikerek és Bunkerparty 2.

2007-08-19T03:22:00.000-04:00

A hét elején egymás után érkeztek a cserememóriák Juqin gépébe. Először a DELL cserék jöttek meg, majd másnap a Future cég is szépített. A DELL-eket beépítve 24, majd az utóbbi márkájú modulokkal már 32 Gb-ra duzzadt, amivel be is telt az összes (16) memóriahely. Juqin örül, mert - a barkácsmegoldások ellenére - azóta stabilan megy a gép.
A távoli asztal kapcsolat probléma is megoldódott, mert az egyik délután végső elkeseredésemben kikapcsoltam az automatikus virusvédelmet (Norton) és megprábóltam az irodábó kapcsolódni a laborban lévő géphez és persze sikerült, ezért most már nem kell olyan gyakran berohangálnom a laborba.
Péntekre Gaben behirdette, hogy Bunkerparty lesz, ahol ez alkalommal is szívesen látnak. Most a nagy kivetítőn is a Guitar Hero ment az este első felében, majd ezt leváltotta a SingStar nevezetű karaoke program, amit igen nagy élvezettel használt - leginkább Gabe és Sack- az est további részében. Tényleg jól tolták. A többieket megkíméltem az énekhangom felerősítésétől, de egyszer talán kipróbálom, ha véletlenül majd egyedül leszek a bunkerben. :)
Toltunk egy analóg játékot is, mégpedig a Catan telepeseinek egy kicsit módosított változatát, ezt mondjuk idő előtt befejeztük, mert valakinek már el kellett menni haza. Utána beültem egy FPS játékra is a LAN-gépek egyikéhez. Nem igazán értettem a csapat célját, de pár ellenséges embert azért leöltem.
4 óra után indultunk haza, amikor észrevettük pár méter után, hogy bizony van egy bal hátsó defektünk. Visszagurul. Kerkécsere megkezd, aztán abbahagy, mert Mike fölajánlotta, hogy elvisz minket haza és másnap majd megjavítják a kilukadt gumit és vissza is szerelik, hogy ne kelljen a virsligumis pótkereket használni.

Csuti találkozó 2

2007-08-12T04:44:00.000-04:00

Örültem, hogy péntekre egy szabadtéri programot terveztek, ahol megint eltölthetünk együtt egy kis időt. Ugyan akkor indultam DC-be, mint előző nap, csak most kimaradt a körbe-körbe séta. Fél 6-ra ígértem magam, amire oda is értem. A büfében kértem egy szódát, aminek igen fura hypo-szerű íze volt, lehet hogy csak a klóros víz volt az oka, de nem bírtam meginni az egészet. A kamera akksija még töltődött, ezért még nem a belvárosba indultunk, hanem csak egy utcával odébb, ahol egy hamburgeresben megvacsoráztunk. A Loschke család többsége (a lányok és Tom) valamilyen salátát evett rántott csirkemell falatokkal megszórva, a többiek és én, hamburgert. Vissza az akksiért, majd metro egy átszállással a Smithonian megállóig. Naplemente 8 körül volt esedékes és ekkor már közeledtünk is a Monument felé, amely 555 láb magas. Kiváncsiságból utánanéztem, mert nem tudtam fejből, hogy milyen magas az Eifel torony, kicsit magasabb. Kb majdnem kétszer ilyen magas. :) Körbejártuk, megcsodáltuk az építményt és elnéztünk mind a 4 égtáj felé. A tervben szerepeltek még a háborús emlékművek és a Lincoln szobor. Ezeket szépen sorban meg is tekintettük és gyakoroltuk a sötétben fényképezés rejtelmeit, inkább kevesebb sikerrel. Katie képeit még nem láttam, azoknak elvileg jobbnak kell lennie, hiszen egy brutál géppel készültek. Egy ugyan ilyen géppel készült siófoki Jamie koncert képeit nemrég láttam. Hm, nem gyenge. Remélem hamarosan kapok pár képet.
Kb fél 12 körül érkeztünk vissza a hotelbe, ahol beszélgettünk egy órácskát, miközben megmutattam az otthoni rokonság nagy részét és a Böbétől frissen érkezett (köszönöm szépen)Ancsa képeket is. A társaság ma is elfáradt a nem kevés sétában. Beszéltünk arról is, hogy már rég óta tervezik a távoli rokonság meglátogatását. Reméljük, hogy a következő évek valamelyikében az éves nagy nyári családi nyaralás során eljutnak hozzánk is a Kárpát-medence környékére. Én is ott maradtam a hotelben, mert fél 1-kor már nem járt a metro. Hm...most jut eszembe, hogy még járhatott, hiszen péntek volt. Na, mindegy én jobban örültem annak, hogy még beszélgethettem Márkkal 1-2 órát és nem kellett éjszaka km-eket gyalogolnom Gaithersburgben. Mindenféléről beszélgettünk, többek között arról, hogy az amerikai családok többségében általában mindkét szülő dolgozik, a kismamáknak 6 hét után újra munkába kell állniuk, aggódnak a nyugdíjrendszer miatt, mert a háború utáni tömeges gyermekáldás, egy kis problémát fog jelenteni, hiszen azok az emberek lassan elérik a nyugdíjas kort és a családonkénti gyermekvállalás a közelmultban a 8-10 gyermeknek csupán töredéke.
Márk fél 3 körül elnézést kért, de igen erős késztetést érzett az alváshoz. Ő és Chris is rutinosan füldugóval aludt, mert mindketten hangosan horkolnak. Nekem szerencsére ez nem okozott gondot, mert én is jól elfáradtam. Kaptam egy szétnyitható vendégágyat és alvás. Chris már korábban kidőlt, mert ő általában este 10 körül már alszik ellenben 5-kor kel.
Reggel természetesen Chris volt az első 7 körül, de mi is csatlakoztunk 8 körül, mert Tom 9-re hirdette meg a hazaindulást. Megkávéztunk a szemközti Starbucksban, majd Katie-vel még átugrottunk a szemközti könyvesboltba, majd 9 küröl a hotel előtt az autóra várakozott az egész család. Ez közel fél óráig is eltartott, mert valami oknál fogva nem találták az autót a garázsban. Fél 10-kor kigördültek az autóval. Meg kell mondjam, hogy még mindig fura érzés, hogy itt van 6 ember, akik a rokonaim és most láttam őket először. Mondjuk nekik sem volt kevésbé furcsa az én jelenlétem. Már nagyon várom, hogy Zsuzsimmal meglátogassuk őket és Csabáékat.
Hirtelen magamra maradtam. Nagyon jó volt az idő, nem volt túl fülledt, így elhatároztam, hogy a városban maradok egész nap és megnézek még pár szobrot/épülete/városrészt. Elindultam Georgetown és a folyó irányába a nagykövetségi negyeden keresztül, szép kertvárosi környék. A folyóhoz leérve láttam, hogy van szemben egy kis zöld sziget is, a túlparton pedig magas irodaépületek, jobbra-balra pedig egy-egy híd. Azt terveztem, hogy teszek egy kört az előbb említett ojjektumokat érintve. Útközben 11 körül megálltam a Kennedy Centrum-nál, ami az itteni Művészetek Palotája és megnéztem, hogy mit adnak. Éppen az Operaház fantomja volt műsoron június óta egészen másnapig, azaz augusztus 12-éig. Na, gondoltam, ha már itt vagyok és mivel otthon eddig nem sikerült megnéznem, ezért most és itt megnézem. Pénztárosnő mondja, hogy nem-nem mára teltház van, de másnapra még tud adni egy jegyet. Hm, de én csak ma vagyok itt. Mivel még vártak egy telefonos visszajelzést egy foglalásra, ezért azt javasolta, hogy üljek le az előtérben és fél 12-ig vissza kell jelezzenek. Így is lett és kaptam egy darab jegyet a J-edik sor középszektorának jobb szélére. :) Örültem, hogy érdemes volt várnom, ez a jegy volt az utolsó. A mikor negyed 2-kor közeledtem az épülethez, akkor kicsit fura volt, hogy láttam koktélruhás csajokat, nyakkendős kísérőkkel és egy helyre igyekeztünk. Rajtam koktélrövidnadrág volt és egyszínű póló, ezért még magamra kaptam az előző napi alighasznált ünneplős kockásinegmet, amolyan Lackósan. :) Ez jó döntésnek bizonyult, mert az operaházban igen hűvös volt a levegő. Az előadás igen remek volt, jó színpadtechnikai megoldásokkal, jól szólt a zenekar is az árokból, a karmester pedig vicces volt. Az előadásnak 4 kor lett vége, ezután elszaladtam az előző esti ojjektumokat világosban is megtekinteni, majd elbattyogtam egy piros metrómegállóig, ahonnan 6-kor indultam haza. Nagyon elfáradtam, már egy lépést sem kívántam, csak egy kád forró vizet, de a java még hátra volt, ugyanis a buszom éppen elment és a következő csak fél óra múlva indult, amit nem volt kedvem kivárni, hiszen a hazautat 40 percnyi járásra saccoltam korábban. Tévedtem. 80 perc lett belőle, ami kb 6-7 km. De legalább tisztában vagyok a távolsággal. :)

Csuti-találkozó 1

2007-08-10T00:13:00.000-04:00

Találkoztunk. Igen, én és azon Csutik, akiket eddig még sohasem láttam élőben. Először használtam a NIST Metró transzfer járatát és magát a metrót is. Nem egészen volt világos, hogy most akkor melyik jegy/bérlet kombó a legmegfelelőbb számomra. Eredetileg egy napijegyet akartam váltani, ezért begyűrtem egy 20-ast az automatába, megnyomtam pár gombot és kaptam is egy $20 értékű utazókártyát. :) Utólag nem bánom, mert ez még később is jó lesz. 7-re beszéltük meg a találkozót, de persze már fél 6 körül ott is voltam, ezért körbejártam a körtéren, aminek egészen nagyvárosi hangulata volt. Ittam egy jegeskávét egy Starbucksban, majd irány a korábban már körbejárt hotel recepciójára. Említettem, hogy kit keresek, felcsörgették a szobát, de persze nem volt ott senki. Ez azért volt, mert már egy ideje figyelték az összes közeledő fiatalembert egy kinyomtatott fél-fénykép alapján, amin persze én nem voltam rajta! :) Csabi, szerencséd, hogy nem jártál éppen arra, mert a kép alapján bizony téged azonosítottak volna!
A legidősebb és egyetlen amerikai lány unokatestvérem, Jeannie és kis családja, Tom, Jessica és Kate. Ugye, milyen szépek a félig Csuti lányok? Jeannie egy kórházban dolgozik nővérként, Tom ugyanott villanyszerelő, a lányok tervei között a rendőrnő és anyuka után valamilyen egészségügyi pálya szerepel.
Csatlakozott a lányok két nagybátyja, Chris és Mark is (akik, ugye szintén az uokatestvéreim). Chris a Long Island-i vasútnál dolgozik és rengeteget segít a nagybátyámnak, azaz Csabának. 10 éves kora óta dolgozik mellette, amikor csak tud. Mellesleg idén március óta kb 25 kilót fogyott! Mark könyvelőként járja a cége ügyfeleit és nagyon szeret emberekkel foglalkozni.
Aznap délután az állakertet látogatták meg, amiben a fülledt meleg miatt eléggé elfáradtak, ezért tíz óra körül kikísértek a metróhoz, ahol elbúcsúztunk, de pár perc elteltével eszembe jutott, hogy az ajándékok bizony még a hátizsákomban lapultak, de telefonon utánuk szóltam, így sikerült átadnom a Gyulaikat. :) Tegnap megkóstoltam, igen remek termék.
Az esti metró igen zsúfolt volt, de a végére elfogytak az emberek. Közben Gabennek sms-eztem és szerencsém volt, mert ki tudott jönni elém a metróhoz.
Holnap megint csatlakozom hozzájuk egy kis esti washingtoni városnézésre. Már várom.

családi

2007-08-08T19:45:00.000-04:00

Pénteken csupán annyi izgalmas történt, hogy a nagybátyámnak küldött egy hónappal ezelőtti levelemre reagált a családom itt élő fele, egészen pontosan az egyik unokatesóm. Próbált felhívni is az irodában, de naív módon fél 10 körül próbálkozott és így még éppen nem ért el, viszont hagyott üzenetet a hangpostámon, amit természetesen egészen egy délutáni email-ig nem is vettem észre. A lényeg, hogy másnap indultak pár napra Virginiába, ahol keddig maradtak, utána pedig egész közel hozzám, Washingtonban szállnak meg a kis családjával, ráadásul találkozik a két öccsével is, akik szerdán reggel érkeztek DC-be. Megbeszéltük, hogy csütörtökön délután átmegyek én is és megejtjük az első nagy találkozást. Már nagyon várom, érdekes lesz! :)
Szombaton házimozizni mentünk Gaben főnökéhez, de előtte még megnéztük egy katonazenekar koncertjét a City Hall parkjában. Az ekkor készült pár kép a City Hall-os albumban látható. A mozi jó volt, a Hot Fuzz című akcióvígjátékot tekintettük meg, melyben rengeteg jó fajta angol humor bújt meg.
Tegnap Zsuzsim főzött nekem vacsorát, vagyis kisegített egy mélysütött csirkemell recepttel. Egyedül ettem csak, ezért maradt a mai ebédre is. Nem akarok panaszkodni az időjárásra, de a héten igen fülledt és meleg az idő, annyira, hogy reggel amikor kilépek a bejárati ajtón bepárásodik a szobahőmérsékletű szemüvegem.
Két este is sikerült a NIST területén belül felzavarnom egy-egy legelésző vadliba csoportot, vagy, hogy is hívják ezt? Falka, csorda, raj? Talán falka, szóval vadliba falkát. Vicces volt, ahogyan gágogták a riadót és nekiiramodtak. Höhö.
Ma délután Irena elvitt egy Walmart-ba, amit gondolom nem kell bemutatni, az itteni megagiga Tesco. Egy késélezőn és egy pár üveg enyhén ízesített vizen kívül nem sok mindent vettem. Visszafelé egy igen szimpatikus boltba is ellátogattunk, ahol vettem zöldségeket a mai leveshez. Remélem jól fog sikerülni!

nagykocka bejegyzés

2007-08-03T00:30:00.000-04:00

A hétvégén Yuqin hazaérkezett Kínából, így hétfőn már jött is dolgozni, bár még kicsit kómásan a fél napos időeltolódás miatt. Kaptam kis szuvenírt is, ami egy kis négyzet alapú hengerüreges üveghasáb, aminek a belsejét szorgos kínai kezek - valószínőleg csak egy - festették ki, vagyis be. Majd jól le is fotózom, hogy lássátok.
Marasi új hálószoba berendezését szerdán szállították, ezért kedd este lecipeltük a régi IKEA-s ágyát, a matracot másnap reggel kaptam meg. A héten folyamatosan érkeztek még egyéb bútorok is hozzám. Így most már egész pofásan be is tudom majd rendezni a lakosztályt, ha összeszedem magam és rendet rakok. Tehát van egy új ágyam matraccal és két éjjeli szekrénnyel, egy 3 fiókos szekrényem, egy könyvespolcom és ráadásként egy főnökszékem is, amit valószínűleg fotelként fogok használni.
A héten megint elkezdtük boncolgatni Yuqin gépének memóriabővítő kérdését. Talán még emlékeztek, hogy a házban gyengébb tápegység volt, ezért barkácsolni kellett, de nem próbáltuk ki, mert Yuqin elutazott. Na most megérkezett a csere tápegység, így most már meg is tudtuk hajtani a bővítő kártyákat miután a hűtőventillátort is felszereltük az új helyére, a házon kívülre, következett a memória konfigurációk tesztelése kevesebb sikerrel. Kingston memóriák gond nélkül mentek a kártyákkal, ellenben a többi hasonló paraméterekkel rendelkező modul nem igazán akart működni, vagy ha el is indult perceken belül lefagyott. Most a nem működő darabokat próbáljuk kicserélni másmilyenre, hogy végre 32G-vel menjen a gép.
Örömmel jelentem, hogy a konzul, duzzogva bár, de megadta Zsuzsimnak a vízumot! :D Igaz, még nincsen a kezében, de ha minden igaz napokon belül megkapja.
Egyik nap elugrottam az ororsz üzletbe, ahol vettem egy ukrán fekete kenyeret, végre kaptam Gyulai kolbászt is és ráadásként egy csomag Gyermelyi nagykocka tésztára is szert tettem, amiből azóta készítettem is egy adag káposztás tésztát. Zárásként még megemlítem, hogy az orosz üzlethez közeli szupermárketben találtam ruszlit, amiből már kétszer jól be is vacsoráztam.

