Zsuzsi blog

Úgy gondoltam egy kicsit belekontárkodom Peti blogjába. Egyrészt már épp halódik, másrészt, amíg ő laborozik, addig nekem fel kell találnom magam. Mivel könyvvel nem készültem, és a Kísérleti spektroszkópia csak ideig-óráig köt le, ezért most írok. De mindenkit előre figyelmeztetek. Sok az időm…
Az utam elég jól sikerült, leszámítva a kisebb izgalmakat. Kezdődött ott, hogy a tervezett 7 helyett, csak fél 8-kor tudtunk elindulni. Lalának köszönhetően azonban 20 perc alatt kint voltunk a reptéren. Ezután majdnem lekéstem a check-int, mivel a kettővel előttem álló házaspárnak nem volt rendben a repjegye. Az utolsó utáni pillanatban Kata is és Lala is beállt egy másik sorba, hátha ott hamarabb végzünk, és végül így sikerült időben abszolválni a becsekkolást. A következő probléma a beszállásnál adódott, mivel néhány utasnak nem volt rendben a csomagja, így mire kiderítették, hogy kik azok, és rendbe tettek mindent, már fél óra késésben voltunk. Ez azért volt izgalmas, mert így a gép elvileg 11.30-ra érkezett meg és 11.45-kor kezdődött a beszállítás a washingtonira. Mivel nem néztem meg, hogy mikor indul, így azt hittem(én kis naív), hogy erre a gépre is fél órával előbb engedik be az utasokat, és negyed óra múlva már le is zárják. Nem is tudom, hogy gondoltam, hogy az a sok száz ember majd negyed óra alatt átmegy minden vizsgálaton. Attól is féltem, hogy hogyan fogok majd átjutni az amszterdami terminál egyik végéből a másikba mínusz percek alatt, ugyanis 11.45-kor szálltunk ki. Végül igen gyors tempóban 5 perc alatt sikerült megtalálnom a helyem, ahol már akkor hatalmas sor volt, illetve még el sem kezdték a beszállítást. Ennek köszönhetően persze ez a gép is fel óra késéssel indult. Itt a csomagom nem ment át elsőre az átvilágításon, mert azt gondolták, hogy a fényképező 3 lábú, lekerekített végű állványa nem túl biztonságos, így azt még külön átküldték a fényen a fényképezővel együtt.
Az út nagyon tetszett. Végignéztem 2-3 filmet, meg eleszegettem szép lassan mindent, amit elém raktak. Pechemre a mellettem ülő férfi(én ültem az ablaknál), egész úton aludt(volna), így első alkalommal még csak átmásztam rajta, de már visszafele úgy döntöttem inkább mindig felébresztem őt is, meg a szélén ülő nőt is. Ő is elég sokat aludt.
Mivel a vámvizsgálat meg minden egyéb 2 órán át tartott, így szegény Peti a gép késésével együtt 2 és fél órát várt rám a reptéren.
Így mivel otthoni idő szerint már éjfél volt, ezért gyorsan vettünk két kávét, hogy még hazáig kibírjam, de Peti véletlenul más méretet kért nekem, úgyhogy rögtön magamba is dönthettem fél liter amerikai kávét. De finom volt. Sajnos nem tartott elég sokáig, mert este 10-kor már így is magától lecsukódott a szemem, amit elég ritkán szokott.
Aznap este még elég kába voltam, amellett, hogy kicsit sikerült kikevernem a rizst a fazékból, és majdnem felgyújtottam a konyhát a papírszalvétával, amit a kisült husik alá tettünk, még sikerült Peti fájós lábára is rátaposnom.

