Érdekesen alakult a tegnap este, ugyanis 7 óra körül, amikor hazaértem azt észleltem, hogy szokatlanul nagy a csend a lakásban, nem zúg sem a légkondi, sem a hűtő, egyetlen készülék kijelzője sem működött. Igen, igen. Áramszünet volt. Fura volt egyedül a lassan besötétedő lakásban. A ház mögötti épületek is sötétek voltak, így megbizonyosodtam, hogy nem nálunk van a hiba. A házban egyetlen gyertyát találtam, ami mellett szépen megvacsoráztam. Közben tudatosult bennem, hogy mennyire nem vagyunk felkészülve egy hasonló esetre vészhelyzetben és hogy mennyire függünk az energia szolgáltatótól. Mivel közben senki nem ért haza és Gaben sem válaszolt az üzenetemre, gondoltam, hogy most az egyszer időben lefekszem. Miközben ezen gondolkodtam, hívott Marasi, hogy Gaben otthon van-e. Mondtam, hogy nincsen, de felhívom és megadom neki a számot. Marasi gépjárműve ugyanis lerobbant Gaben munkahelyének közelében, aki még mindig dolgozott. Miután egymásra találtak én lefeküdtem. 11 előtt nem sokkal ébredtem az érkezésükre, felbattyogtam a még mindig sötét házban és amint beléptek a bejárati ajtón lőn nagy világosság. Áramszünet vége. Kiderült, hogy az autó is beindult, amint a vontató megérkezett a helyszínre. :)
Reggel viszont a kereskedéstől 1 mérföldre állt meg a gép. Most csereautó van, elvileg péntekre meggyógyítják.
2007. augusztus 30., csütörtök
2007. augusztus 28., kedd
Sherman
Ma megkezdődött a kis - 4 napos - fotometria kurzus, amit külső cégektől érkező embereknek tart a labor, ha jól tudom két évente. A mintegy 20 fős csoportba érkeztek a Fülöp-szigetekről, Brazíliából és Hollandiából is. Ismétlés a tudás... ezért beültem én is pár előadásra. Tulajdnoképpen csak ebéd után hagytam ki párat, mert 2:15-re volt időpontom Sherman-nél, a lábdokinál, hogy megjavítsa a benőtt körmömet, ami már hetek óta zavar. Bringával mentem, mert Yuqinnak éppen akkor volt az előadása, így nem tudott elfuvarozni. 2:05-re voltam ott, nyomtatványok kitöltése, biztosítási adatok rögzítése után. Egy zöld köpenyes tesó megkukkantotta a nagylábujjam, de nem ért hozzá, feltett pár kérdést, aztán elkezdte mondani, hogy mit és honnan fog kivágni a doki és hogy akarom-e örökre kiírtani a benövést okozó szélső körömgyökeret. Mondtam, hogy oké, csinálja meg rendesen. Ha jól láttam fenol volt az üvegre írva. Még megkérdezte, hogy milyen színű ragtapaszt szeretnék, majd elment a dokiért. Fagyasztás, két lövéses helyi érzéstelenítés, majd várakozás. Betolta a szerszámosládáját és megkezdte a beavatkozást. Eltartott pár percig és a végén meg is nézhettem a kinyesett részt, de magából a műveletből nem láttam semmit. Rámsózott még egy hegesztőkenőcsöt, aztán csókolom. Azóta elmúlt a zsibbasztó hatása és kezdem érezni, hogy gyógyul, de nem vészes.
Meghallgattam még a maradék előadásokat, majd hazagurultam, hogy hosszúszárú nadrágot vegyek fel, ugyanis egy étteremben volt a kurzus első vacsorája. Egy hatalmas steak-et rendeltem és volt sütemény is. :) Remélem, a biztosítóm majd nem csak a számlát nekem továbbító intézményként vesz részt a folyamatban és szépen elrendezi a rendelővel az anyagiakat. Lövésem sincs mibe került a móka, de gondolom hamarosan kiderül.
Meghallgattam még a maradék előadásokat, majd hazagurultam, hogy hosszúszárú nadrágot vegyek fel, ugyanis egy étteremben volt a kurzus első vacsorája. Egy hatalmas steak-et rendeltem és volt sütemény is. :) Remélem, a biztosítóm majd nem csak a számlát nekem továbbító intézményként vesz részt a folyamatban és szépen elrendezi a rendelővel az anyagiakat. Lövésem sincs mibe került a móka, de gondolom hamarosan kiderül.
2007. augusztus 20., hétfő
Marasi születésnapja, majd szürkeség, majd vidámság.