sok-sok palacsinta

2007-07-28T23:46:00.000-04:00

Gaben úgy gondolta, hogy a hétvégi hazaút és a jövő heti hús és édesség szegény diéta előtt még belakmározik egyszer a palacsintámból. Mivel az utolsó lehetőség erre szerda este adódott, ezért úgy szervezte, hogy én is menjek ebbe a kissebb game-party-ra. Kíváncsi voltam milyen és volt kedvem palacsintázni is, így elfogadtam a meghívást. A tésztát már otthon bekevertem, hogy Mike-éknál már csak sütögetni kelljen. Vicces volt, ahogyan a kocsiban tartottam a majdnem teli keverőtálat és igyekeztem korrigálni az autó mozgásállapotának változásait. Nem kell nevetni, mert nem borult ki egy csepp sem. :) Tartaléknak vittünk még két serpenyőt, így összesen 3 gázon készült a nemtudomennyi palacsinta, de kb 15 cm magas lett a torony és öten jól is laktunk belőle. Pár hétig megint nem akarok palacsintát látni.
Másnap szinte egész nap megint Maria laborjában voltam és a fotométer jelerősítő rendszerének linearitásának ellenőrzéséhez végeztem méréseket. Megint csak rabszolga munka, de érdekes volt, mert még sosem csináltam.
A hétvégén elég borússá vált az idő, így nem is nagyon mentem sehova, még a szokásos szombat esti Rio-béli koncertet is kihagytam, mert éppen mielőtt indultam volna elkapott a gépszíj és dolgoztam kicsit a színhőmérséklet számító xls-en.
Vasárnap késő este megérkezett Gaben is otthonról és hozott dolgokat: pár üveg sorszámozott bort, egy kis g jelű japán itókát és az egyik gitárját is, aminek eléggé repedtfazék hangja van, de majd beidomítom....lehet hogy nem a gitárral van ám a baj! :) Itt van lent nálam az alagsorban az italokkal együtt, hiszen itt ideálisak a körülmények a tárolásra.

mega-giga-game-bunker

2007-07-24T22:03:00.000-04:00

Szombat reggelre Zsuzsim - a programfelelős - jazz-koncertet ütemezett, így nem aludtam át a délelőttöt - egyébként sem szoktam! :) A koncert az úgynevezett City Hall előtti park szabadtéri színpadán került megrendezésre. Gondoltam, hogy nem lesznek olyan sokan, de azt nem, hogy ilyen kevesen. Ennél még egy DC-s jazz koncerten is többen vannak Veszprémben. Egyébként nagyon jól esett egy kis élőzene a díjnyertes David Bach Consort-tól. A szaxis emberke nagyapja Duke Ellington-nal tolta a jazzt vagy 12 évig. Jó kis délelőtt volt.
Délutánra is maradt még program, hiszen Gaben főnöke meghívott a szombati házibuliba, ahova kb 20 embert várnak. Erről a rendezvényről is volt egy elképzelésem, persze az sem jött be, mint hamarosan kiderül. Délután lepihentem egy órára és mikor Gaben felébresztett, nem sok kedvem volt az egészhez, de nem maradhattam otthon, hiszen milyen öreges dolog már az, főleg tőlem. :) Kb fél5 körül indultunk Gabennel a célállomásra, ebbe a nem kicsi házikóba az utca végén. Kb. 1,5 percet töltöttünk a konyhában-nappaliban, ahol Mike felesége főzött, aztán le is húztunk a "bunkerbe". Először az analóg részt mutatta meg Gaben, ahol annyi társasjáték és kellék volt, mint egy játék-depóban. Aztán megnéztünk egy kisebb szobát, aminek az egyik felében Wii-zni lehetett egy kivetítő segítségével (kényelmesen ketten, de összesen 4 vezérlő volt beüzemelve), a másik felében, pedig a maradék összes többi létező játékkonzol valamelyikével lehetett játszani a beépített szekrénybe rejtett tv-n. Ez utóbbin egész idő alatt a Guitar Heros nevezetű játék ment. :) A Wii-n is kipróbáltam pár játékot, de megállapítottam, hogy igen fura ez a kis mozgásérzékelős vezérlő, igaz, legközelebb már nem lesz annyira szokatlan. Ezután következett a nagy vetítő (~3x4m) és LAN-party terem 8 számítógéppel. Persze van egy mosdó is itt az alagsorban, ahol az éppen kivetített filmről, vagy játékról nem marad le az ember. No komment. :) További infókat itt és itt találhattok az ojjektumról és a szombati party-ról. Érdekes volt, hogy ide tényleg mindenki csak játszani jött, ha egy szobába belépett egy új és ismeretlen ember, akkor nem kezezés, meg bemutatkozás ment, hanem "Ez itt a Wii, az meg ott az X-Box, a WC-t meg ott találod!" :) Jól éreztem magam, bár igen erős fejfájásom volt az est második felében, ami miatt annyira nem élveztem az egészet, na de majd legközelebb! Fél4 körül értünk haza és igen cefetül voltam, hidegrázás, meg gyomorforgás és nem a sok alkohol miatt, hanem mert valszeg a cukros üdítőkből ittam összevissza. Egy fél pohár víz után lefeküdtem és amikor felébredtem semmi bajom nem volt, sőt, mintha 12 órát aludtam volna. Szemüveg nélkül megnéztem az órámat és úgy gondoltam, hogy délután 1 óra van. Felmentem a nappaliba megnézni a tv-n, hogy mikor adják a forma1-et és láttam, hogy 7 óra 25 van. Kint erősen borult volt az ég és nem tudtam megállapítani, hogy reggel, vagy este fél8 van. Mint kiderült reggel és már kezdődött is a F1. :) Izgalmas volt a futam, érdemes volt felkelnem. Délelőtt elmentem a Target-be, hogy vegyek USB-s, mikrofonos fejhallgatót és esetleg egy webkamerát. Üres kézzel értem haza, de legalább sétáltam egy jót. Nem sok ötletem volt az ebédet illetően, de végül elhatároztam, hogy krumplis tésztát fogok készíteni, most már igazi pirospaprikával. Jól döntöttem, jó lett. Gaben, pont időben - olyan 2 körül - fel is kelt és csatlakozott. Délután, együtt elmentünk gázért (a grillhez) és vacsorának valóért, ami végül steak lett salátával.
Ma egész nap Maria laborjában mértem. Sajnos itt sem automatizált minden mérés, így szükség van a magamfajta rabszolgákra, de legalább ma jók lettek az eredmények és nem kellett megismételni azokat.

tanfolyam - házimunkák

2007-07-20T00:35:00.000-04:00

Keddre azért megemberelte magát Marasi és elhozta a szőnyegtisztítót. Párszor körbejárt vele a nappaliban, de már nagyon ráfért. Miután végzett én is megkaptam a járgányt egy-két körre. Az alagsorra is ráfért. Nagyon el is fáradtam estére és már 11 óra előtt kidőltem, ami miatt igen korán - 7 óra előtt - keltem, hogy még a tanfolyam 9 órás kezdete előtt tudjak pár dolgot intézni az irodában. Konkrétan egy kis számítógép állvány asztallapjait akartam egy kicsit feljebb igazítani, mert igen alacsonyra volt állítva. Lehet, hogy egy kínai állította még be anno valamikor. Gondoltam nem fog tovább tartani 20, legrosszabb esetben 30 percnél, hiszen 2x3 csavarról volt szó. Tévedtem, a két lapocska igen erősen ragaszkodott megszokott helyéhez, végül még kalapácsot is használnom kellett. Továbbá, az új pozíciót biztosító csavarok helye is menetfrissítésre szorult, mert a festék szépen bekúszott a furatokba. A lényeg, hogy reggel játszottam ezzel az asztallal 1 órát és délután a tanfolyam után még 20 percet és közben többször jól megizzadtam a klimatizált laborhelyiségben. Ehhez a témához kapcsolódik a mai esetem a szünetmentes tápegységek csere-akkumulátoraival, ugyanis megérkeztek. Ezt a cserét sem becsültem többre 15 percnél, de persze ide is becsúszott, vagyis helyesebben beszorult egy-két probléma. Röviden: akksik beszorultak, biztosíték mérete nem volt megfelelő az új csatlakozókhoz....egy óra elteltével azonban én győztem.

Szerdán este nagyon éhes voltam és eszembe jutott, hogy már igen régen ettem bármiféle krumplis dolgot, ezért a boltban vételeztem párat és találtam hozzá jó formás melleket is, a farhátak is jól néztek ki, de a mellekre szavaztam, persze pulykamellekről beszélek. Még nem tudtam miként fogom elkészíteni életem első pulykamell alapú vacsoráját, de gondoltam, majd csak találok valami könnyű receptet. Találtam is: pulykamell Piró módra, vagyis fűszerezett pulykamellet tálba be, rá hagyma karikákat és kolbászt, oregánót, fóliával lefedni és sütőbe be. Vége előtt fólia le, sajtdarabok rá, kis időre sütőbe vissza. Hmmmm, a fűszerezés arányain még van mit finomítani, de nagyon finom lett. Gaben nem jött haza, így egyedül ettem, de jólesett nagyon.

Ma Gaben sütött csirke-dobverőket, azaz combokat. Amikor hazaértem láttam, hogy egy csomó levél figyel a ládában és láttam, hogy Gaben is kapott vagy hármat. Üdvözlőkártya formája és keménysége volt a levélnek, na gondoltam, akkor most jól meglepem valamivel, mert biztosan születésnapja van. Ez adott egy kis plusz erőt és már úton is voltam a Giant-be és az italboltba. Találtam is akciós Egri Bikavért és egy tokajit is. :)

Szerdán boltból hazafelé menet egy 40 körüli nő és egy nemtudtammegállapítani korú csaj jött velem szembe. Ez naponta előfordulhatna, de az érdekesség az volt, hogy a csajszi egy papírszerű kapucnis overálban volt, amiben majdnem úgy nézett ki, mint egy Michelin baba. Nagyon megörültek nekem és azonnal akartak egy-két képet a bringás fiúval. Egy kicsit zavarba is jöttem, hogy akkor ez most micsoda?...de szerencsére nem tartott sokáig. :)

Szerdán a ház mögött elcsíptem egy falatozó misimókust.

A LabView tanfolyam jó volt, örülök, hogy jelentkeztem rá. Első nap reggelén még azt gondoltam, hogy ez nem lesz jó semmire, de azóta sokat tisztult a kép a LV programozást tekintve. Az előadót persze már ismertem a nem kevés telepítési problémám miatt és azért mert ő a hivatalos LV tudor a NIST gaithersburgi kampuszán. Az előadásmódja is ismerős volt. Mintha magamat láttam volna egy harmadik évados Flash gyakorlaton. :) Egyébként anno deszkás volt és most leginkább sziklát mászik.

Úgy látszik, hogy a nagy takarításban Marasinak megjöt a kedve a szoba átrendezéshez, mert ma beállított egy új TV-állvánnyal és egy LCD-TV-vel, ennek folyományaként én megkaptam a régi szettet. Most hétvégén pedig szállítják az új ágyát, tehát....na de nem kiabálom el.

kaja-meló-kaja-képek

2007-07-16T22:45:00.000-04:00

A vasárnapi ebéd chili volt, mert pénteken vettem akciósan 4 dobozzal. A köret rizs volt, ami az első próbálkozás ellenére egész jó lett. Estére gondoltam, hogy valami mást kellene enni, ezért - na, meg azért mert a felbontott csomag szalonnát már el akartam fogyasztani - túróscsuszát csináltam. A túró egész érdekesen viselkedett a serpenyőben, szinte teljesen nyoma is veszett, de szerencsére hagytam a dobozban a tálaláshoz.
Ma egész nap Maria nevezetű kolléganő laborjában voltam hullámhosszkalibrálni az ottani monokromátort. Az egész napom elment rá és még nem tartunk vele sehol, mert egyes elemek nem voltak hajlandóak kommunikálni a számítógéppel. A vezérlőprogramot író emberke, pedig csak arra a pár hónapra volt itt, amíg elkészült a programmal és persze nem hagyott hátra használható dokumentációt. Keddtől-csütörtökig LabView tanfolyam, de Maria ígérte, hogy péntekre kideríti a hiba okát, úgyhogy reménykedem. Maria 10 éves gyereke nagy úszóbajnok a korosztályában és a hétvégén volt egy verseny is, aminek alkalmából szokás kipingálni a család autójának oldalsó és hátsó ablakait.
Marasi ma estére behirdette a szőnyegtisztítót, de miután hazasiettem, olvastam, hogy ma mégsem hozza el, mert valószínűleg esni fog az eső. :) E helyett Gabennek volt kedve főzőcskézni és így hamar vissza is kanyarodtunk az ételek kitárgyalásához. Az esti menü Jambalaya volt, ami megpörkölt csirkefalatokkal, sűlt és csípős kolbászdarabokkal, rizzsel és aprított paradicsommal készül egy edényben. Igen csípős étel, apunak is biztosan ízlene. Jól belepirult a fejem, meg Gabené is, bár ez nem nagyon látszik a képeken.
Este megnéztem Lackó és Orsi legutóbbi nyaralásán készült képeit. Gyönyörűek, ajánlom mindenkinek! A Várady családról is készült egy-két nyári felvétel. Jó volt őket is újra látni!