Ezt másnap reggel ugyanígy folytattam. Már 3\4 7-kor sikerült felébrednem, és mivel Peti szobájának nincs ablaka, ezért a tök sötétben, véletlenül felébresztettem őt is, és indítványoztam, hogy nézzük meg a napfelkeltét. Amúgy sem aludni jottem. :) Ő természetesen nagyon lelkesedett az ötletemért. Hogy megnézzük milyen az idő kint, kinyitotta nekem az erkély ajtót, én meg azzal a lendülettel léptem is volna ki, ha nem pattantam volna vissza a szúnyoghálóról.
Végül elindultunk, hónunk alá csapva az előző napról maradt szendvicseket, és megnéztük a napfelkeltét, majd sétáltunk egyet a közeli erdőben. Az idő nagyon jó volt, már kora reggel 20-25 fok lehetett.
Ebéd után visszavittük az autót a kölcsönzőbe, és hazasétáltunk. Jól megnézegettünk egy csomó bevásárlóközpontot, többek között 2 bio-s boltot, ahol kaptunk dobozos kecsketejet, ami még a Petinek is ízlik.
Ezen kívul volt szerencsém megnézni a közeli International Food Shop-ot. Peti előre felkészített, hogy “kicsit fura” szag van bent. Beléptünk, és rögtön megcsapott a tömény halott hal szag. Körbenéztem, gondoltam biztos a halas részlegen vagyunk, de a sütisnél voltunk. Számomra nem volt akkora élmény ez a hely, de Peti talált magának az otthonihoz hasonló zsemlét, úgyhogy érdemes volt bemenni. Ma lehet, hogy megnézzük az európai kisboltot is :).
Este megint sikerült beájulnom az ágyba, hogy aztán reggel hamarabb felkeljek, mint Peti.
Együtt indultunk el, ő dolgozni, én vásárolni. 1 órát sikerült eltöltetnem a Giantben, ahol végre megláthattam szinte az első fehér embereket, persze azért itt sem voltak többségben.
Az emeberek nagyon barátságosak, ha mosolygok rájuk rám köszönnek, és odajönnek, ha látják, hogy valami gondom van. Az autósok mindig megállnak, ha valaki lelép a járdáról, de még akkor is, ha tök messze vagyok attól a résztől, ahol ők át fognak hajtani. Egyébként a közlekedés még nagyon fura nekem. Van olyan, hogy pirosnál is lehet menni, pl jobbra kis ívben kanyarodni bármikor lehet, csak, ha piros a lámpa körül kell nézni.
1 órára készen is lett az ebéd, mire Peti hazaért farkaséhesen. Szegény nagyon nehezen indult vissza teli hassal, de vegül sikerült egy kicsike szieszta után, majd hamar haza is ért.
Az estét Gabennel és az új barátnőjével töltöttük. A lány nem volt túl kommunikatív velünk, eléggé motyogott, és miután én az elején elvágtam magam nála azzal, hogy nem értettem mit mond, már nem is beszélt velem többet. Gaben viszont nagyon aranyos. Rögtön meg is invitált bennünket ma estére egy újabb játszós bunker partyra. Izgulok nagyon. Félek, hogy ott sem fogok érteni egy csomó mindent.
A kaja finom volt, Gaben megint grillezett jó kis zöldségeket, a Peti meg bajor virsliket.
Egészen éjfélig sikerült kitolni a takarodót, aminek köszönhetően ma reggel mindketten nagyon nehezen ébredtünk.
Fél 10-re megjött értünk Maria, Peti egyik kolléganője, mivel másik kapun kellett bejönni, mint amelyiken Peti szokott, és eltartott volna jó ideig, míg körbejárjuk ezt a “kis” helyet. Megismerkedtem Peti főnökével is, és majdnem mindenkivel, akivel napi kapcsolata van. Így sikerült találkoznom Wendyvel is a szomszéd szobából, akinek első kérdéseinek egyike az volt, hogy mikor is megyünk Floridába. Peti még próbált mutogatni a hátam mögött, de már késő volt. Ez ugyanis meglepi lett volna, egészen a gép indulásáig.
Egyébként elég sok minden van, amivel nem vagyok kibékülve. Az első az autók mérete. A második a légkondik, ami mindenhol van, es ők jól érzik magukat vele, pedig tök hidegre van állítva mindenig mindenhol, a harmadik pedig a hihetetlenül sok szemét. A csúcs a menza volt, ahol mindent egyszerhasználatos elvihetős dobozba szedsz magadnak, mert nem szeretnek mosogatni. Persze hazaviheted, ha nem tudod megenni, de mennyi felesleges szemét. Persze otthon is ontjuk magunkból, mert minden 6 különböző papírba van csomagolva.
Hát, ennyi történt “röviden” ez alatt a pár nap alatt. Remélem nem untátok nagyon. Jövő hét végétől reméljük újra ír Peti is. Addig utazunk:)
Puszi Mindenkinek, találkozunk otthon!