A party-ra végül az ünnepelttel mentem, mert Gaben ottragadt a főnökénél. Elsőként érkeztünk a helyre, ami az előzetes elvárásaimat igen csak alulmúlta. Majdnem öltönynadrágot vettem fel, ugyanis elegántos helynek néztem a honlap alapján. Szerencsére én győztem és öltönynadrág otthon maradt. Betoltam egy tonhalas szendvicset, ami sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Nem is éreztem, hogy halat eszem. A társaságnak elkerítettek egy pár asztalt és kipakoltak pár üveg piát, volt egy DJ is, aki természetesen fekete zenét játszott egész este, de végre elmondhatom, hogy egy igazi táncos mulatságban voltam. Kiderült, hogy Mo idősebb Marasinál és még az is, hogy nem 30 - mint amennyinek én számoltam - hanem csak 28. A cimborái itatták rendesen, de a barátnője kézben tartotta a dolgokat és időben elindultunk haza, az ő helyében még vártam volna az indulással egy picit, mert szegény igencsak cefetül volt útközben. Párszor még az ajtót is kinyitotta egy-egy piros lámpánál, de szerencsésen hazaértünk és reggel letakarította az auto oldalát is. :)
Egész héten már-már elő őszi idő volt, nem is nagyon történt semmi. A hétvégére elhatároztam, hogy nekifutok a sóletnek. Pistabácsinak köszönöm szépen a receptet! Szombaton reggel, vagyis délben elszaladtam a GrandMart-ba, ahol megint igazán sokan voltak, ami azért lehetett így, mert az áruk is igen frissek voltak. Vicces volt, ahogyan a kis rákokat, illetve a nagyobb halakat válogatták, méregették az emberek. Gaben mondta, hogy füstölt húsokat nem nagyon fogok találni, ami miatt nagyon el lettem volna keseredve, de szerencsére nem lett igaza, mert az egyik fagyasztópultban megleltem a tutifrankót. Füstölt pulykacomb, szeletelve. Ennek nagyon megörültem és már csak a babot kellett beszerezni. Ez sem volt egyszerű, mert volt kb 15 féle bab a polcokon. Végül egy aprószemű fehér szárazbabot választottam. Kellett volna még egy megfelelő lábast is találnom, amit be tudunk tenni a sütőbe, mivel otthon csak bakelitfogantyúsok voltak. Nem találtam, de kigondoltam, hogy majd jól kipróbálom Gaben lassúfőzőjét és reméltem, hogy a 130°C-ot azért tudja. Tudta. Nagyon finom lett. Legközelebb nagyobb adagot is bevállalok, mert most mindenből csak a felét tettem bele és az 5 literes edény nem telt meg félig sem.
Még a hét közben Gaben behirdette szombat estére, hogy UFC nézés lesz egy Hooters nevezetű sport-bárban, Rockville-ben. Tele volt pakolva képernyőkkel a hely és amíg nem kezdődött a bunyó, addig az éppen akkor zajló helyi focimeccs közvetítése ment. Az UFC - szerintem - a kick-box és a birkózás keveréke. 3x5 perc a mérkőzés és ennek nagy részét a kezdeti pofoszkodás után a padlón töltik a küzdők. Jó volt a hangulat, sört ittunk amolyan menzás vizeskancsókból utántöltve. Rendeltem egy Nachos-t is, de csalódtam, mert bizony ettem már jobbat is...igen azt az egyet Ottawában. :) A házi készítésűeket nem számítva!
Az említett szórakozóhelyekkel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy igen jól működik a füstmentes szórakozás. Itt is csak pár éve tilos, de megszokták és kibattyognak, ha esik, ha fúj. :)
Egész héten már-már elő őszi idő volt, nem is nagyon történt semmi. A hétvégére elhatároztam, hogy nekifutok a sóletnek. Pistabácsinak köszönöm szépen a receptet! Szombaton reggel, vagyis délben elszaladtam a GrandMart-ba, ahol megint igazán sokan voltak, ami azért lehetett így, mert az áruk is igen frissek voltak. Vicces volt, ahogyan a kis rákokat, illetve a nagyobb halakat válogatták, méregették az emberek. Gaben mondta, hogy füstölt húsokat nem nagyon fogok találni, ami miatt nagyon el lettem volna keseredve, de szerencsére nem lett igaza, mert az egyik fagyasztópultban megleltem a tutifrankót. Füstölt pulykacomb, szeletelve. Ennek nagyon megörültem és már csak a babot kellett beszerezni. Ez sem volt egyszerű, mert volt kb 15 féle bab a polcokon. Végül egy aprószemű fehér szárazbabot választottam. Kellett volna még egy megfelelő lábast is találnom, amit be tudunk tenni a sütőbe, mivel otthon csak bakelitfogantyúsok voltak. Nem találtam, de kigondoltam, hogy majd jól kipróbálom Gaben lassúfőzőjét és reméltem, hogy a 130°C-ot azért tudja. Tudta. Nagyon finom lett. Legközelebb nagyobb adagot is bevállalok, mert most mindenből csak a felét tettem bele és az 5 literes edény nem telt meg félig sem.