MÁKOS TÉSZTA

2007-07-14T09:39:00.000-04:00

Jogos az észrevétel. Úgy tűnik, mintha régen írtam volna bejegyzést, pedig mintha csak tegnap lett volna a hétfő. Ez a hét nagyon gyorsan eltelt. Sokat dolgoztam egy Excel programon, amiről azt hittem, hogy maximum egy délután alatt elkészül. Nem készült el, de most már szerencsére a tesztelés fázisában vagyok.
A mákot már korábban megvettem, a darálót azonban csak kedden. A két közeli üzletben két lehetőség adódott a daráló témában. Az egyik egy masszív mozsár volt, a másik egy kis Black&Decker kávédaráló. Ez utóbbi mellett döntöttem, mert nem voltam biztos benne, hogy a mozsárral mennyire hatékonyan tudnék mák-cukor keveréket zúzni. Jó döntöttem és másnap igen gyorsan tálaltam a vacsorát. Hmmm, nagyon jó érzés volt újra mákos tésztát enni. Vigyorogtam is vacsora közben rendesen, mint a vidám motoros. Azt hiszem többször fogok még készíteni. Marasi megkért, hogy majd legközelebb, ha palacsintát sütök, akkor szóljak, mert meg szeretné tanulni.
A héten visszavittük a hibásan megvásárolt fotelemet, azóta kaptak még árut, de úgy döntöttem, hogy nem kérek másikat, mert biztosan az új termék sem bírná sokáig. A visszaváltás viszonylag gyorsan ment, termék rá a pultra, mondom el volt törve, ok, vonalkód-matrica ráragaszt, köszönjük, visszautaljuk a vételárat a kártyára, csá. Kicsit bonyolultabb procedúrára számítottam, ahol minimum be kellett volna bizonyítanom, hogy tényleg el volt törve. :)
Csütörtökön megint sor került egy amolyan nyári-egyetem szerű előadásra. A NIST-ben minden nyáron dolgoznak diákok is, gondolom, hogy szokják a légkört és biztosítsák az utánpótlást. Ők a SURF-erek és nekik tartanak egy előadás sorozatot, ami minden csütörtökön fél 4-kor jelentkezik újabb prezentációval. Nano- és gén-technológiáról szólt az e heti előadás, amiben az előadó megemlítette hazánkat és Budapestet is, persze csak egy olyan kontextusban, miszerint a sejtközi kommunikáció nyelvét még egyelőre annyira értik meg, mintha most elutaznánk Magyarországra/Budapestre, ahol magyarul beszélnének hozzánk. Ismeri az érzést, mert volt már ott párszor. :) Nem értem mire gondolhatott, nekem soha nem volt ilyen gondom Budapesttel, eltekintve egy-két rendeléstől kínai étteremben.
Irena megmutatta a 40 LED-es spektrum szimulátorát, ami frankó, de egy látványos bemutatón kívül egyelőre mire használni. Közben persze durrogott egy picit egy két korábbi LED mintája miatt, amit valószínűleg megint a nyári diákok nyúltak le.
Jut eszembe, meglett az elveszett csomagja is. Hajnali 4-kor! szállította neki egy azonosítatlan csomagszállító. Elmondása szerint még így is a Lufthansa a legjobb a sok rossz között.
Az idő egész frankó lett a hét közepétől kezdve, amolyan kontinentális, elviselhető. Ma el is megyek egy nagyobb körre a bringával. Hallottam, hogy otthon igen meleg lesz a jövő héten, meneküljetek, de ne feledjétek: sapka, sál!

vasárnapi ebéd

2007-07-09T23:42:00.000-04:00

Vasárnap bekevertem hamar egy palacsintatésztát, persze villával és fakanállal, mert konyhai robotgép az persze nincsen. Két megfelelő méretű serpenyő volt a szekrényben, szerencsére mindkettővel leragadás nélkül sikerült kisütni a mai desszertet. A töltelék mazsolás túró és több féle lekvár volt. Jó lett ez is. Igazi vasárnapi ebéd.
Este Gaben érdeklődött, hogy van e igen kis méretű csavarhúzóm, mert az egyik játékkonzoljának a vezérlőjén elromlott az egyik gomb és szét akarja szedni. Sajnos az összes csavarhúzóm nagy volt a feladathoz, ezért elmentünk a Target-be. Én, most már harmadszor is megnéztem egy kis kerek fotelt $39.90-ért, Gaben is ajánlotta, mert egy haverjánál már ült ilyenben és frankó. Ok. Levettem a polcról az utsó darabot. Utána még ellátogattunk egy még újabb üzletbe, ahol az eddigieknél is még nagyobb volt a kínálat. Gaben vett egy üveg Shiraz-t, mondván, hogy az jó lesz estére. Jó lett. :)
A fotelt is ki akartam próbálni, de sajnos el volt törve 2 helyen, így majd vissza kell vigyük. Nagyon el voltam keseredve miatta, de gondolom fogok találni egy még jobb és még olcsóbb darabot, majd valahol.
Miután másnap kipihentem magam, bementem az irodába, ahol egész jól haladtam az Excel-ezéssel, de igen hamar este 6 lett és egyedül nem maradhatok bent tovább este 7 óránál. Kaptam ma egy csomó pakkot, azok közül, amiket Yuqin rendelt hetekkel ezelött. Most már a jó árukat szállították és egyik sem volt hibás.
Este megnéztem a tegnap letöltött F1-es futamot, most egy angol közvetítést csíptem el, de jobban tetszett, mint a pár alkalommal ezelőtti amerikai. Igen látványos volt a program, jók voltak a váltások, a beharangozó, a közvetítés.

drog és alkohol

2007-07-08T00:29:00.000-04:00

A Függetlenség napja pihenéssel és egy kis kerékpározással telt a gaithersburgi óvárosba. Eléggé latinos a környék lakossága, de azért nem féltem. :) A tűzijátékot csak hallottam, mert éppen esett, meg egyedül nem nagyon volt kedvem a sötétben mászkálni akárhová is. Még délután útba ejtettem az orosz üzletet, de sajnos Gyulai kolbász még nem jött, viszont találtam Podravka vegetát. Vettem. Majd csak jó lesz valamire, mondjuk vajaskenyérre. :)
Irena visszaszerezte a tavalyi számítógépét, így vihettem vissza az irodánkba a régit. Délután viszont rendes volt, mert elvitt a 3 órás drog és alkohol képzési program helyszínére. Ez a "tanfolyam" a külföldieknek kötelező. Még csütörtökön elkezdtem az online verziót, de csak az alkohol részével végeztem. Ezt ki is másoltam és itt megosztottam, hogy akinek van kedve beleolvashasson. Küzdenek itt is rendesen az alkoholizmussal, de nem értem, hogy miért nem vezetik be itt is a zéró toleranciát, ha ennyi gondjuk van az ittas vezetőkkel. Várom a kommenteket a témában. Most melyik a jobb, ha lehet inni egy pohárral, vagy, ha tilos? A tanfolyam elég unalmas és vontatott volt, de szerencsére a 3 órás azt jelentette, hogy abban már a teszt kitöltése, kiértékelése és az oklevél kiosztása is benne volt. Nekem elsőre sikerült hibátlanra, de volt egy-két délamerikai, akik visszajöttek még gondolkodni, de végül közösen mindent megoldottunk. Gaben ígérte, hogy eljön értem este és amikor vége volt az eseménynek, akkor írtam is neki üzenetet, de furcsa módon nem jött jelentés. Mint kiderült, ő sem tudott volna engem hívni, mert lejárt a kártyám rendelkezésre állási ideje. Szerencsére volt közel egy trafik, ahol találtam feltöltőkártyát, a maradék pénz a kártyán viszont elveszett. Nem nagy 3-4 dollár lehetett még rajta, de akkor is, milyen dolog ez már, semmi sms, hogy Hello, fel kéne tölteni, mert le fog járni az akármi.
Szombaton a hétvégi mosás és bevásárlás után belevágtam a gulyásleves projektbe. Izgultam, mert ilyet sem csináltam még korábban, de szerencsére nem egy bonyolult étel és Zsuzsim is online segítséget nyújtott, mert éppen akkor csörgött skype-on. Kb. 7-re el is készült, hagytam még egy picit összeérni és mikor visszaértem a szokásos szombati Rio-menti koncertről (nem volt egy nagy eresztés, de a dobos ügyes volt) megint megkóstoltam és még jobb lett! Vasárnap az lesz az ebéd, meg talán egy pár palacsintát is kisütök még hozzá, mert vettem túrót és mazsolát is.

rájátszás

2007-07-03T20:22:00.000-04:00

Mai pontok: Bank, először 1, de estére 2 lett. IT-osztály, 1 pont, mellesleg Lufthansa is kapott egyet, de szerencsére nem velem történt az esetet.
Na, akkor picit részletesebben. Ma találkoztam Irena-val, lengyel vendégkutató, aki minden nyáron iskolaszünetben jön a NIST-be. Rögtön el is kezdett panaszkodni, hogy ezek a nyári diákok itt a NIST-ben mindent csak elrontanak, meg ellopnak. Mosolyogva megjegyezte, hogy a székét is elvette valaki és közben a mögöttem álló székemre sandított. Na, mondom legyen egy jó napja visszaadom neki, ha tényleg ennyire szereti azt a széket, ami nekem amúgy is túl nagy volt, így áttoltam egy másik széket a laborból. Remélem hosszú távon is jó lesz! Irénával esett meg pénteken, hogy a két bőröndjéből a szebbik, jobbik, Samsonite-abbik elveszett és a Lufthansa meg, csak vonogatja a vállát, hogy majd a nyomozás után - kb. 60 nap - tudnak mondani valamit.
Informatikai osztály megint nagyot alkotott. Délután kaptam egy telefonhívást, hogy áthoznák a korábban - 2 hete - rendelt akksikat a szünetmentesbe. "Szuper!" mondom, legalább ezt is kipipálhatjuk. 3 körül jön az amúgy nem kis darab ürge a kis taligájával és viszonylag könnyedén megemeli a dobozt. Gyanús volt, hogy itt valami nem lesz rendben, mert minimum az arcának el kellene torzulnia, amikor megemeli a - becslésem szerint 4 db - akksit. Doboz kinyit, 2 darab csücsül benne. Kérdezem, hogy biztos jó lesz ez így? Ő nem tudja, ő csak áthozta. Kérdem, hogy ő cseréli ki, vagy nekünk kell. Kicsit furán nézett, de nagyon segítőkészen nekiállt a cserének. Megkérdeztem, hogy csinált e már ilyet, mondta hogy nem. Na, akkor mondtam, hogy oké, majd kicserélem, de gyanítom, hogy fog még hozni pár csereakksit, mert közben a 2 készülék mellé került egy harmadik is, amihez még addig nem rendeltem cserét. Jól emlékeztem az otthoni szünetmentesre, ebben is 2 db akksi van sorbakötve. Na, de legalább egy már használható lesz. Telefon, újabb rendelés, egyeztetés, megértetés. Szerintem 2 hét is meg is kapjuk őket. :)
Mai bankos élményem a következő. Ugye ott tartottunk, hogy a múlt héten felhívtam őket a bankkártyám ügyébe és mellesleg utánrendelték nekem a csekk-könyvemet. Rögtön ezután visszahívtam őket a címzés miatt, mert a levelezési címemet az irodai címre változtattam és az nem jó, ha azt nyomtatják a csekkekre. Tegnap (hétfőn) kaptam egy levelet az irodába, melyben szerepelt a régi címem és az a felszólítás, hogy amennyiben valami hibás, akkor hívjam a feltüntetett telefonszámot. Nem nagyon tudtam mit kezdeni a levéllel, elraktam. Ma pedig kaptam egy kis csomagot szintén az irodába és persze az irodai címmel nyomtatva. Eddig 1 pont. Át a fiókba, nőci mondja, hogy bocsánat, ez az ő hibájuk, rendelnek mársikat. Megint oda-vissza egyeztettük a címeket, ezt már nem lehet elrontani, vagy mégis? Este hazaérek, az asztalon egy olyanforma levél, mint amilyet előző nap kaptam az irodába, de reméltem, hogy a PIN-kódom lesz az. Nem az volt. Ugyanolyan levél volt, csak a két címet felcserélték. Ezzel meg méginkább nem tudtam mit kezdeni, így kibontottam a levél alatt megbúvó, a maihoz hasonló csomagot. Abban is csekkek voltak, a lakcímemre kiállítva. No komment. 2 pont.
Este lecsót csináltam, most már nagybb mennyiségben, de így is csak 2 embernek lett elég, viszont ennek is lecsóíze lett. :)

egy-két-há'-négy-napos

2007-07-02T22:15:00.000-04:00

A péntek amolyan utolsó munkanapként telt, bár ahhoz képest elég sokáig tartott, mert most meg csak jóval éjfél után értem haza. Ebédelni egy közel keleti étteremben voltunk egy számomra ismeretlen helyen. Iráni konyha volt és meg kell mondjam ez volt az első olyan éttermi kaja, amire azt mondtam, hogy hmmm, ez igen, Itt minden a helyén volt. Nagyon ízlett. Curry-s csirke volt rízzsel, sült paradicsommal. Nagyon egyben volt és az volt a neve, hogy Kabob-E Joojeh. Pitát is lehetett kapni, vettem is kettőt megkóstolni, éjjel jól is jött, pedig teljesen elfelejtettem, hogy ott van mögöttem a hűtőn. Yuqin-nal úgy kellett visszafordulni a parkolóból. Kár lett volna otthagyni, mert nagyon jó volt. Igazi kenyér szerű élmény volt, ami már nagyon hiányzott, mert az összes pékáru édes és kezelhetetlen. Délután visszahozták az a megint szervizelt számítógépet és Yuqin kitalálta, hogy a kedden érkező Irena-nak lőjem be az én eddigi gépemet, én meg izzítsam be magamnak a megjavított gépet. Egész jó választás volt, mert egész kényelmes dolgozni vele, főleg ezen a 24"-os monitoron. Egy - átkozott - Dell Precision 390-es 3.5 G memóriával. Az a baj, hogy meg fogom szokni és otthon a fél G igen csak szokatlan lesz.
Szombaton reggel, szombathoz képest korán keltem, mert 8kor nyitottak az üzletek a Rio-ban és be akartam szerezni valami laza kis lábbelit és ruhát a hajókázásra. Korán keltem és 10 után értem csak haza. AKohl's-ban és a Target-ben beszereztem egy teniszinget, egy oroszlános pólót, egy Hawaii mintás inget egy cipőszandált és egy fürdőgatyát. Ekkor beszéltem Skype-on a családdal és Zsuzsimmal is egy picit. Jó volt őket újra hallani!
Fél 12 körül indultunk Marasiékkal egy igen hosszú utazásra, na jó csak nekem tűnt olyan hosszúnak, mert a hajókkal, amiket béreltünk csak délután 3kor indultunk a kikötőből. Az idő azzal ment el, hogy megálltunk összeszedni a többieket, valamint vásároltunk útra, vagyis vízrevalót is. A legtöbb portékát, helyben vásárolt hungarocell hűtőládákban tettük jég alá.
Odaértünk Annapolisba a kikötőbe, ahol megin tvártunk egy jó pár percet, amíg a két kapitányt kiképezték az útra. Mint kiderült 2 motorcsónakot béreltünk, amihez elegendő egy szgk-vezetői engedély és egy pár perces gyorstalpaló a bérbeadó telephelyén. Lassan kicsorogtunk a kikötőből és a 6 Mph-s sebességkorlátozással biztosított területről, aztán gázt adtak a kapitányok. :) Szakított és dobált rendesen a két járgány. Nagy élmény volt, de kb. 15 perc szágoldás után megálltunk nem messze a parttól horgonyt vetettünk. A délután további részét itt töltöttük fürdőzéssel, iszogatással, eszegetéssel. Pár óra elteltével kisétáltam a partra, ahol megpihentem egy már jó ideje kidőlt fa törzsén és néztem, ahogyan a helyi tizenévesek gyakorolnak szörfözni a sekély részeken. Igen fura kis deszkáik voltak. Kb. méternél rövidebb, 50-60 cm széles, igen vékony kis lapocskák és már annak is örültek, ha 70 centit siklottak a vízen. Meg is kérdeztem az egyik srácot, aki elmondta, hogy néha lemennek a "nagy" vízhez is, ahol igazi nagy hullámok vannak, de ahhoz kell ez a kis gyakorlás. Igen lelkesek voltak, mondjuk volt velük egy kis csajszi is, lehet hogy miatta voltak ennyire lelkesek. Miután visszamásztam a vízbe ők is eltakarodtak. Dumáltam az indiai csajszival, aki grafikusként dolgozik és leginkább InDesign-ban tolja, de szerette a CorelDraw-t is. Kicsit magamra maradtam, amikor megjelent a parton egy kb. tízéves srác pólóban és berohant a vízbe egyenesen hozzám és elkezdett beszélgetni. Hogy ő nem itt lakik, de szünet van és itt van a nagyszülőknél. A végén már ott tartottunk, hogy azt mutattam neki, hogyan kell lábtempózni úszás közben. Fura egy srác volt, mintha egy amerikai (horro)filmből lépett volna ki. Teli vigyor, fogszabályzó, szinte hallottam Géza hangját, hogy: nyik-nyik-nyik. Este 7 óra után indultunk csak el visszafelé és kb fél 11 körül értünk haza. Marasi még hivatalos volt egy party-ba, ahová én is elkísértem volna, de végül nem mentünk, amit nem is bántam mert iszonyatosan fáradt voltam. Jól is esett az alvás. Vasárnap természetesen pihenőnap volt, ami rám is fért, meg mint utóbb kiderült Gabenre is, mert ő péntek éjjel volt bulizni, ahol túl sok sert csorgatott le a torkán és ezért rosszul volt egész szombaton és vasárnap sem nézett ki olyan jól, amikor délután 3 körül találkoztam vele. :) Szerencsére volt annyi ereje, hogy sütött pár hamburgert és megebédeltünk. Ez életmentő volt leginkább neki, de nekem is jólesett. Vasárnap estére is maradt még egy kis munka, jött ugyanis Yuqin este 10 után és bementünk az irodába, ahol lementett mindent, megbeszéltük a teendőimet arra az egy hónapra amíg nem lesz itthon és hajnalban elváltunk. Legközelebb majd július végén látjuk egymást.
A hajnali lefekvésnek köszönhetően csak késő délelőtt értem be és egész nap egyedül voltam az irodában. Fura volt az eddigiek után, leginkább a kínai telefonbeszélgetései hiányoztak. :)
Intéztem pár dolgot a főépületben, ebédeltem, majd 6 körül leléptem. Elmentem a Shell kúthoz fújatni egy kis levegőt a kerekekbe, mert már igen csak rájukfért. Sajnos nem volt nyomásmérő felszerelve, így csak érzésre nyomattam fel őket, de igen csak nagy nyomás lehetett a rendszerben, mert nagyon meglepődtem a teljesítményén. Levegővétel után, ha már ott voltam a környéken, benéztem a számítógépes üzletbe és a mellette található élelmiszerboltba. Na, ezt jó hogy megtettem, mert csodák csodájára még rendes kenyeret is találtam és mellé akkora borválasztékot, hogy csak na. Le is kaptam egy palack spanyol shiraz-t és vettem 2 féle kenyeret is. Jó hely, biztos hogy vissza fogok járni ide, amúgy ez ott van a Cici's Pizzeriája mellett. Itt van a közelben az az üzlet is, ahol vannak európai termékek is, mint téliszalámi, gyulai kolbász és hasonlók. A tulaj orosz, ha jól hallottam és holnap este kapnak gyulait, természetesen ide is vissza fogok menni.
Ma még az történt, hogy Mo autójának nekikoccantak a parkolóban és ezért átjött a szomszéd, aki látta az esetet, mivel a vétkesek nála voltak. Utána vissza is jöttek, de tagadták a dolgot. Kiváncsi leszek mi sül ki belőle. Kicsit később érkezett egy pár, amolyan fél-üzleti megbeszélésre. Pár hete egy buliban találkoztak Marasi-val és a várandós feleség ugyanott dolgozik, mint ő. Eléggé zavaros volt, amiket monott, de holnap estére elhívta egy tájékoztatóra. Kiváncsi vagyok melyik szupercég lesz az, ha egyáltalán kiderül. Kicsit olyan hálózatépítős utánérzésem volt, de most megnéztem a honlapot és lehet hogy még érdekes is lesz Marasinak.

