kicsit kockás lett

Reggel azzal fogadott Yuqin, hogy jött egy csomagom, pedig ők nem is tudtak róla, hogy rendeltem volna bármit is. Igaz-igaz, a múlt héten rendeltem az egyik gyártótól egy adagot az aktuális katalógusaiból, de ingyenes és ezért nem kellett senkitől sem engedély, vagy aláírás. A délelőtt folyamán kaptam egy e-mailt az IT sarokból is miszerint létrehozták a könyvtáramat a szerveren. És tényleg, hozzá is tudtam adni a hálózati mappaként. Az admin jogok még mindig folyamatban lehettek, mert nem kaptam semmiféle visszajelzést egészen fél négyig, amikor ugyan kaptam egy telefonthívást, de a biztonsági nap keretén belül éppen egy másik épületben hallgattam egy előadást. Érdekes volt. A vészhelyzetekre való egyéni/családi felkészültségről szólt, úgymint tartalék élelem, víz, menekülő útvonalak, fontos iratok másolata, készpénz, elemes rádió...és még sorolhatnám. A legtöbb annyira kézenfekvő, hogy nem is gondol rá az ember. Kipróbáltam egy csomó ergonómikusnak mondott irodai széket, egyik-másik tényleg elég kényelmes volt. Láttam és hallottam egy üzemanyagcellás gépjárművet is, a GM tanulmányautója, érdekes volt ahogy a kipufogón finoman folyt ki a víz. :)
Visszatérve az adminos témára, visszahívtam a srácot és megadtam neki a kérdéses gépek IP-címét, majd 2 perc alatt adminná tett. Máris jobban éreztem magam. Érdekesség, hogy a nagy amerikai kormányhivatalban, a NIST-ben nincsen csoportos MS szoftver beszerzés, hanem minden részlegnek, vagy felhasználónak saját magának kell gondoskodnia pl. az Office csomagról. Én minimum azt képzeltem, hogy ha már amúgy is mindent monitoroznak, akkor minden gépen a legfrissebb office fut, hogy legalább egymással legyenek kompatibilisek, de nem. Hozzá nem értők gyülekezete csücsül az IT sarokban és soha nem lesz egy hatékonyan használható rendszerük. Persze, amint megvolt ez a sikerélmény, jött a következő probléma: LabView nem akar feltelepülni. titokzatos hibaüzenettel megállt....szóval maradt még molyolni való a hét többi napjára is.
Ma is volt délután egy jó nagy zivatar, így Yuqin vitt haza és mivel a családja szombaton elrepült kínába, elmentünk együtt vacsorázni az utcánk elején lévő mexikói étterembe. Jó volt a kaja nagyon, de olyan kis félénk ez a Yuqin. Nem akart bemenni, mert nem beszél spanyolul :) meglepő módon viszont odabent beszéltek angolul. Mesélte, hogy Kaliforniában, ha bement egy nem ámerikai étterembe, akkor ott csak olyan nyelven voltak hajlandóak kommunikálni, amilyen a kérdéses étterem volt.
Itthon egy levél fogadott, most felbontatlanul. Igen-igen, a már megsemmisített kártya PIN-kódja. :)
Bocsánat, ha nagyon IT-s lett a mai nap, de ezek voltak.