Ami kimaradt

A nyugat Long Island-i látogatás beszámolójából kimaradt, hogy a második napon Chris kitolta a garázsból az eladó 2003-as Jubíleumi Harley-ját. Majd jól lefotózom a jövő héten, ha még meglesz. :) E pillanatban sajnos még a craigslist-es hirdetését sem lelem, lehet hogy már nincs is meg?
A garázsból előtolás apropója az volt, hogy eljött Chris egyik cimborája megmutatnia vadonat új óceán-kék Harley-ját. Szép, amolyan lágy duruzsolós hangja volt. A cimbora említette, hogy még ilyen olyan extrát fog majd bele tetetni, hogy nehogymá' ne legyen kövér a lúd. Az extrák között a GPS és az XM Radio is szerepelt. Ez utóbbi itt a környéken egyre nagyobb divat és a műholdas rádiózást takarja. Olyan mint egy mp3 kompatibilis autórádió, csak nem kell berakni a hanghordozót és fizetsz érte havidíjat, mint pl. a telefonra. Tom és Chris kocsijában is megtalálható, majd talán lesz több időm is kipróbálgatni, amiről majd jól beszámolok.
Csabáéknál az egyik, amolyan dolgozószobának kinevezett, amúgy telezsúfolt helyiségben egy igazi Hammond orgona lapul! Gina már nemigen használja és tervezi, hogy megszabadul tőle. Kár érte, szép darab.
A munka most megint kicsit felpörgött, mert Yuqin pénteken elutazik pár hétre Németországba és még jó sok mindent el akar intézni addig. Mint mondtam pénteken utazik, így pont elkerüli Zsuzsimat, aki szombaton érkezik!!! :D Már nagyon várom. Nem sok láblógatós nap lesz a két hétben, mert elég sokat fogunk utazni, de remélem jól sikerül majd minden!
A lábujjam még mindig nem gyógyult meg, holnap megyek vissza a dokihoz, remélem egy újabb méregdrága gyógyszert fog felírni, vagy csak egyszerűen levágja. :)

Állatos, babos, vegyes

A minap volt egy potyautasom hazafelé jövet. Fél 7 előtt pár perccel indultam el hazafelé, így sietősre fogtam a bringázást. Amikor felszálltam a járműre láttam valami világos-zöldet, de gondoltam csak egy bogár és amint belendülök le is lép. Nem bogár volt és nem lépett le. Egy kis zöld béka lapított először a nagylánckerék váltóján, majd átugrott a menetszél-védettebb italtartóra, majd még tovább mászott a vázra. Nem volt időm megállni, mert bezárt volna a kapu és akkor tekerhetek körbe plusz pár kilométert. Nagyon jól bírta a száguldást, igaz szépen össze is húzta magát picire. Miután kiértünk a kapun, megálltam, ugyanis nem akartam nagyon távol vinni a lakhelyétől. Nem nagyon akart leszállni, ezért inkább elkezdtem fotózni. Szeret pózolni, szerintem békakirálynak készül. Kis noszogatásra azért megjött az esze és a bátorsága és szépen leugrott a paripáról és mehettem az utamra, bevásárolni. Megjött a kedvem egy kis bableves gyártáshoz, így vettem babot és zöldséget, meg káposztát. Ja, hogy minek a káposzta a bablevesbe? Hát, hogy éhen ne haljak, amíg a bab ázik. A káposztából, káposztás tészta készült, amit végül egyedül fogyasztottam, mert Gaben nem tolta haza időben a képét. Tegnap éjjel elkészítettem a bablevest is, hiszen a babok már szanaszéjjel áztak és a korábbi sólethez használt pulykacomb megmaradt fele is szépen kiolvadt. Kicsit sok fokhagymát raktam a rántásba, de a mai vacsorányi adagot egy kis vízzel sikerült feljavítanom, annyira, hogy azt kell mondjam már bablevest is tudok főzni! :)
Az időjárás a hét eleji felhős-esős-ből, száraz-derült félébe csapott át, köszönhetően a Kanadából importált hideg levegőnek. Jól esett fellélegezni.