kártyák

2007-06-28T21:35:00.000-04:00

Szerdán már nagyon vártam, hogy végre megkapjam az új kártyámat, vagyis kártyáimat, hiszen mindkettőt már jó egy, illetve két hete elkezdtem intézni. 11 óra körül kérdésemre Barbara kinyomtatott egy listát, hogy kiknél járt a papírom - persze csak elektronikusan - aláírásra. Képzelem hány nap lehet egy ilyen móka, ha még mindig papíron intéznék a dolgokat. Nem tudja biztosan, de szerinte megpróbálhatom a kártyások irodáját. Igaza volt. Remélem ezzel már kihúzom a végéig. Boldogan mentem vissza a vadi új kártyámmal. Ebédelni ma is a Cici's helyet választottuk és megint jól bepizzáztunk. Ebéd után még mindig volt egy kis "kártyahiányom", igen-igen a bankkártyám. Fel is hívtam őket, hogy namivanmár, hol a kártyám és a csekkönyvem? Először azt mondta a hölgy, hogy a kártyámról nincsen infója, de a csekkönyvről tudja biztosan, hogy nem rendeltem. Pedig, de. Kérdeztem, hogy akkor most ezt lehetne pótoni? Persze! Megrendelte. Kb. 10 perc múlva megint visszahívtam lakcím ügyben és utána mondta, hogy a kártya megvan és már el is gyorspostázták. Ma meg is kaptam egy nagy FedEx-es borítékban, belül volt egy kis boríték, persze nyitva, de nem azért mert valaki felbontotta, hanem mert nem is volt lezárva. :) A PIN-emet persze majd csak kb. 1 hét múlva kapom meg.
Elég színesre sikeredett szakmai szempontból ez a két nap. Mértem teljes fényáramot a nagy gömbbel! Érdekes volt, persze hibáztam is, mert egy detektoron rossz irányba állítottam az erősítést, ezért buktam két órát a tegnap éjszakából, de éjfélre hazaértem és a mérési sorozatot sikeresen befejeztük. Volt szerencsém már egy kicsit excel-ezni is a mérési adatok gyorsabb értékelése céljából. Nem egészen egy óra alatt dobtam össze, így a későbbiekben sok-sok órát megspórolva Yuqinnak, vagy az éppen legszerencsésebb kiértékelőnek.
Egy nagy műszer tartó állványt raktunk még rendbe, hogy majd tudjam mérni a lézereket, amíg Yuqin kínában strandol. Tegnap hazafelé említette, hogy kínában igen katasztrofális a környezet állapota. Kérdeztem, hogy a Hold hogyan nézki Kínából, mert Magyarországról pont ilyen, mint itt. Meglepetésemre azt mondta, hogy alig szokott látszódni az igen nagy számú ipari üzem és a nagyvárosok által kibocsátott gázok miatt. Szóval a strandolást csak viccnek szántam, mert állítása szerint még halat sem nagyon találni ott az édesvizekben, vagy ha mégis akkor vétek lenne megenni. Igen sok műszert kapcsoltunk össze, ami általában kedvemre is van, de ez a sok adat- és tápkábel már nekem is sok volt.

háromnapos

2007-06-26T21:21:00.000-04:00

A vasárnap egész pihenősre sikeredett, de azért kimozdultam különböző dolgokat beszerezni. Még mindig nem volt kész az asztalom, tehát csavarokat kellett szereznem. Ja, igen, hogy miért nincsen még kész? Hát kérem, a szombaton beszerzett csavarkészletben 4 db csavar volt, ami megfelelt az asztalhoz, amihez amúgy 8 db csavar kellett. Gondoltam ideiglenesen 4 csavarral is össze lehet rakni, igen ám, de az egyik lábnál valahogyan nagyobb anyákat használtak és nem 1/4-es, hanem 5/16-os volt a csavar mérete. Nem tudom miért erőltetik ezt a colos dolgot, semmi értelme. Sokkal egyszerűbb egy csavarra azt mondani, hogy 6-os, mint hogy 1/4-es, nem? De. A lényeg, hogy a hiányzó csavarokat hétfőn szereztem be a NIST raktárjából, ahova Yuqinnal együtt mentünk át. Most megint csak vele együtt tudok mozogni, mert a kártyám körüli aláírásokat még mindig nem intézték el. A raktár nagyon tetszett, olyan, mint egy jól felszerelt műszaki áruház, persze itt is volt hiánycikk, mint pl. az asztalomhoz tartozó csavarok és alátétek. A hiányzó két csavart azért sikerült megtalálnom, alátéteket pedig a laborból szereztem.
Számítógép fronton a következő a helyzet. Pénteken írtam az egyetlen helyre, ahol fényképes beszámolót talátam a kérdéses számítógépről. Ez a hely, egy német számítógépes tesztoldal, reméltem, hogy válaszolnak és be is jött. Hétfő reggel ott is volt a levél a ládámban, amiben javasolták, hogy esetleg vegyem fel a kapcsolatot a technikai támogatással. Na erre gyorsan vázoltam a helyzetet és megkértem, hogy esetleg mérjék már meg, hogy mi a feszültség igénye a bővítőkártyáknak és jó volna egy két részletesebb fotó is, meg persze, hogy melyik a föld és a pozitív a csatlakozón. Teljesen korrekt választ kaptam ma reggelre fotókkal illusztrálva és mérési adatokkal. Nem csalódtam bennük, hiába, ezek európaiak, sőt, ráadásul németek. :) Ma meg is néztük milyen lehetőségek vannak a gép belsejében szabad csatlakozók terén. Utána be is szereztem pár Y-kábelt, meg csatlakozót az egyik közeli számítógépes üzletből, majd össze is raktam az egyik kártya tápellátását. Már majdnem ki is próbáltuk, amikor Yuqin megriadt attól, hogy kihagynánk egy ventillátort, így későbbre halasztottuk a tesztet, talán majd, ha visszajön Kínából. Mondta, hogy megint kéne beszélni a Dell vevőszolgálattal, mondtam, hogy csak tessék, én ugyan nem beszélek velük, mert ott bizony csak süket fülekre találunk. Mondhatsz, amit akarsz, a vége úgyis az lesz, hogy vegyél egy másik gépet, tőlük. Azt hiszem nem hívta fel őket. :)
Ma mondta, hogy hozzam át a laborból az éppen géphiba (persze Dell) nem használt monitort, így most van egy szép 24 colos monitorom, de az alaplapi videokártya nem bírja a teljes felbontást. :(
Ma (hamis)parasztvacsora volt a menü. Azért hamis, mert a szalonnát az iroda hűtőjében hagytam. Ennek ellenére egész jól sikerült és mind a hárman (Marasival és Gabennel) jól bevacsoráztunk.

rio

2007-06-23T23:33:00.000-04:00

Ahogyan azt tegnap elhatároztam, délelőtt megkerestem az erdőn át az utat a legközelebbi szórakoztató/bevásárlóközpontba, a Rióba. A térképek szerint járható gyalog is az út, így nekivágtam és gyorsabban oda is értem, mint az irodába. Kb. 15-20 perc kényelmesen és teljesen jól megközelíthető. Az első üzlet, amit meglátogattam az a Kohls volt, először be sem akartam menni, mert nem tudtam mit takar, de mint kiderült, amolyan Skála féle. Találtam jó pólókat akciósan, de akkor még nem vettem semmit, mert csak körbenézni jöttem. Utána megtámadtam a beköltözéskor már megismert Target-et. Vettem pár édességet, megtaláltam csavarkészletet is, amiben gyanúsan olyan csavarok voltak, mint amilyenek az asztalomhoz kellettek. A Target valahol az IKEA és a Tesco közé tehető a kínálatát tekintve. Itt is van Cherokee márka, vettem is egy pólót, kipróbálom milyen.
Miután a két nagyágyút megnéztem betértem még egy könyvesboltba is, megnéztem a tavat és körülötte az éttermeket, meg a parkot. Szépen kialakították. A képeken láthatjátok is, ha még megtámogatjátok egy kis képzelőerővel. A nagy sétálgatásban meg is éheztem és beültem a sarki, pékárukra építő önkiszolgáló étterembe, rendeltem egy levest és egy szendivcset. A leves valami krumplileves szerű dolog volt szalonnapörcökkel. :) Kint ültem le egy asztalhoz, ami egy kicsit lejtett a szintén lejtős járda miatt, de végül nem csúszott le semmi az asztalomról. Innivalónak root beer-t vettem, mert éppen ott volt az orrom előtt és nem tudtam elképzelni, hogy milyen az. Sötét színe van, mint a kólának, az íze pedig olyan, mintha felhígítottam volna egy kis gyógyszertári köptetőt és megbolondítottam volna egy kis bocskorszíjjal. Igen csak fura volt, de ízlett. Jut eszembe, szerintem maradt még a múltheti gyömbérsör nevű üdítőből. Meg is kukkantom. Huhh, még mindíg erős, mintha egy kicsit még erősebb is lenne, mint egy hete, vagy lehet hogy csak a mentolos rágó erősítette fel. :)
Az étteremben igencsak jóllaktam és mire hazaértem el is álmosodtam. Lehet, hogy a Nap is megsütött egy kicsit.
Reggel mondta Marasi, hogy délután lehet, hogy lemegy D.C.-be, mert lesz egy kis karnevál és elkísérhetném. Délután mégsem ment, így maradt a pihenő, de jólesett. Estefelé visszamentem, mert volt valami koncert féle. Nem volt rossz, de nem is ájultam el tőlük. Leginkább funky-t játszottak.

holtverseny

2007-06-22T21:31:00.000-04:00

Ma is hasonlóan kellemes idő volt, még picit fáztam is az utcán, de jólesett. Bent persze kártya ügyben nagy a csend, ma inkább a Dell-ügy dominált. Komolyan mondom, hogy ilyet még otthon is nehezen tudok elképzelni. Yuqin ma kb. 1 egész órát telefonált az ügyfélszolgálattal, hogy megoldják a problémát, amit eredendően ők, mármint a Dell vállalat okozott. Leegyerűsítve azzal védekeznek, hogy pénztártól való távozás után....na de könyörgöm, nem egy kifliről van szó. Yuqin annyira nyugodt tudott maradni, hogy csak egyszer emelte fel a hangját. Ők nyertek. Később én is megpróbáltam egy kis technikai támogatást kérni az ügyben, de nem tudtak semmilyen hasznos információval szolgálni, az egyikről nem tudnak, a másik meg üzleti titok. (pl. a bővítőkártya tápfeszültsége, ez egy vicc!) Egy fél órát azért sikerült eltölteni ezzel is. Azt tudta csak javasolni, hogy vegyük meg a nagyobb gépet, az egészet. Pfff. No comment. Így alakult ki a hétvégére döntetlen a NIST bürokrácia és a Dell ügyfélszolgálat között.
Ma pizzáztunk a legközelebbi vásártéren. Cici's Pizzériájában :) Jó volt, még süteményt is ettem.
Délután fél 6tól Happy Hour volt a közeli sörözőben a GRA szervezésében, ahova el is merészkedtem és a parkolóban egyből össze is futottam egy kint dolgozó és már 21 éve kint élő úrral, aki mondta, hogy nyugodtan üljek le hozzájuk is egy picit. Mondtam oké. Bementem, kértem egy sert, mert hogy van sajátjuk, aztán kicsit tébláboltam és mivel nem találtam a sok arc között egyetlen ismerőst sem, ezért ki is mentem az asztalukhoz, ahol a feleségével várták a vacsorát. Jót beszélgettünk és meghívtak engem is egy vacsorára. Gombahambit ettem, nem kínait, bár konzervíze volt....nem ám! :) Utána haza is tekertem, mert elálmosodtam és lámpa sincsen a kerékpáron.

sodromból

2007-06-21T22:33:00.000-04:00

Ma reggel igen jó idő volt, amolyan kellemes előnyári, erős széllel, minek köszönhetően igen kellemes volt a levegő páratartalma is. Nagyon jólesett a reggeli tekerés. Első dolgom volt ma, hogy ellátogassak a - nemtudom mikor nyitó - belépőkártya készítő irodába. Fél 9-re ott is voltam, de csak 9-től volt "rendelés". Na, legalább én leszek az első, gyorsan kicserélik, esetleg aláírok egy papírost, majd ténylegesen elkezdhetem a napot. Igen, de...szokták mondani....nem így történt. Egy fiatalember készségesen eligazított, hogy akkor menjek vissza a titkárnőmhöz és írassam meg vele a - leírta egy post-it-re - nyomtatványt. Mondom, biztos ez? Hiszen csak ki akarom cserélni mert: nem működik! Igen, biztos. Oké. Vissza. Titkárnő sehol, persze, később jön majd be. Na jó, akkor majd ha megjön akkor tudatom vele, hogy mizu, elintézi és legkésőbb délután mehetek az új kártyámért. Gép újraindít, egy nem várt kékképernyő, hoppá, ilyen sem volt még ezen a gépen. Megint újraindít, Outlook, majd felugrik egy üzenet a naptárból, amibe egyetlen egy dátumot jegyeztem be, mint fontos tennivalót, na ennek a kezdési időpontjáról vagyok már most lecsúszva 56 perccel az üzenet szerint. Közben leesik, hogy mi is ez a tennivaló, egy amolyan bemutatjuk a NIST-et, fél napos előadássorozat, ami éppenséggel majdnem a kártyagyártók irodája fölötti terembe volt meghirdetve. Na akkor át, hátha még nem maradtam le mindenről. Előtte még gyorsan odaragasztottam a post-it-et a titkárnő ajtajára, hogy az legyen az első, amit meglát, ha egyszer majd betipeg.