Még a hét közben Gaben behirdette szombat estére, hogy UFC nézés lesz egy Hooters nevezetű sport-bárban, Rockville-ben. Tele volt pakolva képernyőkkel a hely és amíg nem kezdődött a bunyó, addig az éppen akkor zajló helyi focimeccs közvetítése ment. Az UFC - szerintem - a kick-box és a birkózás keveréke. 3x5 perc a mérkőzés és ennek nagy részét a kezdeti pofoszkodás után a padlón töltik a küzdők. Jó volt a hangulat, sört ittunk amolyan menzás vizeskancsókból utántöltve. Rendeltem egy Nachos-t is, de csalódtam, mert bizony ettem már jobbat is...igen azt az egyet Ottawában. :) A házi készítésűeket nem számítva!
Az említett szórakozóhelyekkel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy igen jól működik a füstmentes szórakozás. Itt is csak pár éve tilos, de megszokták és kibattyognak, ha esik, ha fúj. :)
2007. augusztus 19., vasárnap
IT sikerek és Bunkerparty 2.
A hét elején egymás után érkeztek a cserememóriák Juqin gépébe. Először a DELL cserék jöttek meg, majd másnap a Future cég is szépített. A DELL-eket beépítve 24, majd az utóbbi márkájú modulokkal már 32 Gb-ra duzzadt, amivel be is telt az összes (16) memóriahely. Juqin örül, mert - a barkácsmegoldások ellenére - azóta stabilan megy a gép.
A távoli asztal kapcsolat probléma is megoldódott, mert az egyik délután végső elkeseredésemben kikapcsoltam az automatikus virusvédelmet (Norton) és megprábóltam az irodábó kapcsolódni a laborban lévő géphez és persze sikerült, ezért most már nem kell olyan gyakran berohangálnom a laborba.
Péntekre Gaben behirdette, hogy Bunkerparty lesz, ahol ez alkalommal is szívesen látnak. Most a nagy kivetítőn is a Guitar Hero ment az este első felében, majd ezt leváltotta a SingStar nevezetű karaoke program, amit igen nagy élvezettel használt - leginkább Gabe és Sack- az est további részében. Tényleg jól tolták. A többieket megkíméltem az énekhangom felerősítésétől, de egyszer talán kipróbálom, ha véletlenül majd egyedül leszek a bunkerben. :)
Toltunk egy analóg játékot is, mégpedig a Catan telepeseinek egy kicsit módosított változatát, ezt mondjuk idő előtt befejeztük, mert valakinek már el kellett menni haza. Utána beültem egy FPS játékra is a LAN-gépek egyikéhez. Nem igazán értettem a csapat célját, de pár ellenséges embert azért leöltem.
4 óra után indultunk haza, amikor észrevettük pár méter után, hogy bizony van egy bal hátsó defektünk. Visszagurul. Kerkécsere megkezd, aztán abbahagy, mert Mike fölajánlotta, hogy elvisz minket haza és másnap majd megjavítják a kilukadt gumit és vissza is szerelik, hogy ne kelljen a virsligumis pótkereket használni.
A távoli asztal kapcsolat probléma is megoldódott, mert az egyik délután végső elkeseredésemben kikapcsoltam az automatikus virusvédelmet (Norton) és megprábóltam az irodábó kapcsolódni a laborban lévő géphez és persze sikerült, ezért most már nem kell olyan gyakran berohangálnom a laborba.
Péntekre Gaben behirdette, hogy Bunkerparty lesz, ahol ez alkalommal is szívesen látnak. Most a nagy kivetítőn is a Guitar Hero ment az este első felében, majd ezt leváltotta a SingStar nevezetű karaoke program, amit igen nagy élvezettel használt - leginkább Gabe és Sack- az est további részében. Tényleg jól tolták. A többieket megkíméltem az énekhangom felerősítésétől, de egyszer talán kipróbálom, ha véletlenül majd egyedül leszek a bunkerben. :)
Toltunk egy analóg játékot is, mégpedig a Catan telepeseinek egy kicsit módosított változatát, ezt mondjuk idő előtt befejeztük, mert valakinek már el kellett menni haza. Utána beültem egy FPS játékra is a LAN-gépek egyikéhez. Nem igazán értettem a csapat célját, de pár ellenséges embert azért leöltem.
4 óra után indultunk haza, amikor észrevettük pár méter után, hogy bizony van egy bal hátsó defektünk. Visszagurul. Kerkécsere megkezd, aztán abbahagy, mert Mike fölajánlotta, hogy elvisz minket haza és másnap majd megjavítják a kilukadt gumit és vissza is szerelik, hogy ne kelljen a virsligumis pótkereket használni.
