érkezés

Huhh, ez egy hosszú nap volt. Nem is tudom már hol kezdődött. Ja, dehogynem: szóval úgy kezdődött, hogy az izgatott ébredést követően Zsuzsim kivitt a reptérre. Ezért nagy KÖSZÖNÖM és cuppantás Zsuzsimnak, aki emiatt picit el is késett a munkahelyéről.
A csomagfeladásnál kiderült, hogy tavaly november óta nem 30 kg a súlyhatár, hanem 23 kg. A hölgy azt mondta, hogy lehet akár 40 kg is, de 1 csomag max 23 kg lehet. Picit még hősködött, aztán mosolyogva felvette a csomagomat. Átszállás Frankfurtban, odáig ablakos, onnan B ülést tudott lefoglalni. Rutinos utazóként Zsuzsim csomagolt még két fél literes ásványvizet is, ezeket azonban a kézipoggyász ellenőrzésekor elvették, mondván a gépre maximum 1 liter folyadékot lehet felvinni darabonként maximum 100 ml-es kiszerelésben. Persze az ellenőrzés után vásárolt dolgok nem számítanak. :(
Frankfurtba teljesen időben érkeztünk gyors kijáratkeresés, aztán várakozás a nagy gépre. A tranzitban egyszer csak bemondták a nevemet, miszerint zúzzak a pultos hölgyhöz. Ő pedig egy cserét ajánlott fel az én B-s helyemet egy A-s, azaz ablakosra, mivel két jó ismerős úr nem egymás mellé került a bejelentkezéskor. A nagygépes beszállítás csorda módra történt, ellenben a kisgépes budapesti beszállítással, ahol a hátsó sorokban ülők mehettek elsőként. A csorda azonban gond és fennakadás nélkül beszállt Boeing gyomrába. Én a jól megérdemelt ablakom mellé kerültem és mellém még két úriember. Picit izgultam, hogy ez így annyira nem lesz oké hosszútávon, de a probléma hamar megoldódott, ugyanis a Business osztály nem telt meg és a helyhiénák egyből megkezdték a támadást a helyekért. Így történt, hogy pár percen belül a mellettem ülő amerikai úr átült az előttem felszabaduló helyre. :) A 7,5 órás út hosszú volt, de nem volt vészes és adtak egész jó kaját is. Az út végefelé volt pár turbulencia okozta rázkódás, de nem volt durva.
Leszállás után először a bevándorlási hivatal ügyintézője nézte a papírokat, de csak pár percig, kérdezett valamit az itartókodásommal kapcsolatban, hogy mit fogok csinálni a NIST-nél, aztán megírta az I-94-es nyomtatványt és mondta, hogy Welcome, oszt jólvan. Ezután csomagfevétel, aztán vám. A csomagfelvétel elhúzódott, kellett vagy 40 percet várni, mire elindult a futószalag. Az imént felsorolt dolgok kb 1 órát igényeltek, így fél5kor már az első képen látható Starbucks előtt találtam magamat, ahol Yuqinnak (juzsinnak) kellett volna várnia engem. Vártam fél órát, aztán megint 15 percet és már elkezdtem szervezni, hogy majd telefonálok a Yoshinak, hogy mondja meg Yuqinnak, hogy mivan. Vettem is egy palack ásványvizet a Starbucksban, hogy legyen apróm telefonálni. Hát persze, hogy akkor csörgött a mobil ismeretlen számmal, amikor a pénztárnál voltam. Yuqin volt az és mondta, hogy úton van, de baleset volt és dugó van, várjak türelemmel. A 7 dl víz is majdnem elfogyott mire megérkezett. Elvitt a Motelbe, ahol bejelentkeztem egy indiánfiú recepeciósnál, majd Yuqin elvitt a közeli (ki sem írom a nevet) MD-ba gyorskajálni, aztán azzal a lendülettel ott is hagyott, mert még ment vissza dolgozni. Elfogyasztottam a BigMac menümet, aztán visszabattyogtam a motelbe. A kajáldában olyan nyóckeres kis színes, lógósgatyás srácok is akadtak, azzal a különbséggel, hogy a parkolóban egy 911-be szálltak be. Kicsit azért megszeppentem, mert olyan hirtelen egyedül maradtam.
Yuqinnal megbeszéltük, hogy reggel jön értem és teszek egy látogatást a NIST-ben.
Mielőtt még hazamentem volna megnéztem a környék élelmiszer- és egyéb üzleteit. Találtam is egy jót, amit már Balázs is említett nekem, ez a Giant. Olyan, mint otthon a Tesco, vagy az Auchan. Éppen miután beléptem az üzletbe és megtettem az első kört a gyümölcsök körül, mintha egy ismerőst láttam volna meg. Jobban odakoncentráltam és mintha Yoshi battyogott volna ki az üzletből. Gyorsan utánaeredtem, a parkolóban még éppen elcsíptem és tényleg ő volt az. :) Örültünk egy picit egymásnak - nagyjából azért beugorhatott neki az arcom - aztán elbúcsúztunk, azzal hogy holnap találkozunk. Én meg visszabattyogtam az üzletbe, hogy vegyek valami ámerikait. Sikerült is egy csokidarabos kekszet és egy citromos ásványvizet. :) Akartam volna egy sört is, csak úgy, de azt csak italboltban lehet. Oda is elmentem, de csak 6-os pakkokban árulták, így kihagytam.
Igen fura ez az amerikai levegő, ahogy kinyitottam a szoba ajtaját egyből dőlt be a fülledt meleg. A klímaberendezésen volt ugyan némi beállítási lehetőség, de leginkább csak ontotta magából a hideget. Beállítottam 72 F-re, aztán később 73-ra, de végül a 74-gyel egyeztem ki. Farenheitből Celsiusba az átszámítás úgy megy, hogy kivonunk a F-ből 32-t, majd szorozzuk 5/9-del, vagyis vesszük egy picivel több mint a felét. Éjjel többször is felébredtem az időeltolódás miatt és reggel sem bírtam tovább aludni 7 óránál.