Az előadás eléggé unalmas volt, a legtöbb ismertetett dologgal már tisztában voltam. A legunalmasabb talán a biztonsági szolgálat előadása volt, amit egy hörcsög fejű arc tartott, hogy itt vannak veszélyes anyagok, meg tűzoltók, meg igazi rendőrök, meg tudod-e hogyan ülj a számítógép előtt, pláne ha laptop, meg hogy ne állj rá a székre, használj létrát, meg haggyadazt, meg hívd ezt és ezt a számot, ha ez és ez történik, meg vigyázz a vadállatokkal, mert az nem az ő tulajdonuk és nem fizetnek az azok által okozott károkért.... hosszú volt. Tudom-tudom, ezek a kötelező munkavédelmi oktatás szerű dolgok, de lehetett volna rövidebbre is fogni. Szerencsére volt ingyen kávé, üdítő, szendvics és fánk, így legalább másodszor is megreggeliztem. Majd 1 óra volt mikor végeztünk, na gondoltam a titkárnő már csak beért és már meg is van a nyomtatvány, mehetek is az 1 kor induló délutáni rendelésre. Titkárnő nem volt, ebédelt. Yuqint megkérdem, hogy beszéltek-e, mondta hogy nem, de mintha hallotta volna hogy telefonált a kártyásokkal és nem kell semmit kitölteni. Oké, megpróbálom. Vissza. Fiatalember vidáman köszönt, hiszen ma már találkoztunk és mondja, hogy akkor papír, mondom nem, nincsen papír, mert telefonáltak innen valakivel és mondták, hogy nem kell. Na, megkérdi, visszahívja...ez eltartott pár percig...majd szomorúan közli, hogy nem, mégsem úgy van az. Elromlott a kártya, amit 2 hete készítettek és a cserekártyához egy csomó embernek alá kell írni azt a nyomtatványt, amiről eddig is szó volt. De mondom, nem kell hosszabbítani, vagy változtatni rajta, ugyanez kell és 2 hete már mindenki aláírt mindent. Nem értem, hogy miért kell 8, vagy mittomén hány embernek foglalkoznia az én el/%!+= kártyámmal, amikor egyedül Bob-nak és nekem kellene ez ügyben bármit is tenni. Bob, aki készítette a fotót és kinyomtatta a kártyát. Nem. Sajnálja, de ez a szabály. Nekem ugyan igazam van, de akkor is ez-a-szabály! Na ekkor volt az, hogy sikerült kihozniuk a SODROMBÓL, annyira, hogy majdnem el is felejtettem ebédelni, csak, hogy visszakanyarodjak az étkezésekhez. Persze azért összeszedtem magam és nem hagytam ki.

Eléggé frusztrált voltam az eddig történt dolgok miatt, de azért tudtam egy kicsit dolgozni is. Később Yuqin hozott be pár dobozt, amik tegnap érkeztek, elkezdtük kicsomagolni és volt olyan termék, ami el volt törve, volt olyan is, amit ugyan rendelt, de más típust postáztak. Na mondom ezeknél is húzó ágazat az ügyfélszolgálat. A napnak még nem volt vége. Yuqin hozott egy újabb dobozt, amiben két memóriabővítő kártya volt az asztali gépéhez. Ilyet is legutóbb az Amigámnál láttam, használtam. Dell márkájú gépe van, keresgéltem a kártyához tartozó leírást, fórumon, forgalmazónál, de igen nehezen találtam bármiféle infót is hozzá. A végén azért kiderült, hogy kell külön tápkábelt csatlakoztatni a kártyákhoz, amit nem találtunk sehol. Azt tudni kell, hogy ez a gép két féle tápegységgel/kiszerelésben került egy éve forgalomba: 750 W-os és 1 kW-os tápegységgel. Kiderült, hogy ők ugyan az 1 kW-os példányt rendelték, de egy 750W-osat kaptak, ami persze kívülről nem feltűnő és most egy év után már nem lehet mit csinálni, miért nem vették észre előbb!

Összefoglalván a mai nap eseményeit kijelenthetem, hogy két ámerikai cég és egy intézmény is bizonyította, hogy az ügyfélszolgálatokat tekintve, egy-két rossznevű otthoni céggel egy lapon lehet említeni őket. Gratulálok!
A nap végére azért volt egy kis sikerélményem is, mert sikerült használható állapotba hoznom a huszonharminc dollárért "megjavított" porszívót. A gégecső kb 10 cm hosszan el volt tömődve, amit a szervizben nyílván nem vettek észre. Így ismeretlenül ezt a céget is csatolnám a fentebb említettekhez.

Ma is esett, itt is. Ezért Yuqin hazahozott. Holnap folytatjuk a cégteszteket! :)

kártya

2007-06-20T23:53:00.000-04:00

Ma reggel Yuqin eljött értem, a szomszéd gyerekkel együtt és elhozták az asztalt. Tök jó nagy, igaz, kicsit buborékos a felülete, de ide tökéletes lesz. Majdnem össze is tudtam rakni, csak a csavarjai hiányoztak. Nem találta meg őket. Haha….na majd megoldom. Reggel, pont indulás előtt jött egy másik arc is a házhoz, amolyan felügyelő féle a hitelintézettől, hogy még áll-e a ház, meg minden rendben van-e vele. Beengedtem, felkeltettem Mo-t, aztán léptem, mert vártak a kocsiban. Ebéd után titkárnőnk hozott egy meglepetés levelet. Éppen délelőtt akartam írni a Marcsinak, hogy nézzen utána, mi van azzal a levéllel, amit 2 hete adott fel nekem. Megérkezett. Elsőbbségi küldeményként. 2 hét alatt. A világ postáinak is gratulálok! Egy nyomtatvány volt, amit nekem is alá kellett írnom. Azonnal fel is adtam a postán, ahol kifelé jövet tüsszentettem egyet és egy hang mögülem azt mondta, hogy Gesundheit. Hol is vagyok akkor most? Vicces volt. Mikor vissza akartam jönni az épületbe észleltem, hogy a kártyám nem működik, meg kellett várnom valakit, hogy beengedjen. Na, ezek is sokáig bírják, de ha ilyen iramban mennek tönkre, mikulásig meglesz a 10.
Este nem nagyon volt kedvem nagy vacsorához, ezért csak egy könnyűt ütöttem össze. Ja, igen, teccik látni a tányéron a kis sárga paprika szerű dolgokat? Igazi, paprikaízű paprikák, igaz csípősek, de jó az ízük nagyon. A kis műanyag tálban, pedig áfonyák várják a sorsukat. :)

kicsit kockás lett

2007-06-19T22:32:00.000-04:00

Reggel azzal fogadott Yuqin, hogy jött egy csomagom, pedig ők nem is tudtak róla, hogy rendeltem volna bármit is. Igaz-igaz, a múlt héten rendeltem az egyik gyártótól egy adagot az aktuális katalógusaiból, de ingyenes és ezért nem kellett senkitől sem engedély, vagy aláírás. A délelőtt folyamán kaptam egy e-mailt az IT sarokból is miszerint létrehozták a könyvtáramat a szerveren. És tényleg, hozzá is tudtam adni a hálózati mappaként. Az admin jogok még mindig folyamatban lehettek, mert nem kaptam semmiféle visszajelzést egészen fél négyig, amikor ugyan kaptam egy telefonthívást, de a biztonsági nap keretén belül éppen egy másik épületben hallgattam egy előadást. Érdekes volt. A vészhelyzetekre való egyéni/családi felkészültségről szólt, úgymint tartalék élelem, víz, menekülő útvonalak, fontos iratok másolata, készpénz, elemes rádió...és még sorolhatnám. A legtöbb annyira kézenfekvő, hogy nem is gondol rá az ember. Kipróbáltam egy csomó ergonómikusnak mondott irodai széket, egyik-másik tényleg elég kényelmes volt. Láttam és hallottam egy üzemanyagcellás gépjárművet is, a GM tanulmányautója, érdekes volt ahogy a kipufogón finoman folyt ki a víz. :)
Visszatérve az adminos témára, visszahívtam a srácot és megadtam neki a kérdéses gépek IP-címét, majd 2 perc alatt adminná tett. Máris jobban éreztem magam. Érdekesség, hogy a nagy amerikai kormányhivatalban, a NIST-ben nincsen csoportos MS szoftver beszerzés, hanem minden részlegnek, vagy felhasználónak saját magának kell gondoskodnia pl. az Office csomagról. Én minimum azt képzeltem, hogy ha már amúgy is mindent monitoroznak, akkor minden gépen a legfrissebb office fut, hogy legalább egymással legyenek kompatibilisek, de nem. Hozzá nem értők gyülekezete csücsül az IT sarokban és soha nem lesz egy hatékonyan használható rendszerük. Persze, amint megvolt ez a sikerélmény, jött a következő probléma: LabView nem akar feltelepülni. titokzatos hibaüzenettel megállt....szóval maradt még molyolni való a hét többi napjára is.
Ma is volt délután egy jó nagy zivatar, így Yuqin vitt haza és mivel a családja szombaton elrepült kínába, elmentünk együtt vacsorázni az utcánk elején lévő mexikói étterembe. Jó volt a kaja nagyon, de olyan kis félénk ez a Yuqin. Nem akart bemenni, mert nem beszél spanyolul :) meglepő módon viszont odabent beszéltek angolul. Mesélte, hogy Kaliforniában, ha bement egy nem ámerikai étterembe, akkor ott csak olyan nyelven voltak hajlandóak kommunikálni, amilyen a kérdéses étterem volt.
Itthon egy levél fogadott, most felbontatlanul. Igen-igen, a már megsemmisített kártya PIN-kódja. :)
Bocsánat, ha nagyon IT-s lett a mai nap, de ezek voltak.

harmadik hétfő

2007-06-18T22:27:00.001-04:00

Az admin jogokkal még mindig nem sikerült dűlőre jutni, írtam is a csoportunk IT-kapitányának, hogy mizu, meg is ígérte, hogy majd vissza is hív, ha beállította a dolgokat, de estig nem hívott. Képzelhetnénk, hogy minden pikk-pakk megy és sehol sincsen fennakadás ebben a szuperbiztos IT-rendszerben, de megint tévednénk. Remélem holnapra végre sikerül beállítaniuk a felhasználói jogaimat.
Késő délután kaptam egy e-mailt a biztosítótól, miszerint megkapták a levelemet, amit pénteken délután adtam fel. Így, most már papírom is van arról, hogy szerdától van biztosításom egészen addig, amíg haza nem érek.
Hazafelé sportolás és élelem beszerzés címszóval, megint feltekertem a Giant 2-be, ahol vettem sokmindent, alig fért bele a táskámba. A sokminden között volt egy egészen normális fehérkenyérhez hasonlító is, megkóstolom, remélem jó lesz.
Megnéztem a pénteki veszprémi bogrács-party képeit. Valakinek a feje nagyon begömböjödött, ennyire meleg van? Lackónak pedig igen melege lehet, ekkora bozonttal. Jó volt látni titeket! Gézát nem láttam, mert gondolom az összes képet ő készítette, combos-Benét viszont megtaláltam. :)
Megkukkantottam, hogy Alanis Morissette koncert lesz-e a környéken mostanában, mert szeretem és kétszer már láttam is. A lényeg, hogy az új weboldaluk még készülőben, de addig van fent pár kép, meg nóta. Tessék lapozgatni a fenti kis háromszögekkel és meglelétek kis hazánkat is a sorok között!

vasárnapi grill

2007-06-17T22:10:00.000-04:00

Gabennel még tegnap este elmentünk beszerezni a legfontosabb hozzávalókat, főleg azokat, mellyek kellettek az éjjeli pácoláshoz. Szombat este 8 óra után igencsak tömve voltak az élelmiszerboltok. :)
Ma jól kipihentem magamat, dél után nem sokkal felmentem enni valamit, mert már nagyon éhes voltam és nemsokára kezdődött a forma1. Kint igen fülledt és meleg volt az idő. A futam jó volt, igen gyorsan vége lett, pedig bele sem aludtam.
5 óra körül érkezett meg az első két vendég. Az egyikőjük (James) pár utcával arrébb lakik, a másik (Karl) Baltimore-ban. Igen fura kiejtésük volt, nem győztem hegyezni a fülemet, hogy vajon mit is akart mondani. A továbbiakban befutott még Mike a 4 fős családjával, Zack és Scott is. Utolsóként kis rábeszélés után Esther és J.R. érekztek.
Amikor már elviselhetővé vált a kinti hőmérséklet, kiültünk a teraszra és megkezdődött a sütögetés. Gaben a húsokat két féle páccal készítette olívaolajos, fűszeres, valamint ecetes, olajos. Mind a kettő finom volt, de nekem az előbbi jobban bejött. A menüben volt még apró rákok nyárson, valamint grillezett zöldségek, mint paprika, hagyma, cukkíni, padlizsán. Kis győzködés után megkóstoltam a rákokat is: halíze volt, :) továbbra sem sikerült feljebb küzdenie magát a kedvenc ételeim között.
A srácok sokat beszéltek én meg próbáltam kihámozni az értelmet a hallottakból. A pár sör elfogyasztása (az ő részükről) tovább rontott a helyzeten, még kevesebbet tudtam értelmezni az egyre csukottabb szájon kijövő hangokból. Scott volt az egyetlen a vendégek közül, aki szépen artikulálva beszélt. Ő viszonylag korán le is lépett. Ha még nem említettem volna, akkor ők Gaben kollégái, tehát hasonszőrű IT Crowd képviselők. Gondolhatnánk, hogy az amerikaiak teljesen mások és teljesen más témákról beszélnek, mint mi itthon egy hasonló rendezvényen, de ne tegyük, mert: nem. Őket is nagyjából ugyanazok a hatások érik nap, mint nap, hasonló problémákkal küzdenek meg a munkahelyeken, ugyanazokat a filmeket, sorozatokat nézik. Sajnos megmutatkozott South Parkos alulműveltségem. Ezt igyekszem majd pótolni, ha végre valaki kiírja nekem az egészet egy DVD-re! Természetesen előjöttek a Kevin Smith filmek, a Cool-túra, a Nagy Lebowszki, a Fargo és még sorolhatnám. Igen sok féle sör gyűlt össze, melyek közül kiemelnék egy IPA (India Pale Ale) fantázianevű sört, ami jellegzetességét tekintve leginkább a radlerhez hasonlít, de egyáltalán nem citromos az íze, hanem valami egészen más, amit még nem sikerült megfejtenem. A Corona márkát nem igazán kedvelték, nekem viszont ízlett, hiszen ez volt az első söröm is az USA-ban.
Ez az este megerősített engem abban a tudatban, hogy a földön élő emberek mindennapjai nem is különböznek olyan nagyon egymástól. Na jó, vegyük csak a fejlettnek mondott civilizációkban élő embereket.
Jól éreztem magam, remélem pár hét alatt tovább javul a beszédértésem.

kommentek

2007-06-17T01:24:00.001-04:00

Kaptam panaszos visszajelzéseket a kommentezéssel kapcsolatban. Regisztrálósnak indult, de azt időközben kikapcsoltam. Most regisztrálás nélkül lehet kommentezni, csak az "Other" opciót kell választani és egy tetszőleges nevet beírni, valamint opcionálisan egy web-címet. Ha valaki a web-cím helyére a jelszavát próbálja beírni, akkor nem fogja engedni, mert a formátuma (http://www.valami.hu/) nem felel meg a szabványnak. Bőven elegendő csak egy tetszőleges név megadása.

