Zima 2

A hétvégén ugyan megint jobbra fordult - aztán meg balra - az időjárás, de ma reggel picit dideregve ébredtem és meglepődve tapasztaltam, hogy az iGoogle-s kijelzők között az itteni bizony ki van nullázva. Beköszönt az igazi tél, miután az átugrotta az őszt. Be is készítettem az otthonról elhozott sapkát és egy pár kesztyűt, de ezeket még nem használtam, elég volt a tudat, hogy megtehetném. Mielőtt elindultam még hamar átkapcsoltam a hűtést, fűtésre aztán elsétáltam - mert a bringám ugye, bent maradt az irodában. Jó szolgálatot tett a polár felső, nem fáztam és nagyon szép, tiszta levegő kísért egészen az irodáig. A kapun beérve a varjak tömkelegére lettem figyelmes, nem tudom, hogy honnan bújtak elő, de jó sokan lettek hirtelen. Vitatkoztak is rendesen annak rendje és varja szerint. Ment a károgás ezerrel és ahogyan a repülési formációkat figyeltem éppen valamilyen terület rendezéses projekt lehetett, mert igen izgatottak voltak. Az összes kisebb termetű szárnyas megszeppenve ücsörgött a lámpaoszlopok tetején. Mintha csak azt suttogták volna, hogy "Na, megjöttek a nagyfiúk..."
A mai ebédhez vittem itthonról egy kis maradék petrezselymes krumplit, gondoltam, hogy majd az étteremből hozok valami húsfélét mellé. Gondoltam....csak azt nem, hogy ma előszőr bekövetkezik a lehetetlen és negyed kettő körül elfogy az öszes ehető kaja a pultokról. Elfogyott. A krumpli azért jól esett. Visszatérve láttam, hogy gondosan gyüjtögetik a legmodernebb tchnikával a lehullott fa és tűleveleket. Egy arc körzött egy gokart szerű fűnyíróval és fújatta a kör közepére a begyűjtendőt, majd jött egy pótos traktor és felporszívózta az egészet. Így aztán tényleg nem nehéz alacsony értéken tartani a munkanélküliséget.
A mérőrendszer finomítása címszóval megint megbolygattuk a rendszert és persze nem lett jobb egy fokkal sem, ellenben megint elment egy nap. Kicsit olyan nyögvenyelős, kinlódós nap volt, el is fáradtam benne.

Mona Lisa

A hideg idő ellenére persze nem maradt el a grillezés, hiszen kemények vagyunk. Enni azért bent ettünk. Csirke és marha hús falatok nyárson, fokhagymás, fűszeres, fóliában sült krumpliszeletek ls persze a tejfölös uborkasaláta. Hmmm.
Na, ebből maradt mára egy kis krumpli és saláta. Gondoltam, hogy ehhez kiválóan passzol a rántott hús. Elszaladtam a boltba egy fél kiló húsért, tojásért és morzsáért. Fél óra alatt készen is volt az ebéd. Nem is tudom, hogy eddig miért nem csináltam rántott húst.
Szerencsére a 12 °C ma már 21 és derült az ég, úgyhogy frankó az idő, lehet irigykedni. Persze abringát bent hagytam az irodában. :(
Tegnap volt egy érdekes előadás a kanadai NRC-ből (ottani kutató intézet). 3D-s szkennerről ment a vetítés, javarészt arról, hogy hogyan szkennelték be a Mona Lisa festményt, de szó esett az űrsikló felületén keletkezett sérülések lézeres vizsgálatáról is, amit szintén az ő berendezésükkel végeznek. Igen látványos videó bemutatót állítottak össze épületek szkenneléséről és külön kitért a Cleopatra nevezetű projektre is, amiben a 3D-s szkennert antropometriai kutatásokhoz használták több ezer ember testalkatának digitális felvételéhez.
Érdekesség, hogy itt a nyári időszámítás idéntől 1 héttel korábban kezdődött és 1 héttel korábban is fog véget érni. Így én csak jövő hétvégén fogok tudni egy órával többet aludni!

