gyalogosan

Egész jól indult a nap, bár később keltem, mint szerettem volna. Yuqinnal azt beszéltük meg, hogy fél 9 körül találkozunk a NIST-ben és elvisz Rockville-be, a TB irodába, ami 9-kor nyit. Ma eléggé hűvös volt, alig 20 °C és még nedves volt minden az esti esőtől. Megnéztem a bringát és hát bizony nem tett neki jót az eső. A nyerge eléggé megszívta magát vízzel, ezért úgy döntöttem, hogy ma kipróbálom milyen gyalogosan elérni a melóhelyet. 8:25-kor sikerült is elindulnom, namost 5 perc alatt bringával sem értem volna be, hát még gyalog, de azért nem rohantam. 20 perc volt az én tempómban, tehát kényelmesen 25-30 perc, ami teljesen egészséges. 8:45 körül értem az épülethez és mielőtt beléptem volna, megláttam, hogy Yuqin beáll a Hondájával. Nem kellett megbeszélnünk, mert mindig érezzük, hogy mennyit kell késnünk. :) Elintéztünk pár dolgot az irodában, majd 9:15 előtt elndultunk, kb 20 perc alatt értünk oda a TB irodához, 103-as sorszámot kaptam és már 100-nál jártak. Még az OIAA-ben adtak egy nyomtatványt, amit értelemszerűen kellett kitölteni a saját adataimmal és a legfontosabb dokumentumokat mellékelve benyújtani az ügyintézőnek, aki begépelte egy számítógépbe, majd kinyomtatta, hogy ellenőrizzem le és írjam alá, dátummal 2 helyen. Namost a nőcinek sikerült 2 hibát is vétenie a címben. Egyszer elrontotta az irányítószámot és elrontotta az utca nevét. Amikor visszaadtam, akkor kicsit flegmán kérdezte, hogy "Na, mi a rossz?", mondom "Ez, és ez!", nagy lelkesedéssel kijavította, majd aláírtam a papírt és közölte, hogy 2 hét múlva kézbesítik. Úgy legyen! Ezután egy csomó időt töltöttem a parkolóban, mert az emberem még nem ért vissza Washingtonból, talán egy egész órát is várhattam, mire megérkezett. Visszamentünk az irodába, majd egy két tennivaló elintézése után elmentünk ebédelni a Giant 2-nél található Chop Stix nevezetű kínai étterembe, rendeltem valamit, amiben disznó volt egy számomra teljesen zsákbamacska körettel és rizzsel. Nem volt rossz, de a zsákbamacska az tofu volt és olyat még sosem ettem. Tulajdonképpen ma realizálódott bennem, hogy a szója, az bab formájában terem és abból készítenek sokféle változatot. Javítson ki valaki, ha tévednék! Ebéd után kértem még pár perc időt, mert úgy emlékeztem, hogy itt kell lennie valami nemzetközi kisboltnak. Perse nem itt volt, csak ezek a bevásárlóterek annyira egyformák. :) Szóval gyorsan beugrottam még a Giant-be, hogy megcsináltassam a bónuszkártyámat. Azonnal készen is volt és adtak egy rendes bankkártya méretűt, meg 2 kisebbet is a család esetleges többi tagjának. Mindegyiken volt egy vonalkód. A délután LabView aktiválással és különböző driver-problémák felderítésével telt, de igen gyorsan este 6 lett. Azt terveztem, hogy ma fogok pörköltet főzni és ehhez még kellett szereznem pirospaprikát, meg valami köretnek valót. Mivel a hátizsákom eléggé tele volt - laptoppal :) - ezért előbb haza indultam és közben bementem az International Food üzletbe az utcánk elején. Kis keresgélés után meg is találtam ezt a hiperszupernek ígérkező pirospaprikát. Utána haza, kipakolás és indulás a Giant-be. De! Kispici döbbenet fogadott, amint beléptem a lakásba, az asztalon ugyanis ott volt egy levél félretéve a többitől, na gondoltam ez már lehet, hogy nekem jött, és tényleg, a bank küldte meg a számlához tartozó debit kártyát, csak az volt a bibi, hogy már fel is volt bontva! Ufff, hát ez meg? Nem is nagyon tértem magamhoz, hogy hogy lehet ez. Közben letántorgott Mo az emeletről és köszöntött. Kérdeztem, hogy, hát ez? Azt mondta, hogy így volt a levélszekrényben. Hát az szép, hello Amerika, vagy inkább Afrika? Na holnap reggel első dolgom lesz elgurulni a NIST-ben található Comstar fiókba, hogy akkor ezt tessék már még egyszer legyártatni. Durva, nem? Kiváncsi vagyok, hogy találkoztak-e már hasonlóval.
A sokk után, de még mindig ledöbbenve gurultam a G-be, megvettem a húst, lila- és vöröshagymát, meg egy jó kis séf-kést (~$5, mármint a kés) és használtam a vadi új bónuszkártyámat is. Mire hazaértem Mo már nagyon nekikészült a vacsorakészítsnek. Csirkepörköltet készült gyártani és mivel ez már este 8-kor volt, úgy döntöttem, hogy ma nem állok már neki a marhapörköltnek, de holnap megcsinálom. Így esett, hogy ma, Mo kajáját ettük és már el is érkeztünk a nap végére, pont éjfél van. :)