asztal

2007-06-16T23:39:00.000-04:00

Ma egy pár mérföldre található városrészben rendeztek nagyszabású utcára kipakolós vásárt. Meg volt hirdetve egy bolhapiac is az utca elején található vásártéren, de asztaluk és székük nem volt, így tovább tekertem a másik célpont felé. Nagyon szép környék, visszafelé meg is álltam fotózni. A helyet gyorsan megtaláltam és ahol láttam valamit kipakolva, akkor lassítottam. Rögtön a második helyen találtam is pár széket, mondtam hogy tegye félre kettőt megveszek 10 dollárért, mondta, hogy oké, de vigyem el a harmadikat is, odaadja azt is. Mondtam oké. Eredetileg csak kettőt akartam, de nagyon jól tettem, hogy mind a hármat elhoztuk Mo-val dél körül. Még láttam egy asztalt, de túl sok volt rajta a lekerekítés és praktikusabbnak találnék egy szögleteset, így azt otthagytuk.
Ebédeltem a tegnapi igen jó sikerült pörköltből és ittam hozzá gyömbér sör nevezetű üdítőt, aminek az íze kb olyan, mintha egy kevés erőspistát kevernénk el a egy pohár buborékos ásványvízben. Ebéd után kipróbáltam a porszívót, igazi amerikai, mint amilyen az egyik Queen klipben is látható. Eredménye nem sok lett a kipróbálásnak, mert valahol elveszett a szívóhatás. Kitakarítottam, szétszedtem, de volt egy rész a csőben, amihez nem tudtam hozzáférni és gyanítom hogy abban lehet valami dugulás. Mo mondta, hogy jövő hétvégén hoznak egy szőnyegtisztítót. Éppen tegnap figyeltem fel erre én is a Giant-ben. Az üzletben fel vannak pakolva egy polcra szállításra kész állapotban és már pakolhatja is be a vásárló a bevásárlókocsijába, majd pedig az igaziba.
Eddig nagyon el voltam ájulva a sok praktikus egyszerűségtől, de ez a porszívó újra egyensúlyba hozott. Én nem értem, hogy miért kell porszívózás közben minden porszívóalkatrészt megmozgatni. csak 2x körbementem az igen kicsi hálószobámban, de belefáradtam. A lámpa meg....hát, no comment! Egy vicc. Várom a jövő hét végét, hogy végre rendesen kitakaríthassam szobákat.
Délután vendégsereget vártak a háziak. Meg is érkeztek először hárman, aztán pár óra múlva felmentem és tele volt a lakás, de rendesen (20-25 fő). Jól meglepődtem, de a nagy ijedtségre kértem is a grillezett csirkéből, de utána vissza is vonultam a pincébe. :)
A székeket egy polcdarabbal kiegészítve előállt az albi első számú asztala. Átmeneti megoldás, de használható és nem olyan kényelmetlen, mint a gumimatrac szélén ülni. :)
Holnap is grill-party lesz, csak most Gaben szervezésében. Meghívta a kollégáit, hogy megmutassa, hol is lakik. Kiváncsi vagyok hányan jönnek el.

pörkölt

2007-06-15T23:14:00.000-04:00

Ma sok dolgot el akartam intézni, legfontosabb dolog a kibontott borítékban érkezett bankkártyám ügye. Ezért első utam a Comstar-hoz vezetett, ahol mondták, hogy ilyennel még nem találkoztak és hogy töröltessem a kártyát az elveszett kártya ügyfélszolgálati vonalon keresztül, majd küldenek egy újat. Ez megint el fog tartani minimum egy hétig. Telefon, töröltem a kártyát és megváltoztattam a postázási címet is. A másik fontos dolog a biztosítás volt, hiszen a jövő héten lejár az EUB-s. Azt már korábban kiválasztottam, hogy melyik cégnél fogom megkötni, csak megvártam a bankkártyámat, mert készpénzzel nem lehet itt szinte semmi ilyesmit intézni. Namost ez az opció tegnap ugrott. Az egyik szóróanyagon volt pénzküldési lehetőség is felsorolva, ezért kitöltöttem az egyik nyomtatványt átgurultam megint a bankba, de most már találtam egy rövidítést, ahol még őzekkel is összefutottam, vagyis utána ők futottak. Bank kiállította az utalványt, beborítékoltam, majd elgurultam a postára, de most egy délebbi kapun át távoztam, ahonnan igen nehéz ráfordulni még jobbra is, nem hogy egyenesen áthajtani rajta, pláne kerékpárral....csak percek kérdése volt és már fel is adtam a levelet. Remélem mindent jól töltöttem ki és nem lesz vele semmi gond.
A továbbiakban IT admin jogok igénylése, hogy tudjak telepíteni LabView-t, meg drivereket, utána indulás haza és közben rákészülés a nagy mutatványra, a pörköltfőzésre. Hazaértem kipakoltam a hozzávalókat, majd szomorúan vettem tudomásul, hogy a hús bizony egy-két helyen bezöldült. Megszagoltam és én éreztem rajta büdöset, később Gaben is megszaglászta, ő nem érezte rossznak. A biztonság kedvéért elmentem egy újabb adag húsért. Visszaértem, felkockáztam, majd megpároltam a hagymát, ez a művelet kb fél óráig tartott. Túlságosan óvatos voltam, vagy tényleg ennyi ideig szokott tartani? Ezután megpörköltem a húst és jó egy órán át főztem. Tíz óra után el is készült és jól megvacsoráztunk belőle Gabennel. Azt mondta - miután megtanítottam neki - hogy: "Ez finom!". Egész jó a kiejtése. :) Nekem is ízlett, teljesen jó lett.
Ma volt otthon is a tanszéki évzáró campus-party, de ott, ha jól tudom csirke pörköltet készítettek a srácok. Lélekben így én is ott voltam pörkölt főzés közben.
Pár nappal ezelőtt rátaláltam nagy kedvenc Boom-Boom nótám eredeti előadójára. Kenny Wayne Shepherd-nek hívják, nevéhez fűződnek a Blue On Black és a Slow Ride című nóták. Marha jó a többi nótája is. Hoppáka, közben kiderült, hogy az Oh Well is az övé! :)
Holnap Yard/Garage sale, remélem találok pár használható bútort!

gyalogosan

2007-06-14T20:56:00.000-04:00

Egész jól indult a nap, bár később keltem, mint szerettem volna. Yuqinnal azt beszéltük meg, hogy fél 9 körül találkozunk a NIST-ben és elvisz Rockville-be, a TB irodába, ami 9-kor nyit. Ma eléggé hűvös volt, alig 20 °C és még nedves volt minden az esti esőtől. Megnéztem a bringát és hát bizony nem tett neki jót az eső. A nyerge eléggé megszívta magát vízzel, ezért úgy döntöttem, hogy ma kipróbálom milyen gyalogosan elérni a melóhelyet. 8:25-kor sikerült is elindulnom, namost 5 perc alatt bringával sem értem volna be, hát még gyalog, de azért nem rohantam. 20 perc volt az én tempómban, tehát kényelmesen 25-30 perc, ami teljesen egészséges. 8:45 körül értem az épülethez és mielőtt beléptem volna, megláttam, hogy Yuqin beáll a Hondájával. Nem kellett megbeszélnünk, mert mindig érezzük, hogy mennyit kell késnünk. :) Elintéztünk pár dolgot az irodában, majd 9:15 előtt elndultunk, kb 20 perc alatt értünk oda a TB irodához, 103-as sorszámot kaptam és már 100-nál jártak. Még az OIAA-ben adtak egy nyomtatványt, amit értelemszerűen kellett kitölteni a saját adataimmal és a legfontosabb dokumentumokat mellékelve benyújtani az ügyintézőnek, aki begépelte egy számítógépbe, majd kinyomtatta, hogy ellenőrizzem le és írjam alá, dátummal 2 helyen. Namost a nőcinek sikerült 2 hibát is vétenie a címben. Egyszer elrontotta az irányítószámot és elrontotta az utca nevét. Amikor visszaadtam, akkor kicsit flegmán kérdezte, hogy "Na, mi a rossz?", mondom "Ez, és ez!", nagy lelkesedéssel kijavította, majd aláírtam a papírt és közölte, hogy 2 hét múlva kézbesítik. Úgy legyen! Ezután egy csomó időt töltöttem a parkolóban, mert az emberem még nem ért vissza Washingtonból, talán egy egész órát is várhattam, mire megérkezett. Visszamentünk az irodába, majd egy két tennivaló elintézése után elmentünk ebédelni a Giant 2-nél található Chop Stix nevezetű kínai étterembe, rendeltem valamit, amiben disznó volt egy számomra teljesen zsákbamacska körettel és rizzsel. Nem volt rossz, de a zsákbamacska az tofu volt és olyat még sosem ettem. Tulajdonképpen ma realizálódott bennem, hogy a szója, az bab formájában terem és abból készítenek sokféle változatot. Javítson ki valaki, ha tévednék! Ebéd után kértem még pár perc időt, mert úgy emlékeztem, hogy itt kell lennie valami nemzetközi kisboltnak. Perse nem itt volt, csak ezek a bevásárlóterek annyira egyformák. :) Szóval gyorsan beugrottam még a Giant-be, hogy megcsináltassam a bónuszkártyámat. Azonnal készen is volt és adtak egy rendes bankkártya méretűt, meg 2 kisebbet is a család esetleges többi tagjának. Mindegyiken volt egy vonalkód. A délután LabView aktiválással és különböző driver-problémák felderítésével telt, de igen gyorsan este 6 lett. Azt terveztem, hogy ma fogok pörköltet főzni és ehhez még kellett szereznem pirospaprikát, meg valami köretnek valót. Mivel a hátizsákom eléggé tele volt - laptoppal :) - ezért előbb haza indultam és közben bementem az International Food üzletbe az utcánk elején. Kis keresgélés után meg is találtam ezt a hiperszupernek ígérkező pirospaprikát. Utána haza, kipakolás és indulás a Giant-be. De! Kispici döbbenet fogadott, amint beléptem a lakásba, az asztalon ugyanis ott volt egy levél félretéve a többitől, na gondoltam ez már lehet, hogy nekem jött, és tényleg, a bank küldte meg a számlához tartozó debit kártyát, csak az volt a bibi, hogy már fel is volt bontva! Ufff, hát ez meg? Nem is nagyon tértem magamhoz, hogy hogy lehet ez. Közben letántorgott Mo az emeletről és köszöntött. Kérdeztem, hogy, hát ez? Azt mondta, hogy így volt a levélszekrényben. Hát az szép, hello Amerika, vagy inkább Afrika? Na holnap reggel első dolgom lesz elgurulni a NIST-ben található Comstar fiókba, hogy akkor ezt tessék már még egyszer legyártatni. Durva, nem? Kiváncsi vagyok, hogy találkoztak-e már hasonlóval.
A sokk után, de még mindig ledöbbenve gurultam a G-be, megvettem a húst, lila- és vöröshagymát, meg egy jó kis séf-kést (~$5, mármint a kés) és használtam a vadi új bónuszkártyámat is. Mire hazaértem Mo már nagyon nekikészült a vacsorakészítsnek. Csirkepörköltet készült gyártani és mivel ez már este 8-kor volt, úgy döntöttem, hogy ma nem állok már neki a marhapörköltnek, de holnap megcsinálom. Így esett, hogy ma, Mo kajáját ettük és már el is érkeztünk a nap végére, pont éjfél van. :)

grill-steak

2007-06-13T21:18:00.000-04:00

Ma is láttam mókust, de ma mozgott, méghozzá gyorsan és a teraszunkról elfelé. Éppen reggel, amikor behoztam a teraszról a bringát. A bringát, amit már szeretnék lassan visszaadni, mielőtt szétesik alattam. A hátsó keréken van egy kis szakadás és néha kikandikál a belső is. A bal oldali pedál is elkezdett kattogni, de még mindig elvisz, ahová csak akarom. :) Meg vissza is hoz, mint ma reggel azután a 150 méter után, miután rádöbbentem, hogy otthon hagytam a belépőkártyámat. :)
Délelőtt volt egy kis ijedtség, mert nem tudtam elérni az otthoni gépemet, pedig most éppen szükség lett volna rá. Délre azonban megoldódott a probléma és meg is szereztem a szükséges információkat. Ma kitöltöttem a TB-szám igénylő nyomtatványt és összekészítettem mindent, úgyhogy reggel mehetek egyből a Rockville-be, pontosabban vitethetem magamat, mert Yuqin felajánlotta, hogy egyszerűbb, ha ő elvisz és vissza is hoz, miután végeztem, ha majd éppen ráér akkor.
Volt egy kis szakmai problémája is, van ugyanis egy igen-szélesvásznú monitorja, amiről szokott távolról elérni egy másik laborban lévő gépet és ilyenkor mindig két szép nagy fekete sáv jelent meg a kép két oldalán, kiderítettem, hogy az XP-s "távoli asztali kapcsolat kliens" csak 1600x1200-ig támogatja a képernyőméretet. A Vistában már egy újabb verzió van, melynek a korlátja durván 4000x2000 és frissítésként elérhető az XP-k számára is.
Miután hazaértem eleredt az eső és az utánam érkezők - Marasi és Gaben - már vizesen léptek be az ajtón. Ma Gaben főzött, mit főzött, grillezett....igen, a teraszon.....igen, az esőben! :) Grill-steak volt a menü, szintén grillezett portobello gombával, hagymával és kaliforniai zöldpaprikával (mindennel együtt $8.07, két főre, vagy háromra). Pillanatok alatt készen is volt a vacsora, még rá sem tudtam hangolódni a vacsorára, már ott is volt előttem. Ügyes fiú ez a Gaben, a Tacos-t is pillanatok alatt összedobta. Kérdeztem, hogy indul-e a következő Top-Chef műsorban, mondta, hogy vicces lenne, de én kinézem belőle. A képen talán látszik a mérete az egyenként 1-1 fontos szeleteknek! :) Finom volt, de persze nem ettem meg mindet, nem azért mert nem bírtam volna, hanem csak mert még be akartam írni ezt a pár sort és ha kiütöm magamat steak-el, akkor ezeket sosem tudjátok meg.

reg

2007-06-13T09:19:00.001-04:00

Kikapcsoltam a regisztrálást, meglátjuk meddig hagynak békén a spam robotok. Aki esetleg észleli, hogy szemetek érkeznének tömkelegével, akkor dobjon már egy sms-t, hogy visszakapcsoljam. Köszi

