2007. augusztus 30., csütörtök

Egybeesések

Érdekesen alakult a tegnap este, ugyanis 7 óra körül, amikor hazaértem azt észleltem, hogy szokatlanul nagy a csend a lakásban, nem zúg sem a légkondi, sem a hűtő, egyetlen készülék kijelzője sem működött. Igen, igen. Áramszünet volt. Fura volt egyedül a lassan besötétedő lakásban. A ház mögötti épületek is sötétek voltak, így megbizonyosodtam, hogy nem nálunk van a hiba. A házban egyetlen gyertyát találtam, ami mellett szépen megvacsoráztam. Közben tudatosult bennem, hogy mennyire nem vagyunk felkészülve egy hasonló esetre vészhelyzetben és hogy mennyire függünk az energia szolgáltatótól. Mivel közben senki nem ért haza és Gaben sem válaszolt az üzenetemre, gondoltam, hogy most az egyszer időben lefekszem. Miközben ezen gondolkodtam, hívott Marasi, hogy Gaben otthon van-e. Mondtam, hogy nincsen, de felhívom és megadom neki a számot. Marasi gépjárműve ugyanis lerobbant Gaben munkahelyének közelében, aki még mindig dolgozott. Miután egymásra találtak én lefeküdtem. 11 előtt nem sokkal ébredtem az érkezésükre, felbattyogtam a még mindig sötét házban és amint beléptek a bejárati ajtón lőn nagy világosság. Áramszünet vége. Kiderült, hogy az autó is beindult, amint a vontató megérkezett a helyszínre. :)
Reggel viszont a kereskedéstől 1 mérföldre állt meg a gép. Most csereautó van, elvileg péntekre meggyógyítják.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Egy korábbi beszámolódhoz: remek dolog, hogy ilyen ügyesen főzöcskézel. Ha hazajössz, meghívlak egy nagy családi káposztáscvekedlire. Mármint úgy, hogy te készíted. Kuncsaft lesz bőven. A családunkban ez egy szent koszt. Amikor a 3 kiscsuti (az unokatesóid) még versenyszerűen kajakoztak, gyakran ez volt a szombati második fogás, egy tartalmas leves után. Mindig a befőzőlábosban főztem. Délben fejenként 3 mélytányérral fogyott, sózva, cukrozva, borsozva. Aztán egész délután eszegették folyamatosan, gyakran emelkedett a fedő, többször megmelegítették, néhányszor lepirult (értsd: odaégett), estére elfogyott az egész tábori adag. További jó sütést-főzést!
Puszi: Böbe