2007. augusztus 12., vasárnap
Csuti találkozó 2
Örültem, hogy péntekre egy szabadtéri programot terveztek, ahol megint eltölthetünk együtt egy kis időt. Ugyan akkor indultam DC-be, mint előző nap, csak most kimaradt a körbe-körbe séta. Fél 6-ra ígértem magam, amire oda is értem. A büfében kértem egy szódát, aminek igen fura hypo-szerű íze volt, lehet hogy csak a klóros víz volt az oka, de nem bírtam meginni az egészet. A kamera akksija még töltődött, ezért még nem a belvárosba indultunk, hanem csak egy utcával odébb, ahol egy hamburgeresben megvacsoráztunk. A Loschke család többsége (a lányok és Tom) valamilyen salátát evett rántott csirkemell falatokkal megszórva, a többiek és én, hamburgert. Vissza az akksiért, majd metro egy átszállással a Smithonian megállóig. Naplemente 8 körül volt esedékes és ekkor már közeledtünk is a Monument felé, amely 555 láb magas. Kiváncsiságból utánanéztem, mert nem tudtam fejből, hogy milyen magas az Eifel torony, kicsit magasabb. Kb majdnem kétszer ilyen magas. :) Körbejártuk, megcsodáltuk az építményt és elnéztünk mind a 4 égtáj felé. A tervben szerepeltek még a háborús emlékművek és a Lincoln szobor. Ezeket szépen sorban meg is tekintettük és gyakoroltuk a sötétben fényképezés rejtelmeit, inkább kevesebb sikerrel. Katie képeit még nem láttam, azoknak elvileg jobbnak kell lennie, hiszen egy brutál géppel készültek. Egy ugyan ilyen géppel készült siófoki Jamie koncert képeit nemrég láttam. Hm, nem gyenge. Remélem hamarosan kapok pár képet.
Kb fél 12 körül érkeztünk vissza a hotelbe, ahol beszélgettünk egy órácskát, miközben megmutattam az otthoni rokonság nagy részét és a Böbétől frissen érkezett (köszönöm szépen)Ancsa képeket is. A társaság ma is elfáradt a nem kevés sétában. Beszéltünk arról is, hogy már rég óta tervezik a távoli rokonság meglátogatását. Reméljük, hogy a következő évek valamelyikében az éves nagy nyári családi nyaralás során eljutnak hozzánk is a Kárpát-medence környékére. Én is ott maradtam a hotelben, mert fél 1-kor már nem járt a metro. Hm...most jut eszembe, hogy még járhatott, hiszen péntek volt. Na, mindegy én jobban örültem annak, hogy még beszélgethettem Márkkal 1-2 órát és nem kellett éjszaka km-eket gyalogolnom Gaithersburgben. Mindenféléről beszélgettünk, többek között arról, hogy az amerikai családok többségében általában mindkét szülő dolgozik, a kismamáknak 6 hét után újra munkába kell állniuk, aggódnak a nyugdíjrendszer miatt, mert a háború utáni tömeges gyermekáldás, egy kis problémát fog jelenteni, hiszen azok az emberek lassan elérik a nyugdíjas kort és a családonkénti gyermekvállalás a közelmultban a 8-10 gyermeknek csupán töredéke.
Márk fél 3 körül elnézést kért, de igen erős késztetést érzett az alváshoz. Ő és Chris is rutinosan füldugóval aludt, mert mindketten hangosan horkolnak. Nekem szerencsére ez nem okozott gondot, mert én is jól elfáradtam. Kaptam egy szétnyitható vendégágyat és alvás. Chris már korábban kidőlt, mert ő általában este 10 körül már alszik ellenben 5-kor kel.
Reggel természetesen Chris volt az első 7 körül, de mi is csatlakoztunk 8 körül, mert Tom 9-re hirdette meg a hazaindulást. Megkávéztunk a szemközti Starbucksban, majd Katie-vel még átugrottunk a szemközti könyvesboltba, majd 9 küröl a hotel előtt az autóra várakozott az egész család. Ez közel fél óráig is eltartott, mert valami oknál fogva nem találták az autót a garázsban. Fél 10-kor kigördültek az autóval. Meg kell mondjam, hogy még mindig fura érzés, hogy itt van 6 ember, akik a rokonaim és most láttam őket először. Mondjuk nekik sem volt kevésbé furcsa az én jelenlétem. Már nagyon várom, hogy Zsuzsimmal meglátogassuk őket és Csabáékat.
