Star Wars

Wow, ma úgy esett, hogy gyalog mentem haza, mert nem volt nálam a bringa, Yuqin pedig már nem sokkal öt után lelépett. Amint fél hét előtt nem sokkal kiléptem az épületből nagyon fura fényeket tapasztaltam, teljesen olyan volt, mint egy Csillagok Háborúja snitt. A Hold igen vékony karimája már a nyugati horizonthoz közel lógott a sötét égbolton, a NIST kampuszán pedig ködfoltok bolyongtak, mintha csak füstgéppel csinálták volna azokat. A nagyon sárga fényű közvilágítás igen hangulatossá tette a környéket. A levegő leginkább egy kora nyári hajnali zápor utáni klímára emlékeztetett. Annyira tetszett ez az összkép - és már annyira majdnem fél hét volt - hogy nekiálltam (vagy inkább nekifutottam?) kocogni az F kapu felé. Érdekes volt, hogy amint kiértem a kapun a köd megszűnt és az időszámítás visszatért az enyhe öszi estébe. Erről ennyit.
Már bőven eltelt két hét az előző bejegyzés óta és már megint írok. :) Megint egy hosszú hétvége van mögöttem, mert hétfőn veteránok napja volt és ezért a kormányközeli munkahelyeken ez mukaszüneti nap. Ennek ellenére délelőtt voltunk bent pár órát.

Vasárnap este Yuqinékhoz voltam hivatalos vacsorára. Gesztenyével töltött kacsa volt a menü, ami annak ellenére nagyon ízlett, hogy nem kedvencem ez a szárnyas. Kipróbálhattam egy masszírozó széket, ami a vádlitól kezdve egészen a nyakamig szépen megnyomkodott. Yuqin említette, hogy neki nem igazán jött be, de ez érthető is, hiszen valószínűleg nem a törékeny kínai testére tervezték, hanem a valószínűleg holnap reggeltől diétázó amerikai puhatestűekre. Nekem pont jó volt a beállított erősség! :)

Ha már szó esett a szárnyasokról, akkor megemlíteném a főépület fölött köröző nagytestű madarakat. Még soha nem láttam ekkora állatot a levegőben. Az épület ablakait viszonyítási alapnak tekintve a fesztávolságukat olyan két, két és fél méteresre saccolnám. Gondolom sasok, vagy hasonló rágcsálózabálók lehettek. Majd talán sikerül képet is készítenem.

Az utóbbi időszak eléggé stresszesen telt, mert a bevállalt mérésekkel még nem állunk sehogyan, sőt én egyre inkább úgy érzem, hogy nem előrefele, hanem visszafelé haladunk a folyamatban. Yuqin annyira tökéletes berendezést akar összeállítani, csak éppen a rendszer nem akarja azt hozni, amit elvárunk. Ez vagy azért van, mert túl sokat várunk, vagy mert túl keveset tudunk a nagyon kicsi detektoráramok méréstechnikájáról. Azt hiszem mind a kettő játszik, de remélem mostanra kifogytunk az ötletekből és beérjük a 2*10^-15 A-es mérési bizonytalansággal.
A múlt pénteken jött az egyik nagy műszergyártó üzletkötője és hozott egy bemutató készüléket próbálgatni. A próbálgatás annyira jól sikerült, hogy este 10-kor már egy európai műszer vezérelte egy számítógép segítségével. Ennek köszönhetően elégedetten zártuk a hetet.
Volt itt közben egy kis halloween is, ami kb abból állt, hogy sötétedés után az utcán jelmezbe öltözött kisembereket lehetett látni, amint járnak házról-házra. Gaben otthon volt, de nem volt édességből felkészülve. Szerencsére én azért betáraztam pár nappal azelőtt, így azért volt muníciónk és ezért Gaben fel is kapcsolta a kinti lámpát az ajtó fölött. Mint utóbb kiderült erre jöttek is csőstűl az édesszájúak és igen gyorsan elfogyott a pár zacskónyi apró csokoládé és cukorka. Én éppen Zsuzsimmal telefonáltam ez idő alatt, majd miután felértem már csak három megtépázott mintatadarab maradt Gaben jóvoltából.
A hétvégén képviselő választások voltak. Itt egy kicsit ez is más hangulatban megy, ugyanis ahogyan a reklámokban engedélyezett az összehasonlítás, úgy a fizetett politikai hirdetésekben is ér kiemelni az ellenfél hibáit miután gondosan feldolgoztuk például a képviselőház jelenléti íveit, vagy a rendőrségi jelentéseket.
Hogy keretet adjak a mai szösszenetnek megint egy kis Holdas téma a rajongóknak, T-Bala jóvoltából.

Zima 2

A hétvégén ugyan megint jobbra fordult - aztán meg balra - az időjárás, de ma reggel picit dideregve ébredtem és meglepődve tapasztaltam, hogy az iGoogle-s kijelzők között az itteni bizony ki van nullázva. Beköszönt az igazi tél, miután az átugrotta az őszt. Be is készítettem az otthonról elhozott sapkát és egy pár kesztyűt, de ezeket még nem használtam, elég volt a tudat, hogy megtehetném. Mielőtt elindultam még hamar átkapcsoltam a hűtést, fűtésre aztán elsétáltam - mert a bringám ugye, bent maradt az irodában. Jó szolgálatot tett a polár felső, nem fáztam és nagyon szép, tiszta levegő kísért egészen az irodáig. A kapun beérve a varjak tömkelegére lettem figyelmes, nem tudom, hogy honnan bújtak elő, de jó sokan lettek hirtelen. Vitatkoztak is rendesen annak rendje és varja szerint. Ment a károgás ezerrel és ahogyan a repülési formációkat figyeltem éppen valamilyen terület rendezéses projekt lehetett, mert igen izgatottak voltak. Az összes kisebb termetű szárnyas megszeppenve ücsörgött a lámpaoszlopok tetején. Mintha csak azt suttogták volna, hogy "Na, megjöttek a nagyfiúk..."
A mai ebédhez vittem itthonról egy kis maradék petrezselymes krumplit, gondoltam, hogy majd az étteremből hozok valami húsfélét mellé. Gondoltam....csak azt nem, hogy ma előszőr bekövetkezik a lehetetlen és negyed kettő körül elfogy az öszes ehető kaja a pultokról. Elfogyott. A krumpli azért jól esett. Visszatérve láttam, hogy gondosan gyüjtögetik a legmodernebb tchnikával a lehullott fa és tűleveleket. Egy arc körzött egy gokart szerű fűnyíróval és fújatta a kör közepére a begyűjtendőt, majd jött egy pótos traktor és felporszívózta az egészet. Így aztán tényleg nem nehéz alacsony értéken tartani a munkanélküliséget.
A mérőrendszer finomítása címszóval megint megbolygattuk a rendszert és persze nem lett jobb egy fokkal sem, ellenben megint elment egy nap. Kicsit olyan nyögvenyelős, kinlódós nap volt, el is fáradtam benne.

