Long Island 2

...tehát, szerencsésen megérkeztem a Long Island-i MacArthur reptérre, ahol szerencsésen összeszedtek Jeannie-ék. Az első utunk egy élelmiszerboltba vezetett, ahol leginkább jeget vételeztünk a hétvégére. Ezután végre elmentünk a házukhoz Farmingville-be. Amolyan igazi amerikai egy szintes épület, nagy garázskapuval és szép zöld előkerttel. Ha még nem említettem volna, Long Island a levegőből úgy nézett ki, mint egy nagy parkerdő. Rengeteg a zöldterület, annak ellenére, hogy a telekhatárokat anno elég sűrűre rajzolták. Long Island amúgy elég nagy, ezt azért említem külön, mert én a szigetet kb úgy képzletem el, hogy 2 óra alatt gyalog bejárható valami....hát nem kb akkora területet kell elképzelni, mint a másfélszer a Balaton. Jeannie-ék kb Tihanynál, Csabáék pedig Balatonszentgyörgynél laknak. :)
Az ajtón belépve egy szépen berendezett társalgó szerű nappali fogadott, de inkább tisztaszobának mondanám, mert a hétvégén egyszer sem ültünk le ott. A konyha tágas még a nagy asztallal együtt is. Van egy szép nagy terasz, amit egy lugas kerít körbe, anno futott rajta valami növény, de most csupaszon mutatkozott. Két nagyobbacska kutya szolgál a háznál: egy zsemle színű Labrador - Liberty - és egy fekete színű Labrador és még valami keveréke - Justice. Nagyon barátságosak, de persze néha be kellett vetni a gazdáknak a kekszes trükköt is.
A délután beszélgetéssel telt és közben hamar előkerültek a Csaba régi fényképei is. Volt olyan is, amit még soha nem láttam, gondolom azért mert nála volt. :) Még az első DC-s találkozásunkkor említett Jeannie egy osztrák újságcikket, amiben a Szentgotthárd közeli utolsó "határátlépésről" volt egy egészoldalas cikk fényképekkel, amelyek egyikén Csaba is szerepelt. Izgalmas volt végigolvasni de a legfurább az volt, hogy egy ideje náluk van és még nem szereztek róla egy rendes fordítást. Érdekes lehet az oka. A hétvége után azt mondom, hogy egy kicsit féltek a szöveg mondandójától, de szerintem csak azért mert Csaba nagyon sokáig olyan zárkózott volt a témával kapcsolatban - na, nem mintha sok más dologban nyitottabb lenne :) - ezt azóta én is meg tudom erősíteni.
Csaba, Gina és Chris hat körül érkeztek. A szülők már kicsit öregszenek, de igen jó formában vannak. Csaba arcvonásai most egyértelműen apuéra hasonlítottak, főleg a szeme körüli vonalak. De megjegyzem, hogy a hümmögése is egyértelműen Csutis, hogy a torok köszörüléséről ne is beszéljek.
Jeannie pillanatok alatt rengeteg kaját varázsolt elő - hogy egy kicsit könnyedebb témával folytassam - és a grill is beindult a teraszon. Volt marha, csirke, zöldség, csőbensült sajtos tészta, hárombab-saláta, egy speckó húsos babsaláta (nálam ez vitte a prímet), bratwurst...a többit elfelejtettem. :) Csaba a marhahúst jól átsütve szereti, azóta sem tudta megszokni az itteni zaftos elkészítési módot. Nekem sikerült, de tényleg furcsa nyersnek tűnő húst enni.
Miután a vendégek hazamentek, Mark és Jeannie tartotta velem a frontot, ugyanis a következő találkozónkat terveztük, ami akkor lesz, amikor Zsuzsival együtt lógok majd a nyakukon. :) Frankó lesz. Már nagyon várom!