Yuqin visszatért és elhozta magával az esőt és a hideget

Kedden este érkezett haza és szerda reggel már jött is dolgozni. Már örült, hogy hazajöhet, mert egy picit az agyára ment a nyugodtabb európai életvitel. Hiányzott neki a pörgés és nagyon egyedül érezte magát Braunschweig külvárosában. Mondta, hogy nem nagyon kapkodnak ott el semmit, így délután 4 óra után már szinte senkivel nem találkozni az irodában. :) Gondolta, hogy az egy kis gondot fog neki okozni, ha 1 hónapig nem nagyon fog rizst enni, de túlélte és nem is nagyon hiányzott neki. Ellenben az étrend az fura volt számára, hiszen általában ebédkor is és este is szokott melegételt enni, ott viszont az ebéd is csak egy könnyű menzás étel volt. Reggeli és vacsora pedig műzli, kukoricapehely, szendvics.
A ma esti programok között egy utolsó grill-party szerepel, de van egy olyan érzésem, hogy ezt eltoljuk egy esőnapra, ugyanis tegnap óta szinte folyamatosan szitál az eső és végre igazi őszi 12°C-os idő van. Yuqin mesélte, hogy a Németeknél mindenki bringával jár, még esőben is. Namost, kicsit én is német vagyok, vagy mi, így kemény voltam és az esőben is használtam a bringát - persze sárhányó az nincsen rajta, de szerintem most már megvárom a havat! :)
Az esetleges party-hoz összedobtam egy tejfölös uborka salátát, amihez vettem fehérborsot is és miközben azt kerestem a Grand Mart-ban rábukkantam - jó 4 hónap után - a mákra ott is. Most már vészhelyzet esetén is tudok szerezni, mert itt van közel.
Az utóbbi két hét munkája többé kevésbé felesleges volt, mert egészen más kóddal szipkázzuk ki a mérési adatokat a műszerből. Még a kalibrálást is újra kell majd csinálni, mert még meg fogjuk bontani a rendszert. :(

gyorshét-terem

Ez a hét nagyon gyorsan eltelt, csütörtökön is még azt gondoltam, hogy szerda van. A lényeg, hogy a hétre tervezett méréseket letudtam, így a mérőrendszer már-már kalibráltnak tekinthető. A csütörtöki (nekem szerdai) nap rövidebre sikeredett, mert időpontom volt a lábdokinál 16:45-re. Most kivételesen kerülő nélkül odataláltam. Az időpont itt sem azt jelenti, hogy akkor mindenki mindent eldob és én következem, hanem kellett bizony várnom kemény 30 percet. A doki lenyírbálta az elhalt köröm részeket, kitisztította a környékét és mondta, hogy még pár napig áztassam, meg kenegessem a csodakenőccsel, aztán majd szépen rendbe fog jönni és, hogy nem gondolja, hogy újjabb antibiotikum kúrát kell csinálnom. Igaza lett, mert már aznap este sokkal jobban voltam és nem is volt annyira érzékeny, mint előtte.
IT hírek: aki eddig próbálgatta az Ubuntu féle linux disztribúciót és nem volt szerencséje például a laptopján belőni a wifi-t, vagy a hangot, akkor annak jó hír hogy megjelent a 7.10-es verzió. Szép és gyors és működik, ami eddig esetleg nem. Sok sikert.

Arriving somewhere...

Péntek reggel 10-kor megnézhettem a SIRCUS üzemet, ahol igen nagy pontossággal tudnak detektorokat kalibrálni. Érdekes volt, főleg a sok féle lézer. Délután folytattam az új műszer moduljának beillesztését a LED colorymetry programba (LabView). Délután háromra sikerült is befejeznem, aminek nagyon örültem, mert már hosszú napok, ha nem hetek óta foglalkozom ezzel....de végre megvan! Hétfőn kipróbálhatom élesben is. :)