Mona Lisa

A hideg idő ellenére persze nem maradt el a grillezés, hiszen kemények vagyunk. Enni azért bent ettünk. Csirke és marha hús falatok nyárson, fokhagymás, fűszeres, fóliában sült krumpliszeletek ls persze a tejfölös uborkasaláta. Hmmm.
Na, ebből maradt mára egy kis krumpli és saláta. Gondoltam, hogy ehhez kiválóan passzol a rántott hús. Elszaladtam a boltba egy fél kiló húsért, tojásért és morzsáért. Fél óra alatt készen is volt az ebéd. Nem is tudom, hogy eddig miért nem csináltam rántott húst.
Szerencsére a 12 °C ma már 21 és derült az ég, úgyhogy frankó az idő, lehet irigykedni. Persze abringát bent hagytam az irodában. :(
Tegnap volt egy érdekes előadás a kanadai NRC-ből (ottani kutató intézet). 3D-s szkennerről ment a vetítés, javarészt arról, hogy hogyan szkennelték be a Mona Lisa festményt, de szó esett az űrsikló felületén keletkezett sérülések lézeres vizsgálatáról is, amit szintén az ő berendezésükkel végeznek. Igen látványos videó bemutatót állítottak össze épületek szkenneléséről és külön kitért a Cleopatra nevezetű projektre is, amiben a 3D-s szkennert antropometriai kutatásokhoz használták több ezer ember testalkatának digitális felvételéhez.
Érdekesség, hogy itt a nyári időszámítás idéntől 1 héttel korábban kezdődött és 1 héttel korábban is fog véget érni. Így én csak jövő hétvégén fogok tudni egy órával többet aludni!

Yuqin visszatért és elhozta magával az esőt és a hideget

Kedden este érkezett haza és szerda reggel már jött is dolgozni. Már örült, hogy hazajöhet, mert egy picit az agyára ment a nyugodtabb európai életvitel. Hiányzott neki a pörgés és nagyon egyedül érezte magát Braunschweig külvárosában. Mondta, hogy nem nagyon kapkodnak ott el semmit, így délután 4 óra után már szinte senkivel nem találkozni az irodában. :) Gondolta, hogy az egy kis gondot fog neki okozni, ha 1 hónapig nem nagyon fog rizst enni, de túlélte és nem is nagyon hiányzott neki. Ellenben az étrend az fura volt számára, hiszen általában ebédkor is és este is szokott melegételt enni, ott viszont az ebéd is csak egy könnyű menzás étel volt. Reggeli és vacsora pedig műzli, kukoricapehely, szendvics.
A ma esti programok között egy utolsó grill-party szerepel, de van egy olyan érzésem, hogy ezt eltoljuk egy esőnapra, ugyanis tegnap óta szinte folyamatosan szitál az eső és végre igazi őszi 12°C-os idő van. Yuqin mesélte, hogy a Németeknél mindenki bringával jár, még esőben is. Namost, kicsit én is német vagyok, vagy mi, így kemény voltam és az esőben is használtam a bringát - persze sárhányó az nincsen rajta, de szerintem most már megvárom a havat! :)
Az esetleges party-hoz összedobtam egy tejfölös uborka salátát, amihez vettem fehérborsot is és miközben azt kerestem a Grand Mart-ban rábukkantam - jó 4 hónap után - a mákra ott is. Most már vészhelyzet esetén is tudok szerezni, mert itt van közel.
Az utóbbi két hét munkája többé kevésbé felesleges volt, mert egészen más kóddal szipkázzuk ki a mérési adatokat a műszerből. Még a kalibrálást is újra kell majd csinálni, mert még meg fogjuk bontani a rendszert. :(

gyorshét-terem

Ez a hét nagyon gyorsan eltelt, csütörtökön is még azt gondoltam, hogy szerda van. A lényeg, hogy a hétre tervezett méréseket letudtam, így a mérőrendszer már-már kalibráltnak tekinthető. A csütörtöki (nekem szerdai) nap rövidebre sikeredett, mert időpontom volt a lábdokinál 16:45-re. Most kivételesen kerülő nélkül odataláltam. Az időpont itt sem azt jelenti, hogy akkor mindenki mindent eldob és én következem, hanem kellett bizony várnom kemény 30 percet. A doki lenyírbálta az elhalt köröm részeket, kitisztította a környékét és mondta, hogy még pár napig áztassam, meg kenegessem a csodakenőccsel, aztán majd szépen rendbe fog jönni és, hogy nem gondolja, hogy újjabb antibiotikum kúrát kell csinálnom. Igaza lett, mert már aznap este sokkal jobban voltam és nem is volt annyira érzékeny, mint előtte.
IT hírek: aki eddig próbálgatta az Ubuntu féle linux disztribúciót és nem volt szerencséje például a laptopján belőni a wifi-t, vagy a hangot, akkor annak jó hír hogy megjelent a 7.10-es verzió. Szép és gyors és működik, ami eddig esetleg nem. Sok sikert.

Arriving somewhere...

Péntek reggel 10-kor megnézhettem a SIRCUS üzemet, ahol igen nagy pontossággal tudnak detektorokat kalibrálni. Érdekes volt, főleg a sok féle lézer. Délután folytattam az új műszer moduljának beillesztését a LED colorymetry programba (LabView). Délután háromra sikerült is befejeznem, aminek nagyon örültem, mert már hosszú napok, ha nem hetek óta foglalkozom ezzel....de végre megvan! Hétfőn kipróbálhatom élesben is. :)

Még délben felhívtam a színház pénztárát, ahol próbáltak lebeszélni arról, hogy jegy nélkül menjek a helyszínre. Ők bizony már nem fognak 1 jegyet sem eladni, mert ma biztosan nem fognak lemondani egyet sem a lefoglaltak közül. Hm. Hát jó, gondolotam maximum megnézem a színház környékét, ha senki nem tud nekem jegyet adni a tömegből, így a 4-es NIST-es járattal ki a metrohoz és kb 3/4 hatkor ott is voltam a színháznál, ahol már kezdett kialakulni egy szép hosszú (~60 ember) sor az épület fala mellett. Ez a sor azoké az embereké volt, akiknek már volt jegye. Reményteljesen közeledem a sor nélküli jegypénztárhoz, de a csaj megint elküldött, hogy tőle ugyan nem fogok jegyet kapni. A közeli vendéglátóipari egységben megittam egy sört, majd ettől felbátorodva elkezdtem a kígyó fejénél a már-már reménytelen jegy megszerzését. Szerencsémre a harmadik kérdés után már vettem is elő a pénztárcámat és megvettem rendes áron ($26) a belépőt. :))) Jeee, jeee, jeee, meg ingyom-bingyom....megvan a jegy!