Long Island 3

A Long Island-i kirándulás második napja azzal kezdődött, hogy Jeannie-vel és Katie-vel elsétáltunk a közeli Kopasz hegyre, amihez elég közel van az iskola is, ahova kb 2600 gyerek jár. Körbetekintettünk a hegytetőről, na jó, nevezzük csak dombnak, de ennek ellenére igen szépen látszódott a környék. Megtekintettük még a nem kicsi amfiteátrumot, ahol csatlakozott hozzánk Mark, Katie ment pár kört Mark autójával a parkolóban, majd hazagurultunk. Jó idő volt, ezért bemerészkedtem a medencébe és kicsit megklóroztam a sebet is a lábujjamon.
Délután elindultunk a legifjabb unokatestvéremmel (Mark) a nagybátyámék házához. Amint azt korábban említettem, Long Island nem olyan kicsit, hiszen jó egy órát autóztunk az óceán partján vezető autóúton. Megérkeztünk a sziget nyugati széléhez. Ez egy jóval sűrűbben lakott rész, nincsen annyi zöldterület és viszonylag keskenyek a telkek. Csabáék háza egy lapostetős kétszintes, ami csak azért kettő, mert fent van berendezve a lakás, lent pedig egy garázs és egy iroda található a jómunkához elengedhetetlen káosszal.
A mólóhoz éppen egy motorcsónak kötött ki, majd indult is el megint, mert egy problémás hajót be kellett vontatni a nyílt vízről. Az udvar tele van hajókkal, amik többnyire itt "parkolnak", vagy éppen javításra várnak.
A nappali első ránézésre túlzsúfoltnak és túldíszítettnek tűnt, de másnap reggel már nagyon kellemes benyomást tett. A konyhában Gina mutatott egy üveg hamutálat, amit kis gondolkodás után fel is ismertem. ~20 éve, első találkozásunkkor adtuk ajándékba. A naplementét a garázs elé kihelyezett kemping székeken vártuk meg, azaz csak vártuk volna, ha az apró kis bogarak nem kezdtek volna el csípkedni. A vacsorázni egy ausztrál étterembe vittek, ahol csatlakozott hozzánk Chris is. Itt nincsen asztalfoglalás, de oda lehet szólni, hogy kb mikor és hányan érkezünk és felírnak a listára. A hely tele volt és sokan várakoztak is az előtérben, mi bemehettünk a bárpultig, ahol egy-egy italt még el sem fogyasztottunk és már kísértek is egy megüresedő asztalhoz. Én egy korsó ausztrál sört (Fosters) kóstoltam, majd a vacsorához Márkkal közösen egy üveg vörösbort választottunk. Igen jó sertés szeletet ettem fokhagymás krumplipürével. Hmmm. Desszertként még berendeltem egy szelet csokitortát is, ami akkora volt, hogy bőségesen elegendő volt mind az ötünknek. Nagyon finom volt.
Reggel, miután - viszonylag korán - felkeltem, egy osztrák újságcikket kezdtem el lefordítani 1956-ból, amiben az egyik képen Csaba is látható. Később Gina is felkelt és kezdett pár reggelinek valót kipakolni. Majd együtt letisztáztuk a fordítást.
A fiúk is megérkeztek, majd kezdték is a munkát. A két testvér az autókat kezdte mosni és takarítani, Csabának pedig a mólón akadt dolga egy üzemanyag problémás motorcsónakkal.
Ebéd után nem sokkal indultunk is Márkkal vissza Farmingville felé, ahova Gina is elkísért minket. Az ünnepnara és a nyár végére tekintettel nagy leárazások voltak és ezért útba is ejtettünk pár üzletet. Ezt nem nagyon élveztem, mert nagyon fáradt voltam, de nagyon elszántan kerestük a nekem valót és végül találtunk is egy olyan szandált, amilyet szerettem volna. :)
Mire visszaértünk már tényleg nagyon elfáradtam, de egy gyors zuhanyozás segített és így az esti minigolfozáson második helyezést értem el. A golf lövőpályán még nem voltam annyira spíler, de azért 50 méterre sikerült elütnöm a labdát. Képek az albumban.
Reggel 6kor volt kelés, hiszen fél 8kor már indult is a gép, ami tele is volt. Tom vitt ki, mert ő mindig korán kel és azért is mert Jeannie még nem ért haza az éjszakás műszakból.
A visszaút simán ment, attól eltekintve, hogy a csatlakozásoknál megint nem sikerült időben érkeznem. A csúcs az volt, amikor már az utolsó átszálláskor a gaithersburgi metróállomásnál nem fértem fel a NIST-es járatra. Dél volt és ekkor egy rendes busz helyett csak egy kis 7 személyes autót járatnak és éppen voltak a megállóban heten rajtam kívül. Csörögtem Yuqinnak, hogy jöjjön és szerencsére jött.