Még délben felhívtam a színház pénztárát, ahol próbáltak lebeszélni arról, hogy jegy nélkül menjek a helyszínre. Ők bizony már nem fognak 1 jegyet sem eladni, mert ma biztosan nem fognak lemondani egyet sem a lefoglaltak közül. Hm. Hát jó, gondolotam maximum megnézem a színház környékét, ha senki nem tud nekem jegyet adni a tömegből, így a 4-es NIST-es járattal ki a metrohoz és kb 3/4 hatkor ott is voltam a színháznál, ahol már kezdett kialakulni egy szép hosszú (~60 ember) sor az épület fala mellett. Ez a sor azoké az embereké volt, akiknek már volt jegye. Reményteljesen közeledem a sor nélküli jegypénztárhoz, de a csaj megint elküldött, hogy tőle ugyan nem fogok jegyet kapni. A közeli vendéglátóipari egységben megittam egy sört, majd ettől felbátorodva elkezdtem a kígyó fejénél a már-már reménytelen jegy megszerzését. Szerencsémre a harmadik kérdés után már vettem is elő a pénztárcámat és megvettem rendes áron ($26) a belépőt. :))) Jeee, jeee, jeee, meg ingyom-bingyom....megvan a jegy!

Megkerestem a kígyó végét, amjd én is részévé váltam. Előttem a kígyót 3 korombeli srác zárta, az egyik a környékről való, a másik kettő Cleveland-ből autózott le (~6 óra) a koncertre. Kicsit beszélgettünk, hogy teljék az idő. Persze leginkább korábbi koncertélményekről ls DVDkről: Rush , Tool, Marillion, Yes, Led Zeppelin, Pink Floyd, David Gilmour, Roger Waters...Én kb 6 órakor álltam be a sorba, ami csak kb fél nyolc után indult meg befelé. Maga a koncert pedig csak 9:35kor kezdődött el. Volt egy előzenekar is, nevük "3". Nem nagyon tetszett, mert iszonyatosan túl volt erősítve és a dobos is igen görcsösen próbálkozott, a frontember meg széttépte a gitárját és bedobta a dobok közé. Amúgy viccesek voltak, legtöbbjükről lerítt, hogy ki a példaképük, így ott volt velünk Malmsteen, perkán a Blue Man Group-ból egy arc, a basszusgitáros meg egy az egyben Abbából léphetett ki. :) Na több szót nem érdemelnek, mert szétlőtték az agyamat, hiszen a clevelandi sor-társaim jóvoltából, közvetlenül őmögüttük a második sorból figyelhettem a színpadot. Az egyikőjük Barry, zenetanár és basszusgitározik, így adott volt, hogy a színpad jobb széléhez álltunk közvetlenül a hangsugárzók mellé. Barry tanácsára tömtem is egy kis zsebkendőt a jobb fülembe. Nem is bántam meg. A Porcupine Tree már sokkal jobban szólt, és a dob hangja is sokkal jobban tetszett. Nem beszélve a dobos játékáról, Gavin Harrison az egyik legjobb dobos a világon. Igen profin nyomták minden szempontból. Nagyon jól összeszoktak ezek a földönkívüli zenészek, látszik, hogy már egy jó ideje ilyen felállásban tolják. Vicces volt,hogy a frontember, Steven Wilson mezítláb jött be, ami a koncert végéig nem is változott. Én eddig csupán a pontosan két évvel ezelőtt rögzített Chicago-i koncertet láttam eddig, ezért számomra ismeretlen nótával kezdtek, de aztán felcsendültek az ismerősebb számok is én pedig örültem, hogy felismertem azokat. :) Ráadással együtt pontosan 120 percet játszottak, bár készültek még egy ráadással, de a gagyi közönség elindult kifelé, így az elmaradt. Gyorsan eltelt ez a 2 óra, a következő kettő - amíg hazaértem - már nem annyira. Nagyon elfáradtam és a lábujjam is, ami még nem gyógyult meg teljesen, de már sokkal jobban nézki. (Gab3c köszi az érdeklődést) Ezért ma teljes erővel pihentetem. :) A turné európai is, aki teheti kukkantsa meg őket valahol a közelben. A sort Tampere zárja, ha valaki éppen arra jár. :)
Barry haverja Marillion-os pólóban jelent meg és mesélte, hogy pár évente szokott Angliában lenni egy hosszú hétvégés Marillion tábor és a legutóbbira ő is gyüjtött és el tudott menni. Gondoltam Lackónak tetszene egy ilyen móka. ;)