Hirtelen magamra maradtam. Nagyon jó volt az idő, nem volt túl fülledt, így elhatároztam, hogy a városban maradok egész nap és megnézek még pár szobrot/épülete/városrészt. Elindultam Georgetown és a folyó irányába a nagykövetségi negyeden keresztül, szép kertvárosi környék. A folyóhoz leérve láttam, hogy van szemben egy kis zöld sziget is, a túlparton pedig magas irodaépületek, jobbra-balra pedig egy-egy híd. Azt terveztem, hogy teszek egy kört az előbb említett ojjektumokat érintve. Útközben 11 körül megálltam a Kennedy Centrum-nál, ami az itteni Művészetek Palotája és megnéztem, hogy mit adnak. Éppen az Operaház fantomja volt műsoron június óta egészen másnapig, azaz augusztus 12-éig. Na, gondoltam, ha már itt vagyok és mivel otthon eddig nem sikerült megnéznem, ezért most és itt megnézem. Pénztárosnő mondja, hogy nem-nem mára teltház van, de másnapra még tud adni egy jegyet. Hm, de én csak ma vagyok itt. Mivel még vártak egy telefonos visszajelzést egy foglalásra, ezért azt javasolta, hogy üljek le az előtérben és fél 12-ig vissza kell jelezzenek. Így is lett és kaptam egy darab jegyet a J-edik sor középszektorának jobb szélére. :) Örültem, hogy érdemes volt várnom, ez a jegy volt az utolsó. A mikor negyed 2-kor közeledtem az épülethez, akkor kicsit fura volt, hogy láttam koktélruhás csajokat, nyakkendős kísérőkkel és egy helyre igyekeztünk. Rajtam koktélrövidnadrág volt és egyszínű póló, ezért még magamra kaptam az előző napi alighasznált ünneplős kockásinegmet, amolyan Lackósan. :) Ez jó döntésnek bizonyult, mert az operaházban igen hűvös volt a levegő. Az előadás igen remek volt, jó színpadtechnikai megoldásokkal, jól szólt a zenekar is az árokból, a karmester pedig vicces volt. Az előadásnak 4 kor lett vége, ezután elszaladtam az előző esti ojjektumokat világosban is megtekinteni, majd elbattyogtam egy piros metrómegállóig, ahonnan 6-kor indultam haza. Nagyon elfáradtam, már egy lépést sem kívántam, csak egy kád forró vizet, de a java még hátra volt, ugyanis a buszom éppen elment és a következő csak fél óra múlva indult, amit nem volt kedvem kivárni, hiszen a hazautat 40 percnyi járásra saccoltam korábban. Tévedtem. 80 perc lett belőle, ami kb 6-7 km. De legalább tisztában vagyok a távolsággal. :)
Kb fél 12 körül érkeztünk vissza a hotelbe, ahol beszélgettünk egy órácskát, miközben megmutattam az otthoni rokonság nagy részét és a Böbétől frissen érkezett (köszönöm szépen)Ancsa képeket is. A társaság ma is elfáradt a nem kevés sétában. Beszéltünk arról is, hogy már rég óta tervezik a távoli rokonság meglátogatását. Reméljük, hogy a következő évek valamelyikében az éves nagy nyári családi nyaralás során eljutnak hozzánk is a Kárpát-medence környékére. Én is ott maradtam a hotelben, mert fél 1-kor már nem járt a metro. Hm...most jut eszembe, hogy még járhatott, hiszen péntek volt. Na, mindegy én jobban örültem annak, hogy még beszélgethettem Márkkal 1-2 órát és nem kellett éjszaka km-eket gyalogolnom Gaithersburgben. Mindenféléről beszélgettünk, többek között arról, hogy az amerikai családok többségében általában mindkét szülő dolgozik, a kismamáknak 6 hét után újra munkába kell állniuk, aggódnak a nyugdíjrendszer miatt, mert a háború utáni tömeges gyermekáldás, egy kis problémát fog jelenteni, hiszen azok az emberek lassan elérik a nyugdíjas kort és a családonkénti gyermekvállalás a közelmultban a 8-10 gyermeknek csupán töredéke.
Márk fél 3 körül elnézést kért, de igen erős késztetést érzett az alváshoz. Ő és Chris is rutinosan füldugóval aludt, mert mindketten hangosan horkolnak. Nekem szerencsére ez nem okozott gondot, mert én is jól elfáradtam. Kaptam egy szétnyitható vendégágyat és alvás. Chris már korábban kidőlt, mert ő általában este 10 körül már alszik ellenben 5-kor kel.
Reggel természetesen Chris volt az első 7 körül, de mi is csatlakoztunk 8 körül, mert Tom 9-re hirdette meg a hazaindulást. Megkávéztunk a szemközti Starbucksban, majd Katie-vel még átugrottunk a szemközti könyvesboltba, majd 9 küröl a hotel előtt az autóra várakozott az egész család. Ez közel fél óráig is eltartott, mert valami oknál fogva nem találták az autót a garázsban. Fél 10-kor kigördültek az autóval. Meg kell mondjam, hogy még mindig fura érzés, hogy itt van 6 ember, akik a rokonaim és most láttam őket először. Mondjuk nekik sem volt kevésbé furcsa az én jelenlétem. Már nagyon várom, hogy Zsuzsimmal meglátogassuk őket és Csabáékat.