Long Island 2

...tehát, szerencsésen megérkeztem a Long Island-i MacArthur reptérre, ahol szerencsésen összeszedtek Jeannie-ék. Az első utunk egy élelmiszerboltba vezetett, ahol leginkább jeget vételeztünk a hétvégére. Ezután végre elmentünk a házukhoz Farmingville-be. Amolyan igazi amerikai egy szintes épület, nagy garázskapuval és szép zöld előkerttel. Ha még nem említettem volna, Long Island a levegőből úgy nézett ki, mint egy nagy parkerdő. Rengeteg a zöldterület, annak ellenére, hogy a telekhatárokat anno elég sűrűre rajzolták. Long Island amúgy elég nagy, ezt azért említem külön, mert én a szigetet kb úgy képzletem el, hogy 2 óra alatt gyalog bejárható valami....hát nem kb akkora területet kell elképzelni, mint a másfélszer a Balaton. Jeannie-ék kb Tihanynál, Csabáék pedig Balatonszentgyörgynél laknak. :)
Az ajtón belépve egy szépen berendezett társalgó szerű nappali fogadott, de inkább tisztaszobának mondanám, mert a hétvégén egyszer sem ültünk le ott. A konyha tágas még a nagy asztallal együtt is. Van egy szép nagy terasz, amit egy lugas kerít körbe, anno futott rajta valami növény, de most csupaszon mutatkozott. Két nagyobbacska kutya szolgál a háznál: egy zsemle színű Labrador - Liberty - és egy fekete színű Labrador és még valami keveréke - Justice. Nagyon barátságosak, de persze néha be kellett vetni a gazdáknak a kekszes trükköt is.
A délután beszélgetéssel telt és közben hamar előkerültek a Csaba régi fényképei is. Volt olyan is, amit még soha nem láttam, gondolom azért mert nála volt. :) Még az első DC-s találkozásunkkor említett Jeannie egy osztrák újságcikket, amiben a Szentgotthárd közeli utolsó "határátlépésről" volt egy egészoldalas cikk fényképekkel, amelyek egyikén Csaba is szerepelt. Izgalmas volt végigolvasni de a legfurább az volt, hogy egy ideje náluk van és még nem szereztek róla egy rendes fordítást. Érdekes lehet az oka. A hétvége után azt mondom, hogy egy kicsit féltek a szöveg mondandójától, de szerintem csak azért mert Csaba nagyon sokáig olyan zárkózott volt a témával kapcsolatban - na, nem mintha sok más dologban nyitottabb lenne :) - ezt azóta én is meg tudom erősíteni.
Csaba, Gina és Chris hat körül érkeztek. A szülők már kicsit öregszenek, de igen jó formában vannak. Csaba arcvonásai most egyértelműen apuéra hasonlítottak, főleg a szeme körüli vonalak. De megjegyzem, hogy a hümmögése is egyértelműen Csutis, hogy a torok köszörüléséről ne is beszéljek.
Jeannie pillanatok alatt rengeteg kaját varázsolt elő - hogy egy kicsit könnyedebb témával folytassam - és a grill is beindult a teraszon. Volt marha, csirke, zöldség, csőbensült sajtos tészta, hárombab-saláta, egy speckó húsos babsaláta (nálam ez vitte a prímet), bratwurst...a többit elfelejtettem. :) Csaba a marhahúst jól átsütve szereti, azóta sem tudta megszokni az itteni zaftos elkészítési módot. Nekem sikerült, de tényleg furcsa nyersnek tűnő húst enni.
Miután a vendégek hazamentek, Mark és Jeannie tartotta velem a frontot, ugyanis a következő találkozónkat terveztük, ami akkor lesz, amikor Zsuzsival együtt lógok majd a nyakukon. :) Frankó lesz. Már nagyon várom!