Zima

Nem kopogtatott, hanem eccercsak itt termett. Ma reggel 10kor már fáztam NIST-be menet, ugyanis a hőmérséklet még a 20fokot sem érte el egész nap. Tudom ez nem nagy újság mert otthon már egy ideje hasonló a szitu, de tegnap itt még 34fok volt és így egy kicsit fura volt a reggeli gurulás. Gaben egyre komolyabban belekavarodik a munkahelyi kapcsolatába és így már alig találkozom vele. Következésképpen a közös vacsorák is egyre inkább elmaradoznak, és így a főzőcskék is. Ma mondjuk mákos tésztát rittyentettem megint, mert az jó, de komolyabb dolgoknak nekiállni 1 személyre nem sok kedvem van.
Holnapra egy frankó kis koncert terveztem be és arra gondoltam, hogy majd a helyszínen váltok jegyet, erre ma lecsekkolom az elérhetőségeket, infókat és mit látok? Sold Out...áááááááááááá, pedig annyira jó lett volna élőben megkukkantani a Porcupine Tree-t. Holnap még odacsörgök, hátha megint lesz egy kis szerencsém. :) Na persze, ha nem fagyok meg reggel.

Zsuzsi blog 2

New York

Talán ott hagytam abba, hogy a NISTben voltunk. Délután még elmentünk sétálni az Intézet erdejébe, ahol végre megláthattam a szarvasokat, akik egyébként azzal egyidőben tűntek el a mezőről, hogy én megérkeztem.(persze semmi összefüggés nincs a kettő között).
Hazafele megtudtam milyen is az igazi meleg, és végre felfogtam, hogy miért is nem akart Peti soha sétálni menni délutánonként nyáron. Még számomra is elég elviselhetetlen volt, pedig én szeretem a meleget.
Este elmentünk a beígért bunkerpartyra, ami nem szokványos volt, mert csak 5-en voltunk a házigazdával, meg Peti lakótársával és barátnőjével. Sajnos nem sikerült valami jó játékot találni, pedig volt egy csomó, de ezt leszámyítva nagyon jól éreztem magam.
Másnap reggel elindultunk Long Islanbe Jeannie-ékhez. Az út jó volt, sikerült egy vicces járattal mennünk. Itt nem nagyon csinálnak ügyet ezekből a fapados járatokból. Nem volt tele a gép, úgyhogy a végében csak mi voltunk. Így a mi stewardessünk végig pletyizte a bemutatót a másik steward feleségével, aki azután kért egy kis mogyit, amit egyébként nekünk is felszolgáltak később. Miután kivett magának 5-1o db kiszacsit, megkérdezte, hogy nem kérünk-e, és mivel a mienk akkor még nem jött meg, mondtuk, hogy de, erre odaadta az egészet, amiben kb még 2o-25 volt.
A reptéren Mark és Jessica várt minket, aki egyébként azért tudott eljönni, mert éppen beteg volt. Jeanniék háza nagyon tetszett, igazi kis otthonos házikó, csináltam is egy egész videót róla. A két kutyus tök jó fej, de borzalmasan hullajták a szőrüket, úgyhogy csak első nap játszottam velük egy jót, és aztán nem.
Az egész család nagyon kedves volt, egy kicsit féltem, hogy majd tök zavarban leszek, de mivel mindenki nagyon közvetelen volt, így ez egy percig nem jutott eszembe azután, hogy találkoztunk.
Amíg Jeannie haza nem ért, addig Mark és a lányok szórakoztattak minket. Miközben Katie megcsinálta a félig kész vacsorát.