Megkerestem a kígyó végét, amjd én is részévé váltam. Előttem a kígyót 3 korombeli srác zárta, az egyik a környékről való, a másik kettő Cleveland-ből autózott le (~6 óra) a koncertre. Kicsit beszélgettünk, hogy teljék az idő. Persze leginkább korábbi koncertélményekről ls DVDkről: Rush , Tool, Marillion, Yes, Led Zeppelin, Pink Floyd, David Gilmour, Roger Waters...Én kb 6 órakor álltam be a sorba, ami csak kb fél nyolc után indult meg befelé. Maga a koncert pedig csak 9:35kor kezdődött el. Volt egy előzenekar is, nevük "3". Nem nagyon tetszett, mert iszonyatosan túl volt erősítve és a dobos is igen görcsösen próbálkozott, a frontember meg széttépte a gitárját és bedobta a dobok közé. Amúgy viccesek voltak, legtöbbjükről lerítt, hogy ki a példaképük, így ott volt velünk Malmsteen, perkán a Blue Man Group-ból egy arc, a basszusgitáros meg egy az egyben Abbából léphetett ki. :) Na több szót nem érdemelnek, mert szétlőtték az agyamat, hiszen a clevelandi sor-társaim jóvoltából, közvetlenül őmögüttük a második sorból figyelhettem a színpadot. Az egyikőjük Barry, zenetanár és basszusgitározik, így adott volt, hogy a színpad jobb széléhez álltunk közvetlenül a hangsugárzók mellé. Barry tanácsára tömtem is egy kis zsebkendőt a jobb fülembe. Nem is bántam meg. A Porcupine Tree már sokkal jobban szólt, és a dob hangja is sokkal jobban tetszett. Nem beszélve a dobos játékáról, Gavin Harrison az egyik legjobb dobos a világon. Igen profin nyomták minden szempontból. Nagyon jól összeszoktak ezek a földönkívüli zenészek, látszik, hogy már egy jó ideje ilyen felállásban tolják. Vicces volt,hogy a frontember, Steven Wilson mezítláb jött be, ami a koncert végéig nem is változott. Én eddig csupán a pontosan két évvel ezelőtt rögzített Chicago-i koncertet láttam eddig, ezért számomra ismeretlen nótával kezdtek, de aztán felcsendültek az ismerősebb számok is én pedig örültem, hogy felismertem azokat. :) Ráadással együtt pontosan 120 percet játszottak, bár készültek még egy ráadással, de a gagyi közönség elindult kifelé, így az elmaradt. Gyorsan eltelt ez a 2 óra, a következő kettő - amíg hazaértem - már nem annyira. Nagyon elfáradtam és a lábujjam is, ami még nem gyógyult meg teljesen, de már sokkal jobban nézki. (Gab3c köszi az érdeklődést) Ezért ma teljes erővel pihentetem. :) A turné európai is, aki teheti kukkantsa meg őket valahol a közelben. A sort Tampere zárja, ha valaki éppen arra jár. :)
Barry haverja Marillion-os pólóban jelent meg és mesélte, hogy pár évente szokott Angliában lenni egy hosszú hétvégés Marillion tábor és a legutóbbira ő is gyüjtött és el tudott menni. Gondoltam Lackónak tetszene egy ilyen móka. ;)

Zima

Nem kopogtatott, hanem eccercsak itt termett. Ma reggel 10kor már fáztam NIST-be menet, ugyanis a hőmérséklet még a 20fokot sem érte el egész nap. Tudom ez nem nagy újság mert otthon már egy ideje hasonló a szitu, de tegnap itt még 34fok volt és így egy kicsit fura volt a reggeli gurulás. Gaben egyre komolyabban belekavarodik a munkahelyi kapcsolatába és így már alig találkozom vele. Következésképpen a közös vacsorák is egyre inkább elmaradoznak, és így a főzőcskék is. Ma mondjuk mákos tésztát rittyentettem megint, mert az jó, de komolyabb dolgoknak nekiállni 1 személyre nem sok kedvem van.
Holnapra egy frankó kis koncert terveztem be és arra gondoltam, hogy majd a helyszínen váltok jegyet, erre ma lecsekkolom az elérhetőségeket, infókat és mit látok? Sold Out...áááááááááááá, pedig annyira jó lett volna élőben megkukkantani a Porcupine Tree-t. Holnap még odacsörgök, hátha megint lesz egy kis szerencsém. :) Na persze, ha nem fagyok meg reggel.

Zsuzsi blog 2

New York

Talán ott hagytam abba, hogy a NISTben voltunk. Délután még elmentünk sétálni az Intézet erdejébe, ahol végre megláthattam a szarvasokat, akik egyébként azzal egyidőben tűntek el a mezőről, hogy én megérkeztem.(persze semmi összefüggés nincs a kettő között).
Hazafele megtudtam milyen is az igazi meleg, és végre felfogtam, hogy miért is nem akart Peti soha sétálni menni délutánonként nyáron. Még számomra is elég elviselhetetlen volt, pedig én szeretem a meleget.
Este elmentünk a beígért bunkerpartyra, ami nem szokványos volt, mert csak 5-en voltunk a házigazdával, meg Peti lakótársával és barátnőjével. Sajnos nem sikerült valami jó játékot találni, pedig volt egy csomó, de ezt leszámyítva nagyon jól éreztem magam.
Másnap reggel elindultunk Long Islanbe Jeannie-ékhez. Az út jó volt, sikerült egy vicces járattal mennünk. Itt nem nagyon csinálnak ügyet ezekből a fapados járatokból. Nem volt tele a gép, úgyhogy a végében csak mi voltunk. Így a mi stewardessünk végig pletyizte a bemutatót a másik steward feleségével, aki azután kért egy kis mogyit, amit egyébként nekünk is felszolgáltak később. Miután kivett magának 5-1o db kiszacsit, megkérdezte, hogy nem kérünk-e, és mivel a mienk akkor még nem jött meg, mondtuk, hogy de, erre odaadta az egészet, amiben kb még 2o-25 volt.
A reptéren Mark és Jessica várt minket, aki egyébként azért tudott eljönni, mert éppen beteg volt. Jeanniék háza nagyon tetszett, igazi kis otthonos házikó, csináltam is egy egész videót róla. A két kutyus tök jó fej, de borzalmasan hullajták a szőrüket, úgyhogy csak első nap játszottam velük egy jót, és aztán nem.
Az egész család nagyon kedves volt, egy kicsit féltem, hogy majd tök zavarban leszek, de mivel mindenki nagyon közvetelen volt, így ez egy percig nem jutott eszembe azután, hogy találkoztunk.
Amíg Jeannie haza nem ért, addig Mark és a lányok szórakoztattak minket. Miközben Katie megcsinálta a félig kész vacsorát.
Este elég sokáig sikerült fennmaradni, vagy mert nem mertek minket elküldeni aludni, vagy mert szívesen beszélgettek velünk, de valószínüleg mindkettő. Így végül 3-kor mentünk el aludni. Másnap szinte az egész napot egy outletben töltöttük, ami valójában az én hibám volt, de mivel ők szeretnek vásárolni, ezért nem zavarta őket. Engem annál inkább.
Pénteken reggel mi elmentünk a reggeli vonattal Markkal New Yorkba, mivel a lányok csak délután jöttek a suli miatt. Hát, meg kellett szokni. Mire 3 óra sétálás után újra találkoztunk Markkal, már egy kicsit besokaltam a tömegtől, és attól, hogy csak az orrod elé látsz, mert feletted magasodnak a felhőkarcolók, úgyhogy már éppen jót tett az ebéd. Mint kiderült sikerült a legforgalmasabb és legzsúfoltabb helyeket megtalálnunk.
Miután megérkezett mindenki elmentünk egy hajótúrára, ahol éjszakai fények között megnézhettük New Yorkot. Az elején én kicsit megijedtem, mert elkapott minket egy nagy eső, de mire elindult a hajó, addigra már vége is lett. Nagyon hideg volt, úgyhogy én csak akkor mentem ki, ha valami nagy dolog volt, mert egyébként bentről is lehetett mindent látni. Nagyon szép volt.
A szállásunk a Time Squertől 2 percre volt, ezért hazafele még bementünk néhány boltba egyet nézelődni, pl. az M&M's -be meg egy jó nagy játéküzletbe, ahol még éjfél körül is elég nagy volt a jövés-menés.Miután a lányok elmentek aludni, mi még elmentünk egyet sétálni. Addigra már a várost is sikerült megszoknom, egészen megtetszett,persze nem laknék itt nyugodt szívvel. Séta közben részt vehettünk egy videoklipp forgatáson is. 3 feka srác rappelt éppen az egyik utcán, pontosabban csak egy rappelt, a másik kettő a háttérben helyeselt, vagyis bólogatott, meg mutogatott. Egy sör után végül mi is hazamentünk, és fél 4 körül miután Peti elaludt a monológom közben, végül ennek a napnak is vége lett.
Másnap felmentünk az Empire State Building tetejére, ahol Peti csinált elég sok gyönyörü képet a 86. emelet tetejéről, pontosabban New Yorkról :)
Ezután ellátogattunk Chinatown-ba, vagyis egy falu méretü kínai piacra. Alapvetően jobb, mint mondjuk a Józsefvárosi, mondjuk mi jó időben is voltunk, ezért nem volt tömve, de itt is folyamatosan az ember nyakában vannak és azt hajtogatják, hogy “kocsi, kocsi...”, persze itt mást jelent, Coach-t,. Emellett Még a “Prada, Prada” és a “Gucci, Gucci” is használatos. Ilyenkor, amikor melléd szegődik egy ilyen kis kínai, akkor meginvitál egy tetőtérbe, vagy egy a bolt mögött tökéletesen jól eldugott raktárba, ahol jobb-rosszabb minőségű táskahamisítványok, vagy valamely módon szerzett cuccok várnak a vásárlóra, melyet attól függően, hogy milyen nap van lehet lealkudni 25-5o %-kal.
Ezután egy kicsit ellátogattunk a Central Parkba, ami tényleg csak egy kicsi volt, mert aztán indultunk Csabáékoz, ahonnan már rég elkéstünk.