állatok

2007-06-12T20:40:00.000-04:00

Ma igen korán felébredtem és olyankor mentem be, mint még soha, de Yuqin még gyorsabb volt, mert valakit ki kellett vinnie a reptérre. Ja, hogy mire föl a cím? Nakérem, azt ugye tudjuk, hogy a NIST-en belül minden reggel köszönnek nekem az őzek, de ma ennél többről volt szó. Most szólok, hogy a gyengébb idegzetűek nyugodtan ugorjanak egy másik napra!
Szóval az úgzy volt, hogy reggel, amikor gurultam le a West side-on olyat láttam, mint még soha: az út közepén feküdt egy igen mély álomra gázolt mókus. Láttam én már kutyát, macskát, rókát, őzet hasonló helyzetben, de mókust még soha. Mondjuk pont fölötte volt egy belógó faág, de úgy gondolom, hogy egy mókus életében lehetetlen esemény leesni egy fáról. A másik lehetőség, hogy hajnalig bulizott és hazafelé történt meg a baj. Ezt már sohasem tudjuk meg. :)
Az irodában nem sok említésre méltó történt, hacsak az nem hogy ebédkor a tegnapi mustáros hús maradéka kevésnek bizonyult falánk szervezetemnek, ezért még át kellett mennem a kantinba pár húsgolyót betolni Ceasar-salátával és prézlis krumpliszeletekkel. Jól válogattam, mert megúsztam 5 dollár alatt. Koradélután elugrottunk egy előadásra, amolyan szeminárium szerűre. Jött egy prof a Harvard Egyetemről és mesélt 45 percet az űrteleszkópok kalibrálási problémáiról. Érdekes volt, néha még értettem is, hogy miről beszél. :)
3 óra körül átszaladtam Barbarához és kértem tőle egy pár nem fejléces borítékot, mert fel akartam adni végre az OfficeDepot kedvezményes papírját. Megcímeztem, nyomtattam egy térképet a környék postáival és kigurultam a területről, ezúttal a B kapu volt az ideális, de csak odafelé, mert visszafelé vettem csak észre, hogy az bizony kifelé egyirányú, tehát itt nem léphetek be.
A postán nem voltak sokan, viszont amikor letámasztottam a kerékpárt a bejérat mellett található FedEx-es láda előtt, akkor hallottam, hogy bizony egy tücsök beköltözött ebbe a kb hűtőszekrény méretű ládába és ott koncertezett! Vicces volt.
Nem sokkal azután, hogy visszaértem - most az A kapun keresztül - egész nagy felhők jöttek északkelet felől és a szél is feltámadt. Az iroda ablakából még éppen látható a főépület oldalára kifeszített zászló, de amikor pár perc múlva megint odanéztem, már nem volt ott, tehát a vihar legyőzte amerikát! :)
Fél 7 előtt már nem esett az eső, így nem áztam meg, csak alulról, mert sárhányó az ugye nincsen a bringán. Már útközben eldöntöttem, hogy ennek örömére a mai napra fogom ütemezni a heti ruha mosást.
Tegnap Mo mutatta nekem a MS livesearch térképes keresőjét, feltettem a linkek közé azokat a helyeket, ahol megfordultam. Remélem nektek is működik! Tessék szorgalmasan kattintgatni a számokra és váltogatni a nézetet a baloldali ki eszköztáron. Jó szórakozást!
Belinkeltem még egy-két linket és közben észrevettem, hogy gab3c színvilága is teljesen ugyanez, amúgy véletlen. :)

minőségbiztosítási nap

2007-06-11T23:30:00.000-04:00

Mentorom ma egész nap oktatáson volt, csak a szünetekben ugrott be az irodába. Az ebédszünetben pedig elment az útleveléért. Kb egy hete bízott meg egy céget, amikor rájött, hogy bizony nem fog tudni hazautazni Kínába, mert lejárt a régi! Vicces lett volna, ha pont ő marad le a pekingi konferenciáról. :) Külső cég nélkül talán 10 hétig is eltartott volna mire megkapja, így meg fizetett plusz kb 150 dollárt, megvolt egy hét alatt és még sorban sem kellett állnia órák hosszat. 4 után boldogan jött vissza az irodába, addigra már egy kolléganője bohozta az oktatáson való részvételt igazoló oklevelét is.
Én ma is a lézerdiódákat és az azokat meghajtó áramköröket böngésztem. Yuqinnal beszéltünk is a továbbiakról és megállapíthatom, hogy jó úton járunk. A beszélgetést félbe kellett szakítanunk, mert mindkettőnknek mennie kellett. Neki azért, mert a fia végzett a tenisz edzésen, nekem meg azért, mert fél 7-kor bezár az F kapu, boltba is akartam menni és 7 előtt hazaérni. 7 utánra ígérte egy nő, hogy eljön azért a matracért, amit én tegnap elhoztam.
Bevásárlás után hazafelé kicsit megtekertem sportolás céljából a kerékpárt, aminek a gumijai eléggé leengedtek már, ezért hazaérkezésem után azzal a lendülettel fel is pumpáltam a gumikat, ennek következtében még jobban megizzadtam. Bringa be, aztán ki, mert Marasi még tegnap megkért, hogy ne az étkezőben tároljam, hanem tegyem ki a járgányt a teraszra. Utána szusszantam egy picit, majd rövidesen megérkezett Gaben is. Elkezdett molyolni a konyhában, mire én feldobtam, hogy ha netán a vacsorán gondolkodik, akkor lazítson, mert én előző nap már bekészítettem a mustáros húst. Közösen egész hamar összedobtuk a menüt, amihez ma hoztam csemege uborkát is, amiről szintén meg kellett állapítanom, hogy édesebb, mint otthon.
Vacsora után fél 9 körül Gaben elhúzott, ha jól emlékszem a főnökéhez, valamit bütykölni a számítógépén. Miután elment, Mo letántorgott az emeletről és meglepően be volt lassulva, de így pont megfelelő sebességgel beszélt ahhoz, hogy tisztán megértsem, amit mond. Többek között azt, hogy még maradt a hétvégéről pont két söre és esetleg elfogyaszthatnánk, közben pedig dumálnánk. Így is tettünk és közben megbeszéltük a világ dolgait az ámerikai politikától kezdve, az afrikai kereskedelmi szervezeteken át egészen a kenyai időjárásig, mindezt csak fél 11 körül szakította félbe egy kopogás a bejárati ajtón. Két szempárt láttam pislogni a sötétben és egy fehér papirost az egyik szempárhoz közel. Mondta is egy hang, hogy mit-kit keres, de nem értettem. Fél perc után rákérdeztem, hogy a matracért jöttek-e, bingó. Gyorsan bementem érte, pacsi, majd a szempárok eltűntek a sötétben. :) Folytattuk Mo-val a konzultációt, majd éjfél után mondtam, hogy én most már bizony lefekszem, majd így is tettem, ő pedig megette a tegnapi grillezésük maradékát.

f1 és tacos

2007-06-10T01:17:00.000-04:00

Jól kipihentem magam. Gabennel megbeszéltük, hogy ma ő főz, tacos-t vállalt be és úgy terveztük, hogy 1 óra körül áll neki, hogy 2-re befejezzük az ebédet.

Igen ám, de a futam mégsem 2-kor kezdődött, hanem 1-kor, így pár részről lemaradtam, a tacos azonban finom igen frankó lett és kb 20 perc alatt készen is volt. Mondjuk cheat-elt a srác, mert a szószokat nem ő főzte, hanem porból csinálta. Az F1 végére megérkeztek ismét a tegnapi vendégek, az egyik Alonso-s mezben :), majd közösen szurkoltuk végig a 'tesó' első F1-es győzelmét.

A délután hátralévő részében, pedig csirke alkatrészeket grilleztek és dumáltunk az ifjú titánokkal. 5 óra körül eszembe jutott, hogy írtam egy nőnek, aki matracot hiretett. Felhívtam és mondta, hogy a férje otthon van és mehetünk érte. Gaben-t megkértem, hogy vigyen el ide is. Elmentünk, közben áthajtottunk az óvároson, tök jól néz ki, olyan volt mint egy régi westernfilmben, persze fényképezőt nem vittem. :( Odaértünk a megadott címre, kopogtatok, semmi, megint kopogtatok, megint semmi. Felhivom és mondja, hogy oda van állítva a garázs elé. Mondom, de az nem is ilyen volt a képen. És akkor leesett neki, hogy neki volt 2 matraca is és azt, amit én is láttam már elvitték. Velem meg nem egyeztette, hogy most akkor melyik portálon is találtam a hirdetést. Mindegy, elviszem, ha ingyen van. Elvittem, hát tényleg eléggé vékonyka, méretben pont passzol, de nem hiszem hogy fogom valaha használni. Írtam is egy másik érdeklődőnek, aki igényt is tart rá, ha nekem nem kell és azt írta, hogy másnap 7 után jön a matracért.

kockanap

2007-06-09T01:04:00.000-04:00

Ma az új gépemet bűvöltem és próbáltam a bluetooth kapcsolatot használhatóvá tenni a head-set-emmel. Végül sikerült felrakni a az alig 1 hónapos Vista-s drivert is és alkalmazni rá a tavalyi frissítést. Müködött! :)
Vista szép, Vista jó, de nem spórol semmilyen erőforrással, főleg nem a memóriával. 1G van benne, de meg is lehetne duplázni, szerintem azt is elhasználná az egészet. :)
Látszik, hogy nagyon utána akartak menni az osX-nek és az is látszik, hogy mikor mit képzeltek el, de legfőképpen az látszik, hogy nem tesztelték eleget. Ha jobban belegondolok minek is tesztelni, hiszen ezt minden MS terméken a felhasználók végzik és még fizetnek is érte, szóval értem én.
Amúgy egész flottul megy a masina, nincsen rá panasz.
Délután Mo és barátnője vártak még pár vendéget, Mo haverjait a suliból. Este megnéztek pár aktuális sportműsort egy-egy-kettő sör mellett. Egész sokáig zajongtak, de a pincében ez ugyebár engem nem zavar.

csuti-top

2007-06-08T23:35:00.000-04:00

Sikerült, megvan a laptopom. Este 7 körül Gaben is hazaért a melóból és vacsora után elvitt a BestBuy és OfficeDepot üzletekbe. Megnéztük mindkét helyen a lehetőségeket, majd az OfficeDepot mellett döntöttem, mint utóbb kiderült jól, csak közben sikerült bőrigáznunk, pedig csak a parkolót kellett átszelnünk. Júniusi eső aranyat ér! :)
Most igyekszem feltölteni az elmúlt egy hét történéseit, tapasztalatait. Aztán innen folytatom...

szarka

2007-06-07T23:55:00.000-04:00

Reggel még a NIST előtt elmentem a közelebbi Giant-be (2) valami kaját venni. Egész gyorsan végeztem is, mert nem voltak sokan. Igazából még sosem volt olyan, hogy sokan lettek volna. :) Szóval a pénztártól való távozás után megálltam a faliújságnál, hátha van valmi kedvemre való. Nem volt. :( Miközben ott álldogáltam, egyszer csak meghallom, hogy az egyik boltos utánaszól egy éppen távozó hölgynek és megkérdezi, hogy ugyan kifizette-e azt a doboz vitamint, amit az imént tett bele a kosarába. A nő elkezdett mentegetőzni, hogy ő éppen most akart kérdezni valamit az információs pultnál ezügyben. Az alkalmazott nem vette be és elvette tőle a dobozt, majd hozzá tette, hogy ha még egyszer meglátja itt, akkor hívja a rendőrséget és hogy egy ideje már figyeli a hölgyet! :) Szóval ilyen is van a nagy ámerikában.
A számítógépes felhasználóm megalkotása tegnap Yoshinál akadt el, mert a sok e-mail között nem vette észre, hogy vissza kellett volna igazolni egyet az én ügyemben. Ma ezt pótolta. Elvileg holnap kapok egy borítékot, a jelszavammal és mehetek az IT-sekhez.

sportnap

2007-06-06T23:24:00.000-04:00

Az irodában ma is a szokásos dolgokkal foglalkoztam plusz még nézegettem az apró és kevésbé apró hirdetéseket bútor, illetve laptop ügyében.
Miközben otthon vacsoráztam megérkezett Gaben a kosarazásból és leült egy kicsit beszélgetni. Kiderült, hogy két lány tesója van és hogy mindenféle hangszeren megtanult alapfokon játszani, e mellett még a színházban is fel szokott lépni musical-ekben és drámákban. Állítása szerint ő egy otthon ülős típus, de az utóbbi egy hétben kicsit felpörgött. Marasi is kimozdult, 6 után elment focizni, majd vissza Baltimore-ba. Ha már mindenki sportol, akkor én is kicsit ugráltam a nappali csarnokomban.

lassan beindulnak a dolgok

2007-06-05T23:46:00.000-04:00

Barbara ma délelőtt jó hírekkel válaszolt a már-már zaklató kérdésemre és azt ígérte, hogy bár délelőtt elfelejtette, de ebéd után 1 óra körül elmegy a csekkemért. Az albi kifizetését mára ígértem Marasi-nak, úgyhogy fontos volt, hogy ma megkapjam a pénzt. A bank csak délután 4-ig volt nyitva és fél4 körül már kissé feldühödten mentem át Barbarához, aki éppen akkor érkezett vissza és már másolta is le a csekket, majd mosolyogva átnyújtotta a borítékot egy aláírás fejében. Na akkor gyorsan rohanás a bankba, hogy még be is tudjam váltani a csekket. Ezt csak akkor lehet megtenni, ha van a kérdéses banknál számlám. Nincsen. Akkor nyissunk. Ez volt életem első ámerikai bankszámla nyitása, de gyanítom, hogy az ügyintéző fiatalembernek is akivel még szebb lett ez az első alkalom, ami kb fél óráig is eltartott. Hurrá!
Mivel ma ugye ünnep van, ezért ünnepi vacsorát készítek, a várva várt rakott krumplit. A hozzávalók: krumpli, kolbász, tejföl, de én még egy kis szalonnával is megtámogatom. A lakásban nem volt jénai edény, ezért egy hagyományos tortaformába szeleteltem bele a kissé túlfőzött krumplit és a késsel felszeletelt tojást. :)
Hmmmm. Finom lett és hasonlított is az íze az igazi rakott krumpli ízéhez. Szárazabb lett, mint amire számítottam, mert ebben a kolbászban nem volt annyi zsír, mint az otthoniban és kevés lett az az egy doboz tejföl is, amit vettem. Mindezek ellenére 2x is szedtem magamnak. :) Gabennel nem egyeztettem, de gondoltam egyszer csak hazaér. Így is tett, de addigra már bepizzázott. Bánhatja! :) Holnap viszek magamnak ebédre....és talán még holnapután is.

SZÉP ÜNNEP

2007-06-05T23:30:00.000-04:00

Köszönöm, köszönöm és még milliószor köszönöm Zsuzsimnak ezt a két évet, amit a mai napon magunk mögött tudhatunk! Kívánok magunknak még sok-sok ilyen szép, páros ünnepet, melyeket ezután lehetőség szerint Vele egy helyiségben szeretnék megünnepelni, akárhol is legyen az a helyiség. :)

comsec

2007-06-04T21:22:00.000-04:00

Két időpontom is volt ma délelőttre, 9 órakor a belépőkártyákat kiadó biztonsági szolgálatnál, 1o-kor pedig a COMSEC - COMputer SECurity - tájékoztató. Mivel még nem volt kártyám, ezért meg kellett várnom Yuqin-t, hogy bevigyen a kapun. Ezzel csak annyi probléma volt, hogy Yuqin csak negyed 1o után tudott volna értem jönni, ezért kitaláltam, hogy kicsit előbb indulok és pár kanyart megspórolok neki. Fél 9 körül megreggeliztem és 9 előtt 5 perccel kiléptem a házból, amikor is észrevettem, hogy Yuqin éppen beállt a ház elé. Elvileg telefonált is, de azt nem hallottam, mert lent hagytam a telefont amikor felmentem reggelizni. Mindenesetre kiváló volt az időzítés mindkettőnk részéről, így 9 után pár perccel ott voltam a kártyásoknál. Behívott egy igazi besavanyodott ámerikai irodista hölgy és levette a....na nem kell rosszra gondolni...az ujjlenyomatomat egy arra alkalmas szkennerrel. Pár ujjammal meg kellett ismételnem a felvételt mert elmosódott. Pár percre elvitte a pakkomat, majd aláírtam valami nyomtatványt és átküldött Bobhoz, aki készített rólam egy fényképet és már nyomtatta is a belépőkártyámat. Itt is aláírtam az igazolást és már indulhattam is vissza "szabad" belépőkártya tulajdonos érzéssel.
Időben oda is értem a tájékoztatóra, ahol arról volt szó, hogy mi mindent szabad és mi mindent nem egy NIST-es számítógéppel. Kb ugyanaz volt, amit éppen előző nap olvastam egy nyomtatott anyagban. A hétvégi kiadások kissé soványabbá tették a pénztárcámat, ezért egyre komolyabban néztem a titkárnőre, aki néha teljesen tehetetlennek tűnt a folyamatok befolyásolását tekintve. Az első havi csekket elvileg rögtön az első napon meg kellett volna kapnom, de szerencsére még maradt egy kis tartalékom. Aznap sikerült elintéznie, hogy az asztali telefon már az én nevemen legyen, ennek következtében kaptam is egy telefont a központból, ahol beállították a hangpostámat is. Később csak úgy próba képpen megkerestem magam a telefonkönyvben, de a mellékemre egy hölgy nevét dobta ki, aki történetesen a mellettem lévő irodában dolgozott. Ha nem vagyok ilyen túlbuzgó, akkor hány napig kell várnom még az adminisztrációra? A csekkel kapcsolatban azt mondta a titkárnő, hogy valami hiba van az egyik rendszerükben és ezért pár ember csekkje késik. :(
Otthon új arcokkal találkoztam: a tulaj öccsével, Mo-val és a titokzatos másik bérlő, Gaben is előkerült. Mo nemrég végzett folyamatirányítás szakon és most a zsíros ajánlatokat várja a cégektől, Gaben adatbázisguru, de színháztörténelmet is hallgatott. :) Gabennel megbeszéltük, hogy majd felváltva főzünk. Jut eszembe, szombat óta tervezem, hogy megsütöm életem első rakott krumpliját, de ma sem volt sok kedvem hozzá.