Este elég sokáig sikerült fennmaradni, vagy mert nem mertek minket elküldeni aludni, vagy mert szívesen beszélgettek velünk, de valószínüleg mindkettő. Így végül 3-kor mentünk el aludni. Másnap szinte az egész napot egy outletben töltöttük, ami valójában az én hibám volt, de mivel ők szeretnek vásárolni, ezért nem zavarta őket. Engem annál inkább.
Pénteken reggel mi elmentünk a reggeli vonattal Markkal New Yorkba, mivel a lányok csak délután jöttek a suli miatt. Hát, meg kellett szokni. Mire 3 óra sétálás után újra találkoztunk Markkal, már egy kicsit besokaltam a tömegtől, és attól, hogy csak az orrod elé látsz, mert feletted magasodnak a felhőkarcolók, úgyhogy már éppen jót tett az ebéd. Mint kiderült sikerült a legforgalmasabb és legzsúfoltabb helyeket megtalálnunk.
Miután megérkezett mindenki elmentünk egy hajótúrára, ahol éjszakai fények között megnézhettük New Yorkot. Az elején én kicsit megijedtem, mert elkapott minket egy nagy eső, de mire elindult a hajó, addigra már vége is lett. Nagyon hideg volt, úgyhogy én csak akkor mentem ki, ha valami nagy dolog volt, mert egyébként bentről is lehetett mindent látni. Nagyon szép volt.
A szállásunk a Time Squertől 2 percre volt, ezért hazafele még bementünk néhány boltba egyet nézelődni, pl. az M&M's -be meg egy jó nagy játéküzletbe, ahol még éjfél körül is elég nagy volt a jövés-menés.Miután a lányok elmentek aludni, mi még elmentünk egyet sétálni. Addigra már a várost is sikerült megszoknom, egészen megtetszett,persze nem laknék itt nyugodt szívvel. Séta közben részt vehettünk egy videoklipp forgatáson is. 3 feka srác rappelt éppen az egyik utcán, pontosabban csak egy rappelt, a másik kettő a háttérben helyeselt, vagyis bólogatott, meg mutogatott. Egy sör után végül mi is hazamentünk, és fél 4 körül miután Peti elaludt a monológom közben, végül ennek a napnak is vége lett.
Másnap felmentünk az Empire State Building tetejére, ahol Peti csinált elég sok gyönyörü képet a 86. emelet tetejéről, pontosabban New Yorkról :)
Ezután ellátogattunk Chinatown-ba, vagyis egy falu méretü kínai piacra. Alapvetően jobb, mint mondjuk a Józsefvárosi, mondjuk mi jó időben is voltunk, ezért nem volt tömve, de itt is folyamatosan az ember nyakában vannak és azt hajtogatják, hogy “kocsi, kocsi...”, persze itt mást jelent, Coach-t,. Emellett Még a “Prada, Prada” és a “Gucci, Gucci” is használatos. Ilyenkor, amikor melléd szegődik egy ilyen kis kínai, akkor meginvitál egy tetőtérbe, vagy egy a bolt mögött tökéletesen jól eldugott raktárba, ahol jobb-rosszabb minőségű táskahamisítványok, vagy valamely módon szerzett cuccok várnak a vásárlóra, melyet attól függően, hogy milyen nap van lehet lealkudni 25-5o %-kal.
Ezután egy kicsit ellátogattunk a Central Parkba, ami tényleg csak egy kicsi volt, mert aztán indultunk Csabáékoz, ahonnan már rég elkéstünk.