Long Island

Csabáék is fantasztikus helyen laknak, az ablakukból látszanak New York fényei, és nagyon szép a házuk. Tetszik, hogy nincsenek fölösleges emeletek és túl nagy szobák, csak amekkora kell, és ez is nagyon otthonosan van berendezve. Az ajtóban már várt minket a Peti születésnapjára invitáló táblácska, bent pedig a party teríték. Amíg Chris befejezte a steaket, addig Gina elkésszítette a hozzávalókat,de arra még volt ideje, hogy egy kicsit zongorázzon a Katievel. Gina egyébként nemsokára fellép a Sound of Music nevezetü musicalben zongoristaként.
Itt nem voltunk nagyon sokáig, mert már elég késő volt. Még megettük a tortát, és felköszöntötték Petit a családhoz tartozás jelével, egy kis szivecskével, aztán indultunk is.
Vasárnap délelőtt, mire felébredtünk már megérkezett Gina és Chris (Csaba még dolgozott, mint önkéntes tűzoltó, de sikerült elintéznie, hogy délután már ő is velünk lehessen. Gyorsan elmentünk vásárolni mindenfélét a vacsorához, majd miután Peti lába egy kicsit rosszabodott, és Jeannie szerint is inkább ott csináljunk valamit, mint, hogy Floridában rosszabb legyen, ezért bementünk a kórházba. Mivel Jeannie itt dolgozik, ezért sikerült elintéznie, hogy minél előbb végezzünk. Először egy doki felvette Petit, megmérte a vérnyomását, a hőjét meg felvette az anamnézist. Egy kis várakozás után pedig bementünk a vizsgálóba. Elég hamar jött is egy doki, aki úgy döntött, hogy bead intravénásan egy nagy dózisú antibiotikumot, mert valószínüleg, amit először kapott nem volt túl specifikus és hatékony. Jeannie gyorsan elment vízért, a nővér pedig elkezdte a műveletet. Berakta a canült, beadta a herapint, és rákötötte az antibiotikumot. Miközben elinndította, megkérdezte Petit, hogy jól van-e, ő meg miután közölte, hogy kicsit ideges, már el is kezdett rángatózni, felakadt a szeme és elveszetette az eszméletét kb 20 másodpercre. Jeannie pont akkor ért vissza, mire beért az orvos, mert azért a nővér is megijedt és nem értette, hogy miért akadtam ki. Aztán gyorsan kivitt, mert nem voltam túl jól. Persze mikor Peti magához tért és az orvos megkérdezte, hogy mi történt, ő azonnal mondta angolul, hogy csak álmodott egy jót.
Emiatt rögtön fel is vették a Sürgősségi osztályra. Monitorra tették és kapott egy dupla adag infúziót. Szegény nagyon fázott az idegesség miatt, meg egyébként is szokás szerint nagyon hideg volt a légkondi miatt. Úgyhogy hiába kapott 3-4 melegített takarót, még így is rázta a hideg. Persze ekkorra már rég elfelejtettük, hogy miért is mentünk be, úgyhogy, amikor megkérdezte a nővér, hogy ilyen volt-e a lába eddig is, vagy romlott, akkor hirtelen nem is tudtam, hogy miről beszél.
Nem akarom nagyon hosszúra nyújtani, mert most hogy újra olvasom én is unom magamat, de mivel ezeket még ott írtam, már nem akarom nagyon megnyírbálni.
Délutánra sikeresen hazaértünk, egy finom steaket ettünk, bár nem jött meg a gusztusom ahhoz, hogy félig sült húsokat egyek ezután, pedig az igaz, hogy ízesebb, mint a teljesen átsült (a vér íze..pfuj :)).Most tényleg mindenki itt volt, mert előző este Tom, Jennie férje nem tudott jönni, mert dolgozott.
Este kiültünk egyet nézni a tüzet, persze mindenki pólóban, may egy pulóverben, én meg kabátban és takaróban, és engem ültettek legközelebb. Így azért már nem fáztam, csak pont jó volt.
Hajnalig beszélgettünk Jeannievel, így megint kb 3-4 órát aludtunk, így indultunk Orlandóba Mickey egérhez! :))))))))

Orlando

Annyira jó volt, hogy nem is tudom, hogy mit meséljek róla.
Egész Disney World akkora, mint egy kis falu. Kb 5 olyan része van, amit érdemes meglátogatni. Mi ebből kettőbe jutottunk el. Első nap Epcot nevezetű helyre mentünk, ahol inkább tudományosabb dogok voltak. De persze volt Delfin bemutató, a többi disney-s dolog is. A legjobb egy Sourin nevű “játék” volt, ahol felrepítettek minket egy nagy kivetítő elé, ahol egy nagyon élethű természetfilm ment, amit repülőről vettek fel, így olyan volt, mintha a repülőn ülnénk, még a narancsfák illatát, és a szelet is lehetett érezni. Láttunk 3D-s mozit, és kilőttek minket az űrbe is, ahol mindenkinek felelősségteljes feladata volt, a kellő időben meg kellett nyomni 2 gombot :). Este elég fáradtak voltunk, a sok nem alvás és az egész napos program utén, de mivel nem sok mindent ettünk, ezért még el kelett mennünk boltba, meg egyet vacsoráztunk, de mire ezekkel véegztünk, mér megint hajnali 1 volt. Ezek után másnap nem tudtunk elindulni idpben, főleg, hogy én otthon hagytam a jegyemet is, úgyhogy még későbbi bisszal tudtunk csak menni. De végül megérkeztünk Magic Kingdom-ba, ami a tényleges Disney World. Mickey egérrel és a kastéllyal.
Kb 10 órát tölöttünk itt, úgyhogy sikerült mindenre felülnünk, amit szerettünk volna, meg arra, is amire nem, mert azért ez mégiscsak inkább kisebb gyerekeknek készült, kevés igazán gyomorforgató volt. Ami a legjobban tetszett az egy Space nevű űrhajós kilövés, amit végig sötétben ment, csak néhány pont szerű “csillag” látszódott.Itt is voltnk 3D-s moziban, a Karib tenger kalózaival részt vettünk egy jó kis éjszakai tengeri ágyúzásban és Peti nagy örömére megnéztük Mickey és Minnie házát is :).
Délután felvettem a felvonulást este pedig félig a tűzijátékot. Majd nézzétek meg!Ja, és ez itt tényleg a Disney world, ahol mindenki mosolyog!
Szerdán már nem volt annyi időnk, hogy egész nap ott legyünk, így csak a belvárosba mentünk be, ahol csak üzletek vannak. Megnéztük a sok drága, karácsonyi díszt, és ajándékot, meg ebédeltünk egyet a Planet Hollywoodban, majd hazarepültünk.