Long Island 1

Szeptember első hétvégéje is egy hosszúra sikeredett, köszönhetően a 4-ei Labor Day-nek. :) A ház teljesen kiürült, mert mindenki elutazott valahova. Gabent már pénteken elutaztatta a cége egy meglepetés kirándulásra. Marasiék pedig egy tó melletti házat béreltek haverokkal és persze egy kis hajóval. Pár héttel ezelőtt foglaltam a jegyet Long Island-re, hogy meglátogassam családom ott élő tagjait. Ekkor már nem volt hely pénteki járatra, ezért egy szombat délelőtti járatra váltottam jegyet. Gép indulása 11:55, ajánlott reptérre érkezés 1-1,5 órával előtte. Marasiék is reggel indultak, de még indulás előtt kidobott a metróhoz. Piros metró, zöld metró, B30-as busz (nem tégla) és már ott is voltam fél 11-kor a Baltimore-i reptéren. A fogkrémes tubusom miatt feladtam a hátizsákomat poggyászként, ugyanis a belföldi járatokon is érvényes a folyadékok géprevitelének korlátozása (maximum összesen 1 liter, maximum 1 dl-es adagokban). Még előző nap délután beugrott - persze csak a NIST területének elhagyása után - hogy hoppáka a jegyet nem nyomtattam ki. Na, sebaj majd otthon csak lesz valakinek nyomtatója. Láttam, hogy lehet online bejelentkezni 24 órával indulás előtt, de ehhez méginkább szükség volt egy nyomtatóra. Végül nem nyomtattam semmit és így igazi jegynélküli foglalásom volt. :) Szóval a hátizsákom feladása és a bejelentekezés után láttam, hogy a C beszálló osztályba kerültem. A beszállókártyán nincsen hely megjelölve, csak A, B, vagy C osztály, ami a betolakodás sorrendjét határozza meg. Nyílván nem a C lesz az első. :)
A péntek délutáni rohanás annak volt köszönhető, hogy egy igen kis csatlakozóra igyekeztem vezetékeket forrasztani és ez majdnem egészen 7 óráig is eltartott. Ezért nem nyomtattam ki a jegyemet, de ami még rosszabb, hogy ezért felejtettem bent az asztalomon a fényképezőgépemet. :(
A repülés simán ment, nem volt semmi gond és amúgy nagyon szép volt, ahogyan a part közelében haladtunk a cél felé. A reptéren már várt Jeannie, Mark valamint a lányok, Jessica és Katie. Lassan elindult a szalag is a csomagokkal, de az enyém nem akart megérkezni. Szalag megáll, csomag sehol. Reklamáció. Valszeg a következő gépen rajta lesz. Telefonálnak és még ma kiszállítják. Ok. Indulás, majd pár perc után telefoncsörgés, csomag megvan mehetünk vissza. A hölgy szerint ott volt a szalagon, de egy narancssárga hátizsákot szerintem 5 emberből 1 biztosan észrevett volna. Mindegy, nem vitatkoztam, csak lecsekkoltam, hogy minden megvan-é a táskában. Nem hiányzott semmi a fényképezőmön kívül, de azt ugye az irodában hagytam....