Hirtelen magamra maradtam. Nagyon jó volt az idő, nem volt túl fülledt, így elhatároztam, hogy a városban maradok egész nap és megnézek még pár szobrot/épülete/városrészt. Elindultam Georgetown és a folyó irányába a nagykövetségi negyeden keresztül, szép kertvárosi környék. A folyóhoz leérve láttam, hogy van szemben egy kis zöld sziget is, a túlparton pedig magas irodaépületek, jobbra-balra pedig egy-egy híd. Azt terveztem, hogy teszek egy kört az előbb említett ojjektumokat érintve. Útközben 11 körül megálltam a Kennedy Centrum-nál, ami az itteni Művészetek Palotája és megnéztem, hogy mit adnak. Éppen az Operaház fantomja volt műsoron június óta egészen másnapig, azaz augusztus 12-éig. Na, gondoltam, ha már itt vagyok és mivel otthon eddig nem sikerült megnéznem, ezért most és itt megnézem. Pénztárosnő mondja, hogy nem-nem mára teltház van, de másnapra még tud adni egy jegyet. Hm, de én csak ma vagyok itt. Mivel még vártak egy telefonos visszajelzést egy foglalásra, ezért azt javasolta, hogy üljek le az előtérben és fél 12-ig vissza kell jelezzenek. Így is lett és kaptam egy darab jegyet a J-edik sor középszektorának jobb szélére. :) Örültem, hogy érdemes volt várnom, ez a jegy volt az utolsó. A mikor negyed 2-kor közeledtem az épülethez, akkor kicsit fura volt, hogy láttam koktélruhás csajokat, nyakkendős kísérőkkel és egy helyre igyekeztünk. Rajtam koktélrövidnadrág volt és egyszínű póló, ezért még magamra kaptam az előző napi alighasznált ünneplős kockásinegmet, amolyan Lackósan. :) Ez jó döntésnek bizonyult, mert az operaházban igen hűvös volt a levegő. Az előadás igen remek volt, jó színpadtechnikai megoldásokkal, jól szólt a zenekar is az árokból, a karmester pedig vicces volt. Az előadásnak 4 kor lett vége, ezután elszaladtam az előző esti ojjektumokat világosban is megtekinteni, majd elbattyogtam egy piros metrómegállóig, ahonnan 6-kor indultam haza. Nagyon elfáradtam, már egy lépést sem kívántam, csak egy kád forró vizet, de a java még hátra volt, ugyanis a buszom éppen elment és a következő csak fél óra múlva indult, amit nem volt kedvem kivárni, hiszen a hazautat 40 percnyi járásra saccoltam korábban. Tévedtem. 80 perc lett belőle, ami kb 6-7 km. De legalább tisztában vagyok a távolsággal. :)
2007. augusztus 10., péntek
Csuti-találkozó 1
Találkoztunk. Igen, én és azon Csutik, akiket eddig még sohasem láttam élőben. Először használtam a NIST Metró transzfer járatát és magát a metrót is. Nem egészen volt világos, hogy most akkor melyik jegy/bérlet kombó a legmegfelelőbb számomra. Eredetileg egy napijegyet akartam váltani, ezért begyűrtem egy 20-ast az automatába, megnyomtam pár gombot és kaptam is egy $20 értékű utazókártyát. :) Utólag nem bánom, mert ez még később is jó lesz. 7-re beszéltük meg a találkozót, de persze már fél 6 körül ott is voltam, ezért körbejártam a körtéren, aminek egészen nagyvárosi hangulata volt. Ittam egy jegeskávét egy Starbucksban, majd irány a korábban már körbejárt hotel recepciójára. Említettem, hogy kit keresek, felcsörgették a szobát, de persze nem volt ott senki. Ez azért volt, mert már egy ideje figyelték az összes közeledő fiatalembert egy kinyomtatott fél-fénykép alapján, amin persze én nem voltam rajta! :) Csabi, szerencséd, hogy nem jártál éppen arra, mert a kép alapján bizony téged azonosítottak volna!
A legidősebb és egyetlen amerikai lány unokatestvérem, Jeannie és kis családja, Tom, Jessica és Kate. Ugye, milyen szépek a félig Csuti lányok? Jeannie egy kórházban dolgozik nővérként, Tom ugyanott villanyszerelő, a lányok tervei között a rendőrnő és anyuka után valamilyen egészségügyi pálya szerepel.
Csatlakozott a lányok két nagybátyja, Chris és Mark is (akik, ugye szintén az uokatestvéreim). Chris a Long Island-i vasútnál dolgozik és rengeteget segít a nagybátyámnak, azaz Csabának. 10 éves kora óta dolgozik mellette, amikor csak tud. Mellesleg idén március óta kb 25 kilót fogyott! Mark könyvelőként járja a cége ügyfeleit és nagyon szeret emberekkel foglalkozni.
Aznap délután az állakertet látogatták meg, amiben a fülledt meleg miatt eléggé elfáradtak, ezért tíz óra körül kikísértek a metróhoz, ahol elbúcsúztunk, de pár perc elteltével eszembe jutott, hogy az ajándékok bizony még a hátizsákomban lapultak, de telefonon utánuk szóltam, így sikerült átadnom a Gyulaikat. :) Tegnap megkóstoltam, igen remek termék.
Az esti metró igen zsúfolt volt, de a végére elfogytak az emberek. Közben Gabennek sms-eztem és szerencsém volt, mert ki tudott jönni elém a metróhoz.
Holnap megint csatlakozom hozzájuk egy kis esti washingtoni városnézésre. Már várom.