Washington

Csütörtökön reggel Peti bement egy kicsit dolgozni, én meg jól kialudtam magam, és aztán felraktam a meglepetés csillagokat Peti plafonjára, ami miatt jól elkéstem és majdnem nem kaptunk ebédet. Délután bementünk Washingtonba. Először megnéztük az általam már jó régen kinézett Bodies nevezetű kiállítást, ahol az emberi szervezetet mutatják be valódi kórbonctani szerveken és testeken. Azt gondoltam, hogy gyomorforgató lesz, de egyáltalán nem volt az.
Ezután azt gondoltuk, hogy van egy csomó időnk, így simán eltöltöttünk legalább 2 órát egy könyvesboltban, de mikor kijöttünk, igencsak siettünk, hogy minél több mindent meg tudjunk nézni, és így éppen elértük az utolsó metrót, miután vacsoráztunk egy nem jót egy McDonald’s-ban. Annak ellenére, hogy a Fehér Ház környékén, viszonylag egy elit negyedben voltunk, itt láttuk a legtöbb hajléktalant, és rossz arcú embert.

Mindenkitől elnézést kérek, hogy ilyen hosszan kitöltöttem Peti blogját, innentől megint rajta sor. De persze ne várjunk sokat, hiszen már lassan elkezdi a disszertációját írni, igaz? :)

Zsuzsi hazarepült

Zsuzsim tegnap - szombaton - délután repült haza és ma délben szerencsésen meg is érkezett. Nagyon örültem, hogy itt tudott lenni két egész hetet. Már most egy nap után is nagyon hiányzik, de már csak röpke pár hét és megint otthon leszek. Miután eltűnt a reptéri biztonsági kapuk sűrű erdejében még beszereztem egy zacskó svéd halacskát (piros színű gumicukor izéket) a hazaútra, ami sajnos már a buszon elfogyott. A csatlakozásokat szépen elértem és most a Shady Grove-tól is a buszt választottam. Mondjuk körülöttem a társaság eléggé "shady"volt és picit aggódtam, mert nálam volt az albipénz, de szerencsésen hazaértem este 7 körül. 9 óra tájban ledőltem egy órára, de valahogy 12 lett belőle.
Az elmúlt 2 hét élménybeszámolóit igyekszünk mielőbb közzétenni, de sajnos a gondolatokat még egyelőre nem tudom gépre vinni gépelés nélkül. :)
Képeket hamarabb láthattok, igyekszem a képaláírásokat is mielőbb befejezni.

Zsuzsi blog

Úgy gondoltam egy kicsit belekontárkodom Peti blogjába. Egyrészt már épp halódik, másrészt, amíg ő laborozik, addig nekem fel kell találnom magam. Mivel könyvvel nem készültem, és a Kísérleti spektroszkópia csak ideig-óráig köt le, ezért most írok. De mindenkit előre figyelmeztetek. Sok az időm…
Az utam elég jól sikerült, leszámítva a kisebb izgalmakat. Kezdődött ott, hogy a tervezett 7 helyett, csak fél 8-kor tudtunk elindulni. Lalának köszönhetően azonban 20 perc alatt kint voltunk a reptéren. Ezután majdnem lekéstem a check-int, mivel a kettővel előttem álló házaspárnak nem volt rendben a repjegye. Az utolsó utáni pillanatban Kata is és Lala is beállt egy másik sorba, hátha ott hamarabb végzünk, és végül így sikerült időben abszolválni a becsekkolást. A következő probléma a beszállásnál adódott, mivel néhány utasnak nem volt rendben a csomagja, így mire kiderítették, hogy kik azok, és rendbe tettek mindent, már fél óra késésben voltunk. Ez azért volt izgalmas, mert így a gép elvileg 11.30-ra érkezett meg és 11.45-kor kezdődött a beszállítás a washingtonira. Mivel nem néztem meg, hogy mikor indul, így azt hittem(én kis naív), hogy erre a gépre is fél órával előbb engedik be az utasokat, és negyed óra múlva már le is zárják. Nem is tudom, hogy gondoltam, hogy az a sok száz ember majd negyed óra alatt átmegy minden vizsgálaton. Attól is féltem, hogy hogyan fogok majd átjutni az amszterdami terminál egyik végéből a másikba mínusz percek alatt, ugyanis 11.45-kor szálltunk ki. Végül igen gyors tempóban 5 perc alatt sikerült megtalálnom a helyem, ahol már akkor hatalmas sor volt, illetve még el sem kezdték a beszállítást. Ennek köszönhetően persze ez a gép is fel óra késéssel indult. Itt a csomagom nem ment át elsőre az átvilágításon, mert azt gondolták, hogy a fényképező 3 lábú, lekerekített végű állványa nem túl biztonságos, így azt még külön átküldték a fényen a fényképezővel együtt.
Az út nagyon tetszett. Végignéztem 2-3 filmet, meg eleszegettem szép lassan mindent, amit elém raktak. Pechemre a mellettem ülő férfi(én ültem az ablaknál), egész úton aludt(volna), így első alkalommal még csak átmásztam rajta, de már visszafele úgy döntöttem inkább mindig felébresztem őt is, meg a szélén ülő nőt is. Ő is elég sokat aludt.
Mivel a vámvizsgálat meg minden egyéb 2 órán át tartott, így szegény Peti a gép késésével együtt 2 és fél órát várt rám a reptéren.
Így mivel otthoni idő szerint már éjfél volt, ezért gyorsan vettünk két kávét, hogy még hazáig kibírjam, de Peti véletlenul más méretet kért nekem, úgyhogy rögtön magamba is dönthettem fél liter amerikai kávét. De finom volt. Sajnos nem tartott elég sokáig, mert este 10-kor már így is magától lecsukódott a szemem, amit elég ritkán szokott.
Aznap este még elég kába voltam, amellett, hogy kicsit sikerült kikevernem a rizst a fazékból, és majdnem felgyújtottam a konyhát a papírszalvétával, amit a kisült husik alá tettünk, még sikerült Peti fájós lábára is rátaposnom.

