Long Island 3

A Long Island-i kirándulás második napja azzal kezdődött, hogy Jeannie-vel és Katie-vel elsétáltunk a közeli Kopasz hegyre, amihez elég közel van az iskola is, ahova kb 2600 gyerek jár. Körbetekintettünk a hegytetőről, na jó, nevezzük csak dombnak, de ennek ellenére igen szépen látszódott a környék. Megtekintettük még a nem kicsi amfiteátrumot, ahol csatlakozott hozzánk Mark, Katie ment pár kört Mark autójával a parkolóban, majd hazagurultunk. Jó idő volt, ezért bemerészkedtem a medencébe és kicsit megklóroztam a sebet is a lábujjamon.
Délután elindultunk a legifjabb unokatestvéremmel (Mark) a nagybátyámék házához. Amint azt korábban említettem, Long Island nem olyan kicsit, hiszen jó egy órát autóztunk az óceán partján vezető autóúton. Megérkeztünk a sziget nyugati széléhez. Ez egy jóval sűrűbben lakott rész, nincsen annyi zöldterület és viszonylag keskenyek a telkek. Csabáék háza egy lapostetős kétszintes, ami csak azért kettő, mert fent van berendezve a lakás, lent pedig egy garázs és egy iroda található a jómunkához elengedhetetlen káosszal.
A mólóhoz éppen egy motorcsónak kötött ki, majd indult is el megint, mert egy problémás hajót be kellett vontatni a nyílt vízről. Az udvar tele van hajókkal, amik többnyire itt "parkolnak", vagy éppen javításra várnak.
A nappali első ránézésre túlzsúfoltnak és túldíszítettnek tűnt, de másnap reggel már nagyon kellemes benyomást tett. A konyhában Gina mutatott egy üveg hamutálat, amit kis gondolkodás után fel is ismertem. ~20 éve, első találkozásunkkor adtuk ajándékba. A naplementét a garázs elé kihelyezett kemping székeken vártuk meg, azaz csak vártuk volna, ha az apró kis bogarak nem kezdtek volna el csípkedni. A vacsorázni egy ausztrál étterembe vittek, ahol csatlakozott hozzánk Chris is. Itt nincsen asztalfoglalás, de oda lehet szólni, hogy kb mikor és hányan érkezünk és felírnak a listára. A hely tele volt és sokan várakoztak is az előtérben, mi bemehettünk a bárpultig, ahol egy-egy italt még el sem fogyasztottunk és már kísértek is egy megüresedő asztalhoz. Én egy korsó ausztrál sört (Fosters) kóstoltam, majd a vacsorához Márkkal közösen egy üveg vörösbort választottunk. Igen jó sertés szeletet ettem fokhagymás krumplipürével. Hmmm. Desszertként még berendeltem egy szelet csokitortát is, ami akkora volt, hogy bőségesen elegendő volt mind az ötünknek. Nagyon finom volt.
Reggel, miután - viszonylag korán - felkeltem, egy osztrák újságcikket kezdtem el lefordítani 1956-ból, amiben az egyik képen Csaba is látható. Később Gina is felkelt és kezdett pár reggelinek valót kipakolni. Majd együtt letisztáztuk a fordítást.
A fiúk is megérkeztek, majd kezdték is a munkát. A két testvér az autókat kezdte mosni és takarítani, Csabának pedig a mólón akadt dolga egy üzemanyag problémás motorcsónakkal.
Ebéd után nem sokkal indultunk is Márkkal vissza Farmingville felé, ahova Gina is elkísért minket. Az ünnepnara és a nyár végére tekintettel nagy leárazások voltak és ezért útba is ejtettünk pár üzletet. Ezt nem nagyon élveztem, mert nagyon fáradt voltam, de nagyon elszántan kerestük a nekem valót és végül találtunk is egy olyan szandált, amilyet szerettem volna. :)
Mire visszaértünk már tényleg nagyon elfáradtam, de egy gyors zuhanyozás segített és így az esti minigolfozáson második helyezést értem el. A golf lövőpályán még nem voltam annyira spíler, de azért 50 méterre sikerült elütnöm a labdát. Képek az albumban.
Reggel 6kor volt kelés, hiszen fél 8kor már indult is a gép, ami tele is volt. Tom vitt ki, mert ő mindig korán kel és azért is mert Jeannie még nem ért haza az éjszakás műszakból.
A visszaút simán ment, attól eltekintve, hogy a csatlakozásoknál megint nem sikerült időben érkeznem. A csúcs az volt, amikor már az utolsó átszálláskor a gaithersburgi metróállomásnál nem fértem fel a NIST-es járatra. Dél volt és ekkor egy rendes busz helyett csak egy kis 7 személyes autót járatnak és éppen voltak a megállóban heten rajtam kívül. Csörögtem Yuqinnak, hogy jöjjön és szerencsére jött.