Long Island

Csabáék is fantasztikus helyen laknak, az ablakukból látszanak New York fényei, és nagyon szép a házuk. Tetszik, hogy nincsenek fölösleges emeletek és túl nagy szobák, csak amekkora kell, és ez is nagyon otthonosan van berendezve. Az ajtóban már várt minket a Peti születésnapjára invitáló táblácska, bent pedig a party teríték. Amíg Chris befejezte a steaket, addig Gina elkésszítette a hozzávalókat,de arra még volt ideje, hogy egy kicsit zongorázzon a Katievel. Gina egyébként nemsokára fellép a Sound of Music nevezetü musicalben zongoristaként.
Itt nem voltunk nagyon sokáig, mert már elég késő volt. Még megettük a tortát, és felköszöntötték Petit a családhoz tartozás jelével, egy kis szivecskével, aztán indultunk is.
Vasárnap délelőtt, mire felébredtünk már megérkezett Gina és Chris (Csaba még dolgozott, mint önkéntes tűzoltó, de sikerült elintéznie, hogy délután már ő is velünk lehessen. Gyorsan elmentünk vásárolni mindenfélét a vacsorához, majd miután Peti lába egy kicsit rosszabodott, és Jeannie szerint is inkább ott csináljunk valamit, mint, hogy Floridában rosszabb legyen, ezért bementünk a kórházba. Mivel Jeannie itt dolgozik, ezért sikerült elintéznie, hogy minél előbb végezzünk. Először egy doki felvette Petit, megmérte a vérnyomását, a hőjét meg felvette az anamnézist. Egy kis várakozás után pedig bementünk a vizsgálóba. Elég hamar jött is egy doki, aki úgy döntött, hogy bead intravénásan egy nagy dózisú antibiotikumot, mert valószínüleg, amit először kapott nem volt túl specifikus és hatékony. Jeannie gyorsan elment vízért, a nővér pedig elkezdte a műveletet. Berakta a canült, beadta a herapint, és rákötötte az antibiotikumot. Miközben elinndította, megkérdezte Petit, hogy jól van-e, ő meg miután közölte, hogy kicsit ideges, már el is kezdett rángatózni, felakadt a szeme és elveszetette az eszméletét kb 20 másodpercre. Jeannie pont akkor ért vissza, mire beért az orvos, mert azért a nővér is megijedt és nem értette, hogy miért akadtam ki. Aztán gyorsan kivitt, mert nem voltam túl jól. Persze mikor Peti magához tért és az orvos megkérdezte, hogy mi történt, ő azonnal mondta angolul, hogy csak álmodott egy jót.
Emiatt rögtön fel is vették a Sürgősségi osztályra. Monitorra tették és kapott egy dupla adag infúziót. Szegény nagyon fázott az idegesség miatt, meg egyébként is szokás szerint nagyon hideg volt a légkondi miatt. Úgyhogy hiába kapott 3-4 melegített takarót, még így is rázta a hideg. Persze ekkorra már rég elfelejtettük, hogy miért is mentünk be, úgyhogy, amikor megkérdezte a nővér, hogy ilyen volt-e a lába eddig is, vagy romlott, akkor hirtelen nem is tudtam, hogy miről beszél.
Nem akarom nagyon hosszúra nyújtani, mert most hogy újra olvasom én is unom magamat, de mivel ezeket még ott írtam, már nem akarom nagyon megnyírbálni.
Délutánra sikeresen hazaértünk, egy finom steaket ettünk, bár nem jött meg a gusztusom ahhoz, hogy félig sült húsokat egyek ezután, pedig az igaz, hogy ízesebb, mint a teljesen átsült (a vér íze..pfuj :)).Most tényleg mindenki itt volt, mert előző este Tom, Jennie férje nem tudott jönni, mert dolgozott.
Este kiültünk egyet nézni a tüzet, persze mindenki pólóban, may egy pulóverben, én meg kabátban és takaróban, és engem ültettek legközelebb. Így azért már nem fáztam, csak pont jó volt.
Hajnalig beszélgettünk Jeannievel, így megint kb 3-4 órát aludtunk, így indultunk Orlandóba Mickey egérhez! :))))))))