Ezt másnap reggel ugyanígy folytattam. Már 3\4 7-kor sikerült felébrednem, és mivel Peti szobájának nincs ablaka, ezért a tök sötétben, véletlenül felébresztettem őt is, és indítványoztam, hogy nézzük meg a napfelkeltét. Amúgy sem aludni jottem. :) Ő természetesen nagyon lelkesedett az ötletemért. Hogy megnézzük milyen az idő kint, kinyitotta nekem az erkély ajtót, én meg azzal a lendülettel léptem is volna ki, ha nem pattantam volna vissza a szúnyoghálóról.
Végül elindultunk, hónunk alá csapva az előző napról maradt szendvicseket, és megnéztük a napfelkeltét, majd sétáltunk egyet a közeli erdőben. Az idő nagyon jó volt, már kora reggel 20-25 fok lehetett.
Ebéd után visszavittük az autót a kölcsönzőbe, és hazasétáltunk. Jól megnézegettünk egy csomó bevásárlóközpontot, többek között 2 bio-s boltot, ahol kaptunk dobozos kecsketejet, ami még a Petinek is ízlik.
Ezen kívul volt szerencsém megnézni a közeli International Food Shop-ot. Peti előre felkészített, hogy “kicsit fura” szag van bent. Beléptünk, és rögtön megcsapott a tömény halott hal szag. Körbenéztem, gondoltam biztos a halas részlegen vagyunk, de a sütisnél voltunk. Számomra nem volt akkora élmény ez a hely, de Peti talált magának az otthonihoz hasonló zsemlét, úgyhogy érdemes volt bemenni. Ma lehet, hogy megnézzük az európai kisboltot is :).
Este megint sikerült beájulnom az ágyba, hogy aztán reggel hamarabb felkeljek, mint Peti.
Együtt indultunk el, ő dolgozni, én vásárolni. 1 órát sikerült eltöltetnem a Giantben, ahol végre megláthattam szinte az első fehér embereket, persze azért itt sem voltak többségben.
Az emeberek nagyon barátságosak, ha mosolygok rájuk rám köszönnek, és odajönnek, ha látják, hogy valami gondom van. Az autósok mindig megállnak, ha valaki lelép a járdáról, de még akkor is, ha tök messze vagyok attól a résztől, ahol ők át fognak hajtani. Egyébként a közlekedés még nagyon fura nekem. Van olyan, hogy pirosnál is lehet menni, pl jobbra kis ívben kanyarodni bármikor lehet, csak, ha piros a lámpa körül kell nézni.
1 órára készen is lett az ebéd, mire Peti hazaért farkaséhesen. Szegény nagyon nehezen indult vissza teli hassal, de vegül sikerült egy kicsike szieszta után, majd hamar haza is ért.
Az estét Gabennel és az új barátnőjével töltöttük. A lány nem volt túl kommunikatív velünk, eléggé motyogott, és miután én az elején elvágtam magam nála azzal, hogy nem értettem mit mond, már nem is beszélt velem többet. Gaben viszont nagyon aranyos. Rögtön meg is invitált bennünket ma estére egy újabb játszós bunker partyra. Izgulok nagyon. Félek, hogy ott sem fogok érteni egy csomó mindent.
A kaja finom volt, Gaben megint grillezett jó kis zöldségeket, a Peti meg bajor virsliket.
Egészen éjfélig sikerült kitolni a takarodót, aminek köszönhetően ma reggel mindketten nagyon nehezen ébredtünk.
Fél 10-re megjött értünk Maria, Peti egyik kolléganője, mivel másik kapun kellett bejönni, mint amelyiken Peti szokott, és eltartott volna jó ideig, míg körbejárjuk ezt a “kis” helyet. Megismerkedtem Peti főnökével is, és majdnem mindenkivel, akivel napi kapcsolata van. Így sikerült találkoznom Wendyvel is a szomszéd szobából, akinek első kérdéseinek egyike az volt, hogy mikor is megyünk Floridába. Peti még próbált mutogatni a hátam mögött, de már késő volt. Ez ugyanis meglepi lett volna, egészen a gép indulásáig.
Egyébként elég sok minden van, amivel nem vagyok kibékülve. Az első az autók mérete. A második a légkondik, ami mindenhol van, es ők jól érzik magukat vele, pedig tök hidegre van állítva mindenig mindenhol, a harmadik pedig a hihetetlenül sok szemét. A csúcs a menza volt, ahol mindent egyszerhasználatos elvihetős dobozba szedsz magadnak, mert nem szeretnek mosogatni. Persze hazaviheted, ha nem tudod megenni, de mennyi felesleges szemét. Persze otthon is ontjuk magunkból, mert minden 6 különböző papírba van csomagolva.
Hát, ennyi történt “röviden” ez alatt a pár nap alatt. Remélem nem untátok nagyon. Jövő hét végétől reméljük újra ír Peti is. Addig utazunk:)
Puszi Mindenkinek, találkozunk otthon!

Ami kimaradt

A nyugat Long Island-i látogatás beszámolójából kimaradt, hogy a második napon Chris kitolta a garázsból az eladó 2003-as Jubíleumi Harley-ját. Majd jól lefotózom a jövő héten, ha még meglesz. :) E pillanatban sajnos még a craigslist-es hirdetését sem lelem, lehet hogy már nincs is meg?
A garázsból előtolás apropója az volt, hogy eljött Chris egyik cimborája megmutatnia vadonat új óceán-kék Harley-ját. Szép, amolyan lágy duruzsolós hangja volt. A cimbora említette, hogy még ilyen olyan extrát fog majd bele tetetni, hogy nehogymá' ne legyen kövér a lúd. Az extrák között a GPS és az XM Radio is szerepelt. Ez utóbbi itt a környéken egyre nagyobb divat és a műholdas rádiózást takarja. Olyan mint egy mp3 kompatibilis autórádió, csak nem kell berakni a hanghordozót és fizetsz érte havidíjat, mint pl. a telefonra. Tom és Chris kocsijában is megtalálható, majd talán lesz több időm is kipróbálgatni, amiről majd jól beszámolok.
Csabáéknál az egyik, amolyan dolgozószobának kinevezett, amúgy telezsúfolt helyiségben egy igazi Hammond orgona lapul! Gina már nemigen használja és tervezi, hogy megszabadul tőle. Kár érte, szép darab.
A munka most megint kicsit felpörgött, mert Yuqin pénteken elutazik pár hétre Németországba és még jó sok mindent el akar intézni addig. Mint mondtam pénteken utazik, így pont elkerüli Zsuzsimat, aki szombaton érkezik!!! :D Már nagyon várom. Nem sok láblógatós nap lesz a két hétben, mert elég sokat fogunk utazni, de remélem jól sikerül majd minden!
A lábujjam még mindig nem gyógyult meg, holnap megyek vissza a dokihoz, remélem egy újabb méregdrága gyógyszert fog felírni, vagy csak egyszerűen levágja. :)

Állatos, babos, vegyes

A minap volt egy potyautasom hazafelé jövet. Fél 7 előtt pár perccel indultam el hazafelé, így sietősre fogtam a bringázást. Amikor felszálltam a járműre láttam valami világos-zöldet, de gondoltam csak egy bogár és amint belendülök le is lép. Nem bogár volt és nem lépett le. Egy kis zöld béka lapított először a nagylánckerék váltóján, majd átugrott a menetszél-védettebb italtartóra, majd még tovább mászott a vázra. Nem volt időm megállni, mert bezárt volna a kapu és akkor tekerhetek körbe plusz pár kilométert. Nagyon jól bírta a száguldást, igaz szépen össze is húzta magát picire. Miután kiértünk a kapun, megálltam, ugyanis nem akartam nagyon távol vinni a lakhelyétől. Nem nagyon akart leszállni, ezért inkább elkezdtem fotózni. Szeret pózolni, szerintem békakirálynak készül. Kis noszogatásra azért megjött az esze és a bátorsága és szépen leugrott a paripáról és mehettem az utamra, bevásárolni. Megjött a kedvem egy kis bableves gyártáshoz, így vettem babot és zöldséget, meg káposztát. Ja, hogy minek a káposzta a bablevesbe? Hát, hogy éhen ne haljak, amíg a bab ázik. A káposztából, káposztás tészta készült, amit végül egyedül fogyasztottam, mert Gaben nem tolta haza időben a képét. Tegnap éjjel elkészítettem a bablevest is, hiszen a babok már szanaszéjjel áztak és a korábbi sólethez használt pulykacomb megmaradt fele is szépen kiolvadt. Kicsit sok fokhagymát raktam a rántásba, de a mai vacsorányi adagot egy kis vízzel sikerült feljavítanom, annyira, hogy azt kell mondjam már bablevest is tudok főzni! :)
Az időjárás a hét eleji felhős-esős-ből, száraz-derült félébe csapott át, köszönhetően a Kanadából importált hideg levegőnek. Jól esett fellélegezni.