A legidősebb és egyetlen amerikai lány unokatestvérem, Jeannie és kis családja, Tom, Jessica és Kate. Ugye, milyen szépek a félig Csuti lányok? Jeannie egy kórházban dolgozik nővérként, Tom ugyanott villanyszerelő, a lányok tervei között a rendőrnő és anyuka után valamilyen egészségügyi pálya szerepel.
Csatlakozott a lányok két nagybátyja, Chris és Mark is (akik, ugye szintén az uokatestvéreim). Chris a Long Island-i vasútnál dolgozik és rengeteget segít a nagybátyámnak, azaz Csabának. 10 éves kora óta dolgozik mellette, amikor csak tud. Mellesleg idén március óta kb 25 kilót fogyott! Mark könyvelőként járja a cége ügyfeleit és nagyon szeret emberekkel foglalkozni.
Aznap délután az állakertet látogatták meg, amiben a fülledt meleg miatt eléggé elfáradtak, ezért tíz óra körül kikísértek a metróhoz, ahol elbúcsúztunk, de pár perc elteltével eszembe jutott, hogy az ajándékok bizony még a hátizsákomban lapultak, de telefonon utánuk szóltam, így sikerült átadnom a Gyulaikat. :) Tegnap megkóstoltam, igen remek termék.
Az esti metró igen zsúfolt volt, de a végére elfogytak az emberek. Közben Gabennek sms-eztem és szerencsém volt, mert ki tudott jönni elém a metróhoz.
Holnap megint csatlakozom hozzájuk egy kis esti washingtoni városnézésre. Már várom.
2007. augusztus 8., szerda
családi
Pénteken csupán annyi izgalmas történt, hogy a nagybátyámnak küldött egy hónappal ezelőtti levelemre reagált a családom itt élő fele, egészen pontosan az egyik unokatesóm. Próbált felhívni is az irodában, de naív módon fél 10 körül próbálkozott és így még éppen nem ért el, viszont hagyott üzenetet a hangpostámon, amit természetesen egészen egy délutáni email-ig nem is vettem észre. A lényeg, hogy másnap indultak pár napra Virginiába, ahol keddig maradtak, utána pedig egész közel hozzám, Washingtonban szállnak meg a kis családjával, ráadásul találkozik a két öccsével is, akik szerdán reggel érkeztek DC-be. Megbeszéltük, hogy csütörtökön délután átmegyek én is és megejtjük az első nagy találkozást. Már nagyon várom, érdekes lesz! :)
Szombaton házimozizni mentünk Gaben főnökéhez, de előtte még megnéztük egy katonazenekar koncertjét a City Hall parkjában. Az ekkor készült pár kép a City Hall-os albumban látható. A mozi jó volt, a Hot Fuzz című akcióvígjátékot tekintettük meg, melyben rengeteg jó fajta angol humor bújt meg.
Tegnap Zsuzsim főzött nekem vacsorát, vagyis kisegített egy mélysütött csirkemell recepttel. Egyedül ettem csak, ezért maradt a mai ebédre is. Nem akarok panaszkodni az időjárásra, de a héten igen fülledt és meleg az idő, annyira, hogy reggel amikor kilépek a bejárati ajtón bepárásodik a szobahőmérsékletű szemüvegem.
Két este is sikerült a NIST területén belül felzavarnom egy-egy legelésző vadliba csoportot, vagy, hogy is hívják ezt? Falka, csorda, raj? Talán falka, szóval vadliba falkát. Vicces volt, ahogyan gágogták a riadót és nekiiramodtak. Höhö.
Ma délután Irena elvitt egy Walmart-ba, amit gondolom nem kell bemutatni, az itteni megagiga Tesco. Egy késélezőn és egy pár üveg enyhén ízesített vizen kívül nem sok mindent vettem. Visszafelé egy igen szimpatikus boltba is ellátogattunk, ahol vettem zöldségeket a mai leveshez. Remélem jól fog sikerülni!
Szombaton házimozizni mentünk Gaben főnökéhez, de előtte még megnéztük egy katonazenekar koncertjét a City Hall parkjában. Az ekkor készült pár kép a City Hall-os albumban látható. A mozi jó volt, a Hot Fuzz című akcióvígjátékot tekintettük meg, melyben rengeteg jó fajta angol humor bújt meg.
Tegnap Zsuzsim főzött nekem vacsorát, vagyis kisegített egy mélysütött csirkemell recepttel. Egyedül ettem csak, ezért maradt a mai ebédre is. Nem akarok panaszkodni az időjárásra, de a héten igen fülledt és meleg az idő, annyira, hogy reggel amikor kilépek a bejárati ajtón bepárásodik a szobahőmérsékletű szemüvegem.
Két este is sikerült a NIST területén belül felzavarnom egy-egy legelésző vadliba csoportot, vagy, hogy is hívják ezt? Falka, csorda, raj? Talán falka, szóval vadliba falkát. Vicces volt, ahogyan gágogták a riadót és nekiiramodtak. Höhö.