esős nap

2007-06-03T22:09:00.000-04:00

Ez volt az első esős napom ámerikában. Nem is mozdultam ki a lakásból, inkább tovább csiszoltam a vizesblokk alkatrészeinek fényét. Délutánra már egész szép lett, már-már újszerű! :)
Marasinál vendégek voltak, ment a főzőcskézés és a nagymosás, így nálam az alagsorban is volt forgalom. Marasi barátnője elmagyarázta a tudnivalókat a mosógéppel kapcsolatban. Kicsit furcsállottam, hogy mindenféle szert egyszerre bedobálnak a dobba és már indul is a mosás. A szárító elég hangos, apró kis pukkanások hallatszanak, ahogyan a ruhaneműk gombjai hozzácsapódnak a fémhez. Tulaj úr ma is kölcsönadta a laptopját és a fejhallgatóját, így megint tudtam Zsuzsimmal beszélni. :) Néha bekukkantott hozzám egy kiskölök is, fura volt a színe, de ugyanúgy rosszalkodott, mint az európai testvérei! ;)
A szintén ezen a hétvégén beköltöző, állítólagos másik bérlő ma sem jelentkezett, pedig a nevét már tudom: Gabe, de nevezzük csak Gabennek. :)

A NIST-ben a vendégkutatókat érintő legfontosabb adminisztratív lépések felsorolás jelleggel:
- számítógépes nyilvántartásba vétel,
- lejelentkezés a külügyekkel foglalkozó osztályon,
- belépőkártya kiállítása,
- első havi csekk kézhezvétele, majd bankszámla nyitása,
- telefonkönyv bejegyzés, hangposta beállítás,
- számítógépes jelszó/e-mail fiók létrehozása, comsec,
- ....

beköltözés

2007-06-02T21:19:00.000-04:00

Reggel megint lenyomtam egy sétát, aztán reggeli a fánkoséknál, egy nagy narancslével, majd vissza a motelbe összecsomagoltam és megvártam a 11:55-öt, ugyanis délig kell elhagyni a szobát. Délre lebattyogtam az indiánsráchoz, leadtam a kártyát és megkértem, hogy a nem kicsi bőröndömet had tegyem be egy órára a recepcióra, azt mondta oké, ezután bevásárlás - Giant - aztán még egy kis nézelődés a számítógépek környékén és 1 előtt nem sokkal vissza a motelhez. Marasi időben érkezett, bedobáltam a csomagokat és eljöttünk a West Side-ra. Picit elkeseredtem, mert hát tényleg nagyon üres a hely. A tulaj mondta, hogy délután úgyis el akar ugrani a Target nevezetű Ikea-szerű üzletbe a zuhanyfüggönyömért és ha gondolom vele tarthatok. Mivel ágyat nem sikerült szereznem, elfogadtam a lehetőséget, annak reményében, hogy találunk egy kedvező felfújhatós matracot ideiglenes megoldásként. Amúgy az sem gáz, hogyha hosszabb távon is ez marad, mert volt már ilyen félévem anno. Szóval elmentünk a Target-be, ahol rövidesen meg is találtam a keresett terméket. Marasi is megtalálta a zuhanyfüggönyét. Én szereztem még egy szekrénybe lógathatós polcot a ruháimnak, meg még pár műanyag vállfát. Utána átugrottunk még egy MediaM szerű üzletbe, ahol néztem magamnak egy kártyás telefont. ~$20-ért találtam is egyet, amiből $10 le is beszélhető, persze nagyon gáz percdíjak vannak, de $20-t megért. Miután visszaértünk kifizettem Marasinak a kaució felét és elkezdtem feltölteni a matrac pumpájának az akksiját, amit elvileg 12 órán át kellett volna tölteni. Namost anno fújtam én fel ekkora matracot tüdővel, de most nem terveztem, így galád módon félbeszakítottam a töltést, a pumpa pedig fél pillanat alatt telenyomta levegővel a matracot. :) Marasi felajánlotta, hogy használhatom a laptopját, amíg nekem nem lesz, így sikerült is skype-olnom Zsuzsimmal. Jó volt újra hallani a hangját. :)
Ha jól emlékszem még elkezdtem a fürdőszobámat használható állapotba hozni. Levittem valami spriccelős tisztítószert és papírtörlőkkel elkezdtem a műveletet. Aznap még nem használtam a fürdőt. :)

nem hivatalos NIST látogatás

2007-06-01T02:03:00.000-04:00

Ébredés, fürdés, majd reggeli a szemközti vendéglátóegységben. A hely a bagel-re épít, ami valahol a fánk és a lyukas zsemle közé helyezhető, szóval itt árultak mindenféle lyukas zsemlét, még több féle töltelékkel. Én rántottás-húsosat kértem egy presszókávéval. Utána elszaladtam egy közeli hotel, vagyis inkább kollégium szerű helyre, mert Yuqin ajánlotta. Tényleg egész közel volt a NIST-hez, de sajna csak minimum 1 évre szerződnek és legközelebb csak augusztusban lesz üresedés. Az érdekessége még ennek a helynek, hogy nem fix garzon árak vannak, hanem a béredtől függ, hogy mennyit fizetsz. Szépen elkérik kb a negyedét a bérednek. Mondjuk annyiban nem tetszett a dolog, hogy itt kevésbé lennék társaságban, mint pl egy közösen bérelt lakásban, pláne főbérlővel együtt. :)
Yuqin egész pontosan megérkezett és mentünk is egyből a NIST-be, ahol előszőr látogató kártyát kellett intézni. Szerencsére be voltam jelentve, úgyhogy nem is volt semmi gond és megkaptam 1 hétre a látogatói belépőkártyámat. Persze ezzel még nem mozoghattam olyan szabadon, mert a főépületet kivéve minden épületnél chip-kártyás beléptetők fogadtak, így mindig kellett magammal vigyek valakit kísérőnek a laborból. A nap nagy része albi kereséssel telt, böngésztem a hirdetéseket, a térképet és telefonálgattam, valamint emaileket küldözgettem többek között annak az emberkének is, akinél sikerült is kivennem a szobát. A lehetőségek körülbelül így néztek ki.
Dél körül már látszódott, hogy ma is a motelben fogok éjszakázni, de ezért el kellett ugrani Yuqinnal befizetni a következő napot, vagyis éjszakát. Ezután Yuqin megmutatta a NIST éttermet, ahol egész jól főznek, de kicsit drága. Ugyanakkor lehet okosan is válogatni, mert csak a súlyt mérik le és az alapján fizetsz, szóval "könnyű" kajákat kell választani! :)
A délutánt is kitöltötte az albi keresés, melynek eredmény az lett, hogy reggel 9-kor kellett felhívnom a már említett emberkét, hogy végre megtudjam szabad-e a kéró.

az első munkanap

2007-05-31T11:07:00.000-04:00

Természetesen még megvoltak a hajnali ébredések és ma sem aludtam sokáig, hanem felkeltem időben és tettem egy sétát, hogy feltérképezzem a valós gyalogos távolságokat, hogy tudjak a térképen mihez viszonyítani. 9-kor felhívtam Marasi-t és megbeszéltük, hogy most reggel megkukkantom az albit. A megbeszéltek szerint pontban fél tízre oda is értünk. Körbevezetett a házban, megnéztem az alagsort. Tetszett. Egy darab hűtőszekrénytől eltekintve üres volt, de tetszett. Főleg azért mert igen közel van a NIST-hez. Rábólintottam. Nekem a legjobb az lett volna, ha ott is hagyhatom a csomagomat, de mondta, hogy még jön a srác, aki kiköltözik és rendbeteszi a szobákat, fürdőt, hűtőt és hogy akkor inkább holnap eljön értem 1 körül. Hm, hát jó, még egy éjszaka - most már hétvégi tarifával :( - a motelben.
A péntek így már kicsit lazábban telt, hiszen szereztem egy igen jó szállást. Bútort és kerékpárt kellett a továbbiakban keresnem. Utóbbi már van, igaz csak kölcsön: Yuqin fiának a bringája, ami nem pont az én méretem, de a környékre és a célnak megfelel. Az ügyintéző titkárnő megbeszélt nekem egy időpontot délutánra az OIAA-be, ami nagyjából a nemzetközi ügyek irodáját jelenti. Ott kaptam egy csomó papírt, meg információt, hogy mikor-merre-meddig-mit kell elintéznem.
Este Yuqin elhozott a motelig, aztán én ledobáltam a cuccaimat és elmentem a Giant-be, megint. Most Lime-os diétás kólát, Guava italt, mentolos csokit és persze kis színes kígyókat gumicukorból. :) Ezek után betértem egy közeli kajáldába, ahol amerikai-hotdog szerű készítményeket árultak mindenféle töltelékkel és körettel. Ettem egy 8"-os Cheesesteak-et egy Corona Light sörrel, utána pedig egy 6 db-os csirkeszárnyat 2 féle szósszal, mert még éhes maradtam.

érkezés

2007-05-30T11:54:00.000-04:00

Huhh, ez egy hosszú nap volt. Nem is tudom már hol kezdődött. Ja, dehogynem: szóval úgy kezdődött, hogy az izgatott ébredést követően Zsuzsim kivitt a reptérre. Ezért nagy KÖSZÖNÖM és cuppantás Zsuzsimnak, aki emiatt picit el is késett a munkahelyéről.
A csomagfeladásnál kiderült, hogy tavaly november óta nem 30 kg a súlyhatár, hanem 23 kg. A hölgy azt mondta, hogy lehet akár 40 kg is, de 1 csomag max 23 kg lehet. Picit még hősködött, aztán mosolyogva felvette a csomagomat. Átszállás Frankfurtban, odáig ablakos, onnan B ülést tudott lefoglalni. Rutinos utazóként Zsuzsim csomagolt még két fél literes ásványvizet is, ezeket azonban a kézipoggyász ellenőrzésekor elvették, mondván a gépre maximum 1 liter folyadékot lehet felvinni darabonként maximum 100 ml-es kiszerelésben. Persze az ellenőrzés után vásárolt dolgok nem számítanak. :(
Frankfurtba teljesen időben érkeztünk gyors kijáratkeresés, aztán várakozás a nagy gépre. A tranzitban egyszer csak bemondták a nevemet, miszerint zúzzak a pultos hölgyhöz. Ő pedig egy cserét ajánlott fel az én B-s helyemet egy A-s, azaz ablakosra, mivel két jó ismerős úr nem egymás mellé került a bejelentkezéskor. A nagygépes beszállítás csorda módra történt, ellenben a kisgépes budapesti beszállítással, ahol a hátsó sorokban ülők mehettek elsőként. A csorda azonban gond és fennakadás nélkül beszállt Boeing gyomrába. Én a jól megérdemelt ablakom mellé kerültem és mellém még két úriember. Picit izgultam, hogy ez így annyira nem lesz oké hosszútávon, de a probléma hamar megoldódott, ugyanis a Business osztály nem telt meg és a helyhiénák egyből megkezdték a támadást a helyekért. Így történt, hogy pár percen belül a mellettem ülő amerikai úr átült az előttem felszabaduló helyre. :) A 7,5 órás út hosszú volt, de nem volt vészes és adtak egész jó kaját is. Az út végefelé volt pár turbulencia okozta rázkódás, de nem volt durva.
Leszállás után először a bevándorlási hivatal ügyintézője nézte a papírokat, de csak pár percig, kérdezett valamit az itartókodásommal kapcsolatban, hogy mit fogok csinálni a NIST-nél, aztán megírta az I-94-es nyomtatványt és mondta, hogy Welcome, oszt jólvan. Ezután csomagfevétel, aztán vám. A csomagfelvétel elhúzódott, kellett vagy 40 percet várni, mire elindult a futószalag. Az imént felsorolt dolgok kb 1 órát igényeltek, így fél5kor már az első képen látható Starbucks előtt találtam magamat, ahol Yuqinnak (juzsinnak) kellett volna várnia engem. Vártam fél órát, aztán megint 15 percet és már elkezdtem szervezni, hogy majd telefonálok a Yoshinak, hogy mondja meg Yuqinnak, hogy mivan. Vettem is egy palack ásványvizet a Starbucksban, hogy legyen apróm telefonálni. Hát persze, hogy akkor csörgött a mobil ismeretlen számmal, amikor a pénztárnál voltam. Yuqin volt az és mondta, hogy úton van, de baleset volt és dugó van, várjak türelemmel. A 7 dl víz is majdnem elfogyott mire megérkezett. Elvitt a Motelbe, ahol bejelentkeztem egy indiánfiú recepeciósnál, majd Yuqin elvitt a közeli (ki sem írom a nevet) MD-ba gyorskajálni, aztán azzal a lendülettel ott is hagyott, mert még ment vissza dolgozni. Elfogyasztottam a BigMac menümet, aztán visszabattyogtam a motelbe. A kajáldában olyan nyóckeres kis színes, lógósgatyás srácok is akadtak, azzal a különbséggel, hogy a parkolóban egy 911-be szálltak be. Kicsit azért megszeppentem, mert olyan hirtelen egyedül maradtam.
Yuqinnal megbeszéltük, hogy reggel jön értem és teszek egy látogatást a NIST-ben.
Mielőtt még hazamentem volna megnéztem a környék élelmiszer- és egyéb üzleteit. Találtam is egy jót, amit már Balázs is említett nekem, ez a Giant. Olyan, mint otthon a Tesco, vagy az Auchan. Éppen miután beléptem az üzletbe és megtettem az első kört a gyümölcsök körül, mintha egy ismerőst láttam volna meg. Jobban odakoncentráltam és mintha Yoshi battyogott volna ki az üzletből. Gyorsan utánaeredtem, a parkolóban még éppen elcsíptem és tényleg ő volt az. :) Örültünk egy picit egymásnak - nagyjából azért beugorhatott neki az arcom - aztán elbúcsúztunk, azzal hogy holnap találkozunk. Én meg visszabattyogtam az üzletbe, hogy vegyek valami ámerikait. Sikerült is egy csokidarabos kekszet és egy citromos ásványvizet. :) Akartam volna egy sört is, csak úgy, de azt csak italboltban lehet. Oda is elmentem, de csak 6-os pakkokban árulták, így kihagytam.
Igen fura ez az amerikai levegő, ahogy kinyitottam a szoba ajtaját egyből dőlt be a fülledt meleg. A klímaberendezésen volt ugyan némi beállítási lehetőség, de leginkább csak ontotta magából a hideget. Beállítottam 72 F-re, aztán később 73-ra, de végül a 74-gyel egyeztem ki. Farenheitből Celsiusba az átszámítás úgy megy, hogy kivonunk a F-ből 32-t, majd szorozzuk 5/9-del, vagyis vesszük egy picivel több mint a felét. Éjjel többször is felébredtem az időeltolódás miatt és reggel sem bírtam tovább aludni 7 óránál.