Long Island 3

A Long Island-i kirándulás második napja azzal kezdődött, hogy Jeannie-vel és Katie-vel elsétáltunk a közeli Kopasz hegyre, amihez elég közel van az iskola is, ahova kb 2600 gyerek jár. Körbetekintettünk a hegytetőről, na jó, nevezzük csak dombnak, de ennek ellenére igen szépen látszódott a környék. Megtekintettük még a nem kicsi amfiteátrumot, ahol csatlakozott hozzánk Mark, Katie ment pár kört Mark autójával a parkolóban, majd hazagurultunk. Jó idő volt, ezért bemerészkedtem a medencébe és kicsit megklóroztam a sebet is a lábujjamon.
Délután elindultunk a legifjabb unokatestvéremmel (Mark) a nagybátyámék házához. Amint azt korábban említettem, Long Island nem olyan kicsit, hiszen jó egy órát autóztunk az óceán partján vezető autóúton. Megérkeztünk a sziget nyugati széléhez. Ez egy jóval sűrűbben lakott rész, nincsen annyi zöldterület és viszonylag keskenyek a telkek. Csabáék háza egy lapostetős kétszintes, ami csak azért kettő, mert fent van berendezve a lakás, lent pedig egy garázs és egy iroda található a jómunkához elengedhetetlen káosszal.
A mólóhoz éppen egy motorcsónak kötött ki, majd indult is el megint, mert egy problémás hajót be kellett vontatni a nyílt vízről. Az udvar tele van hajókkal, amik többnyire itt "parkolnak", vagy éppen javításra várnak.
A nappali első ránézésre túlzsúfoltnak és túldíszítettnek tűnt, de másnap reggel már nagyon kellemes benyomást tett. A konyhában Gina mutatott egy üveg hamutálat, amit kis gondolkodás után fel is ismertem. ~20 éve, első találkozásunkkor adtuk ajándékba. A naplementét a garázs elé kihelyezett kemping székeken vártuk meg, azaz csak vártuk volna, ha az apró kis bogarak nem kezdtek volna el csípkedni. A vacsorázni egy ausztrál étterembe vittek, ahol csatlakozott hozzánk Chris is. Itt nincsen asztalfoglalás, de oda lehet szólni, hogy kb mikor és hányan érkezünk és felírnak a listára. A hely tele volt és sokan várakoztak is az előtérben, mi bemehettünk a bárpultig, ahol egy-egy italt még el sem fogyasztottunk és már kísértek is egy megüresedő asztalhoz. Én egy korsó ausztrál sört (Fosters) kóstoltam, majd a vacsorához Márkkal közösen egy üveg vörösbort választottunk. Igen jó sertés szeletet ettem fokhagymás krumplipürével. Hmmm. Desszertként még berendeltem egy szelet csokitortát is, ami akkora volt, hogy bőségesen elegendő volt mind az ötünknek. Nagyon finom volt.
Reggel, miután - viszonylag korán - felkeltem, egy osztrák újságcikket kezdtem el lefordítani 1956-ból, amiben az egyik képen Csaba is látható. Később Gina is felkelt és kezdett pár reggelinek valót kipakolni. Majd együtt letisztáztuk a fordítást.
A fiúk is megérkeztek, majd kezdték is a munkát. A két testvér az autókat kezdte mosni és takarítani, Csabának pedig a mólón akadt dolga egy üzemanyag problémás motorcsónakkal.
Ebéd után nem sokkal indultunk is Márkkal vissza Farmingville felé, ahova Gina is elkísért minket. Az ünnepnara és a nyár végére tekintettel nagy leárazások voltak és ezért útba is ejtettünk pár üzletet. Ezt nem nagyon élveztem, mert nagyon fáradt voltam, de nagyon elszántan kerestük a nekem valót és végül találtunk is egy olyan szandált, amilyet szerettem volna. :)
Mire visszaértünk már tényleg nagyon elfáradtam, de egy gyors zuhanyozás segített és így az esti minigolfozáson második helyezést értem el. A golf lövőpályán még nem voltam annyira spíler, de azért 50 méterre sikerült elütnöm a labdát. Képek az albumban.
Reggel 6kor volt kelés, hiszen fél 8kor már indult is a gép, ami tele is volt. Tom vitt ki, mert ő mindig korán kel és azért is mert Jeannie még nem ért haza az éjszakás műszakból.
A visszaút simán ment, attól eltekintve, hogy a csatlakozásoknál megint nem sikerült időben érkeznem. A csúcs az volt, amikor már az utolsó átszálláskor a gaithersburgi metróállomásnál nem fértem fel a NIST-es járatra. Dél volt és ekkor egy rendes busz helyett csak egy kis 7 személyes autót járatnak és éppen voltak a megállóban heten rajtam kívül. Csörögtem Yuqinnak, hogy jöjjön és szerencsére jött.