Ma délután Irena elvitt egy Walmart-ba, amit gondolom nem kell bemutatni, az itteni megagiga Tesco. Egy késélezőn és egy pár üveg enyhén ízesített vizen kívül nem sok mindent vettem. Visszafelé egy igen szimpatikus boltba is ellátogattunk, ahol vettem zöldségeket a mai leveshez. Remélem jól fog sikerülni!
2007. augusztus 3., péntek
nagykocka bejegyzés
A hétvégén Yuqin hazaérkezett Kínából, így hétfőn már jött is dolgozni, bár még kicsit kómásan a fél napos időeltolódás miatt. Kaptam kis szuvenírt is, ami egy kis négyzet alapú hengerüreges üveghasáb, aminek a belsejét szorgos kínai kezek - valószínőleg csak egy - festették ki, vagyis be. Majd jól le is fotózom, hogy lássátok.
Marasi új hálószoba berendezését szerdán szállították, ezért kedd este lecipeltük a régi IKEA-s ágyát, a matracot másnap reggel kaptam meg. A héten folyamatosan érkeztek még egyéb bútorok is hozzám. Így most már egész pofásan be is tudom majd rendezni a lakosztályt, ha összeszedem magam és rendet rakok. Tehát van egy új ágyam matraccal és két éjjeli szekrénnyel, egy 3 fiókos szekrényem, egy könyvespolcom és ráadásként egy főnökszékem is, amit valószínűleg fotelként fogok használni.
A héten megint elkezdtük boncolgatni Yuqin gépének memóriabővítő kérdését. Talán még emlékeztek, hogy a házban gyengébb tápegység volt, ezért barkácsolni kellett, de nem próbáltuk ki, mert Yuqin elutazott. Na most megérkezett a csere tápegység, így most már meg is tudtuk hajtani a bővítő kártyákat miután a hűtőventillátort is felszereltük az új helyére, a házon kívülre, következett a memória konfigurációk tesztelése kevesebb sikerrel. Kingston memóriák gond nélkül mentek a kártyákkal, ellenben a többi hasonló paraméterekkel rendelkező modul nem igazán akart működni, vagy ha el is indult perceken belül lefagyott. Most a nem működő darabokat próbáljuk kicserélni másmilyenre, hogy végre 32G-vel menjen a gép.
Örömmel jelentem, hogy a konzul, duzzogva bár, de megadta Zsuzsimnak a vízumot! :D Igaz, még nincsen a kezében, de ha minden igaz napokon belül megkapja.
Egyik nap elugrottam az ororsz üzletbe, ahol vettem egy ukrán fekete kenyeret, végre kaptam Gyulai kolbászt is és ráadásként egy csomag Gyermelyi nagykocka tésztára is szert tettem, amiből azóta készítettem is egy adag káposztás tésztát. Zárásként még megemlítem, hogy az orosz üzlethez közeli szupermárketben találtam ruszlit, amiből már kétszer jól be is vacsoráztam.
Marasi új hálószoba berendezését szerdán szállították, ezért kedd este lecipeltük a régi IKEA-s ágyát, a matracot másnap reggel kaptam meg. A héten folyamatosan érkeztek még egyéb bútorok is hozzám. Így most már egész pofásan be is tudom majd rendezni a lakosztályt, ha összeszedem magam és rendet rakok. Tehát van egy új ágyam matraccal és két éjjeli szekrénnyel, egy 3 fiókos szekrényem, egy könyvespolcom és ráadásként egy főnökszékem is, amit valószínűleg fotelként fogok használni.
A héten megint elkezdtük boncolgatni Yuqin gépének memóriabővítő kérdését. Talán még emlékeztek, hogy a házban gyengébb tápegység volt, ezért barkácsolni kellett, de nem próbáltuk ki, mert Yuqin elutazott. Na most megérkezett a csere tápegység, így most már meg is tudtuk hajtani a bővítő kártyákat miután a hűtőventillátort is felszereltük az új helyére, a házon kívülre, következett a memória konfigurációk tesztelése kevesebb sikerrel. Kingston memóriák gond nélkül mentek a kártyákkal, ellenben a többi hasonló paraméterekkel rendelkező modul nem igazán akart működni, vagy ha el is indult perceken belül lefagyott. Most a nem működő darabokat próbáljuk kicserélni másmilyenre, hogy végre 32G-vel menjen a gép.
Örömmel jelentem, hogy a konzul, duzzogva bár, de megadta Zsuzsimnak a vízumot! :D Igaz, még nincsen a kezében, de ha minden igaz napokon belül megkapja.
Egyik nap elugrottam az ororsz üzletbe, ahol vettem egy ukrán fekete kenyeret, végre kaptam Gyulai kolbászt is és ráadásként egy csomag Gyermelyi nagykocka tésztára is szert tettem, amiből azóta készítettem is egy adag káposztás tésztát. Zárásként még megemlítem, hogy az orosz üzlethez közeli szupermárketben találtam ruszlit, amiből már kétszer jól be is vacsoráztam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)