Orlando

Annyira jó volt, hogy nem is tudom, hogy mit meséljek róla.
Egész Disney World akkora, mint egy kis falu. Kb 5 olyan része van, amit érdemes meglátogatni. Mi ebből kettőbe jutottunk el. Első nap Epcot nevezetű helyre mentünk, ahol inkább tudományosabb dogok voltak. De persze volt Delfin bemutató, a többi disney-s dolog is. A legjobb egy Sourin nevű “játék” volt, ahol felrepítettek minket egy nagy kivetítő elé, ahol egy nagyon élethű természetfilm ment, amit repülőről vettek fel, így olyan volt, mintha a repülőn ülnénk, még a narancsfák illatát, és a szelet is lehetett érezni. Láttunk 3D-s mozit, és kilőttek minket az űrbe is, ahol mindenkinek felelősségteljes feladata volt, a kellő időben meg kellett nyomni 2 gombot :). Este elég fáradtak voltunk, a sok nem alvás és az egész napos program utén, de mivel nem sok mindent ettünk, ezért még el kelett mennünk boltba, meg egyet vacsoráztunk, de mire ezekkel véegztünk, mér megint hajnali 1 volt. Ezek után másnap nem tudtunk elindulni idpben, főleg, hogy én otthon hagytam a jegyemet is, úgyhogy még későbbi bisszal tudtunk csak menni. De végül megérkeztünk Magic Kingdom-ba, ami a tényleges Disney World. Mickey egérrel és a kastéllyal.
Kb 10 órát tölöttünk itt, úgyhogy sikerült mindenre felülnünk, amit szerettünk volna, meg arra, is amire nem, mert azért ez mégiscsak inkább kisebb gyerekeknek készült, kevés igazán gyomorforgató volt. Ami a legjobban tetszett az egy Space nevű űrhajós kilövés, amit végig sötétben ment, csak néhány pont szerű “csillag” látszódott.Itt is voltnk 3D-s moziban, a Karib tenger kalózaival részt vettünk egy jó kis éjszakai tengeri ágyúzásban és Peti nagy örömére megnéztük Mickey és Minnie házát is :).
Délután felvettem a felvonulást este pedig félig a tűzijátékot. Majd nézzétek meg!Ja, és ez itt tényleg a Disney world, ahol mindenki mosolyog!
Szerdán már nem volt annyi időnk, hogy egész nap ott legyünk, így csak a belvárosba mentünk be, ahol csak üzletek vannak. Megnéztük a sok drága, karácsonyi díszt, és ajándékot, meg ebédeltünk egyet a Planet Hollywoodban, majd hazarepültünk.

Washington

Csütörtökön reggel Peti bement egy kicsit dolgozni, én meg jól kialudtam magam, és aztán felraktam a meglepetés csillagokat Peti plafonjára, ami miatt jól elkéstem és majdnem nem kaptunk ebédet. Délután bementünk Washingtonba. Először megnéztük az általam már jó régen kinézett Bodies nevezetű kiállítást, ahol az emberi szervezetet mutatják be valódi kórbonctani szerveken és testeken. Azt gondoltam, hogy gyomorforgató lesz, de egyáltalán nem volt az.
Ezután azt gondoltuk, hogy van egy csomó időnk, így simán eltöltöttünk legalább 2 órát egy könyvesboltban, de mikor kijöttünk, igencsak siettünk, hogy minél több mindent meg tudjunk nézni, és így éppen elértük az utolsó metrót, miután vacsoráztunk egy nem jót egy McDonald’s-ban. Annak ellenére, hogy a Fehér Ház környékén, viszonylag egy elit negyedben voltunk, itt láttuk a legtöbb hajléktalant, és rossz arcú embert.

Mindenkitől elnézést kérek, hogy ilyen hosszan kitöltöttem Peti blogját, innentől megint rajta sor. De persze ne várjunk sokat, hiszen már lassan elkezdi a disszertációját írni, igaz? :)

Zsuzsi hazarepült

Zsuzsim tegnap - szombaton - délután repült haza és ma délben szerencsésen meg is érkezett. Nagyon örültem, hogy itt tudott lenni két egész hetet. Már most egy nap után is nagyon hiányzik, de már csak röpke pár hét és megint otthon leszek. Miután eltűnt a reptéri biztonsági kapuk sűrű erdejében még beszereztem egy zacskó svéd halacskát (piros színű gumicukor izéket) a hazaútra, ami sajnos már a buszon elfogyott. A csatlakozásokat szépen elértem és most a Shady Grove-tól is a buszt választottam. Mondjuk körülöttem a társaság eléggé "shady"volt és picit aggódtam, mert nálam volt az albipénz, de szerencsésen hazaértem este 7 körül. 9 óra tájban ledőltem egy órára, de valahogy 12 lett belőle.
Az elmúlt 2 hét élménybeszámolóit igyekszünk mielőbb közzétenni, de sajnos a gondolatokat még egyelőre nem tudom gépre vinni gépelés nélkül. :)
Képeket hamarabb láthattok, igyekszem a képaláírásokat is mielőbb befejezni.