Long Island 2

...tehát, szerencsésen megérkeztem a Long Island-i MacArthur reptérre, ahol szerencsésen összeszedtek Jeannie-ék. Az első utunk egy élelmiszerboltba vezetett, ahol leginkább jeget vételeztünk a hétvégére. Ezután végre elmentünk a házukhoz Farmingville-be. Amolyan igazi amerikai egy szintes épület, nagy garázskapuval és szép zöld előkerttel. Ha még nem említettem volna, Long Island a levegőből úgy nézett ki, mint egy nagy parkerdő. Rengeteg a zöldterület, annak ellenére, hogy a telekhatárokat anno elég sűrűre rajzolták. Long Island amúgy elég nagy, ezt azért említem külön, mert én a szigetet kb úgy képzletem el, hogy 2 óra alatt gyalog bejárható valami....hát nem kb akkora területet kell elképzelni, mint a másfélszer a Balaton. Jeannie-ék kb Tihanynál, Csabáék pedig Balatonszentgyörgynél laknak. :)
Az ajtón belépve egy szépen berendezett társalgó szerű nappali fogadott, de inkább tisztaszobának mondanám, mert a hétvégén egyszer sem ültünk le ott. A konyha tágas még a nagy asztallal együtt is. Van egy szép nagy terasz, amit egy lugas kerít körbe, anno futott rajta valami növény, de most csupaszon mutatkozott. Két nagyobbacska kutya szolgál a háznál: egy zsemle színű Labrador - Liberty - és egy fekete színű Labrador és még valami keveréke - Justice. Nagyon barátságosak, de persze néha be kellett vetni a gazdáknak a kekszes trükköt is.
A délután beszélgetéssel telt és közben hamar előkerültek a Csaba régi fényképei is. Volt olyan is, amit még soha nem láttam, gondolom azért mert nála volt. :) Még az első DC-s találkozásunkkor említett Jeannie egy osztrák újságcikket, amiben a Szentgotthárd közeli utolsó "határátlépésről" volt egy egészoldalas cikk fényképekkel, amelyek egyikén Csaba is szerepelt. Izgalmas volt végigolvasni de a legfurább az volt, hogy egy ideje náluk van és még nem szereztek róla egy rendes fordítást. Érdekes lehet az oka. A hétvége után azt mondom, hogy egy kicsit féltek a szöveg mondandójától, de szerintem csak azért mert Csaba nagyon sokáig olyan zárkózott volt a témával kapcsolatban - na, nem mintha sok más dologban nyitottabb lenne :) - ezt azóta én is meg tudom erősíteni.
Csaba, Gina és Chris hat körül érkeztek. A szülők már kicsit öregszenek, de igen jó formában vannak. Csaba arcvonásai most egyértelműen apuéra hasonlítottak, főleg a szeme körüli vonalak. De megjegyzem, hogy a hümmögése is egyértelműen Csutis, hogy a torok köszörüléséről ne is beszéljek.
Jeannie pillanatok alatt rengeteg kaját varázsolt elő - hogy egy kicsit könnyedebb témával folytassam - és a grill is beindult a teraszon. Volt marha, csirke, zöldség, csőbensült sajtos tészta, hárombab-saláta, egy speckó húsos babsaláta (nálam ez vitte a prímet), bratwurst...a többit elfelejtettem. :) Csaba a marhahúst jól átsütve szereti, azóta sem tudta megszokni az itteni zaftos elkészítési módot. Nekem sikerült, de tényleg furcsa nyersnek tűnő húst enni.
Miután a vendégek hazamentek, Mark és Jeannie tartotta velem a frontot, ugyanis a következő találkozónkat terveztük, ami akkor lesz, amikor Zsuzsival együtt lógok majd a nyakukon. :) Frankó lesz. Már nagyon várom!

Long Island 1

Szeptember első hétvégéje is egy hosszúra sikeredett, köszönhetően a 4-ei Labor Day-nek. :) A ház teljesen kiürült, mert mindenki elutazott valahova. Gabent már pénteken elutaztatta a cége egy meglepetés kirándulásra. Marasiék pedig egy tó melletti házat béreltek haverokkal és persze egy kis hajóval. Pár héttel ezelőtt foglaltam a jegyet Long Island-re, hogy meglátogassam családom ott élő tagjait. Ekkor már nem volt hely pénteki járatra, ezért egy szombat délelőtti járatra váltottam jegyet. Gép indulása 11:55, ajánlott reptérre érkezés 1-1,5 órával előtte. Marasiék is reggel indultak, de még indulás előtt kidobott a metróhoz. Piros metró, zöld metró, B30-as busz (nem tégla) és már ott is voltam fél 11-kor a Baltimore-i reptéren. A fogkrémes tubusom miatt feladtam a hátizsákomat poggyászként, ugyanis a belföldi járatokon is érvényes a folyadékok géprevitelének korlátozása (maximum összesen 1 liter, maximum 1 dl-es adagokban). Még előző nap délután beugrott - persze csak a NIST területének elhagyása után - hogy hoppáka a jegyet nem nyomtattam ki. Na, sebaj majd otthon csak lesz valakinek nyomtatója. Láttam, hogy lehet online bejelentkezni 24 órával indulás előtt, de ehhez méginkább szükség volt egy nyomtatóra. Végül nem nyomtattam semmit és így igazi jegynélküli foglalásom volt. :) Szóval a hátizsákom feladása és a bejelentekezés után láttam, hogy a C beszálló osztályba kerültem. A beszállókártyán nincsen hely megjelölve, csak A, B, vagy C osztály, ami a betolakodás sorrendjét határozza meg. Nyílván nem a C lesz az első. :)
A péntek délutáni rohanás annak volt köszönhető, hogy egy igen kis csatlakozóra igyekeztem vezetékeket forrasztani és ez majdnem egészen 7 óráig is eltartott. Ezért nem nyomtattam ki a jegyemet, de ami még rosszabb, hogy ezért felejtettem bent az asztalomon a fényképezőgépemet. :(
A repülés simán ment, nem volt semmi gond és amúgy nagyon szép volt, ahogyan a part közelében haladtunk a cél felé. A reptéren már várt Jeannie, Mark valamint a lányok, Jessica és Katie. Lassan elindult a szalag is a csomagokkal, de az enyém nem akart megérkezni. Szalag megáll, csomag sehol. Reklamáció. Valszeg a következő gépen rajta lesz. Telefonálnak és még ma kiszállítják. Ok. Indulás, majd pár perc után telefoncsörgés, csomag megvan mehetünk vissza. A hölgy szerint ott volt a szalagon, de egy narancssárga hátizsákot szerintem 5 emberből 1 biztosan észrevett volna. Mindegy, nem vitatkoztam, csak lecsekkoltam, hogy minden megvan-é a táskában. Nem hiányzott semmi a fényképezőmön kívül, de azt ugye az irodában hagytam....

Egybeesések

Érdekesen alakult a tegnap este, ugyanis 7 óra körül, amikor hazaértem azt észleltem, hogy szokatlanul nagy a csend a lakásban, nem zúg sem a légkondi, sem a hűtő, egyetlen készülék kijelzője sem működött. Igen, igen. Áramszünet volt. Fura volt egyedül a lassan besötétedő lakásban. A ház mögötti épületek is sötétek voltak, így megbizonyosodtam, hogy nem nálunk van a hiba. A házban egyetlen gyertyát találtam, ami mellett szépen megvacsoráztam. Közben tudatosult bennem, hogy mennyire nem vagyunk felkészülve egy hasonló esetre vészhelyzetben és hogy mennyire függünk az energia szolgáltatótól. Mivel közben senki nem ért haza és Gaben sem válaszolt az üzenetemre, gondoltam, hogy most az egyszer időben lefekszem. Miközben ezen gondolkodtam, hívott Marasi, hogy Gaben otthon van-e. Mondtam, hogy nincsen, de felhívom és megadom neki a számot. Marasi gépjárműve ugyanis lerobbant Gaben munkahelyének közelében, aki még mindig dolgozott. Miután egymásra találtak én lefeküdtem. 11 előtt nem sokkal ébredtem az érkezésükre, felbattyogtam a még mindig sötét házban és amint beléptek a bejárati ajtón lőn nagy világosság. Áramszünet vége. Kiderült, hogy az autó is beindult, amint a vontató megérkezett a helyszínre. :)
Reggel viszont a kereskedéstől 1 mérföldre állt meg a gép. Most csereautó van, elvileg péntekre meggyógyítják.

Sherman

Ma megkezdődött a kis - 4 napos - fotometria kurzus, amit külső cégektől érkező embereknek tart a labor, ha jól tudom két évente. A mintegy 20 fős csoportba érkeztek a Fülöp-szigetekről, Brazíliából és Hollandiából is. Ismétlés a tudás... ezért beültem én is pár előadásra. Tulajdnoképpen csak ebéd után hagytam ki párat, mert 2:15-re volt időpontom Sherman-nél, a lábdokinál, hogy megjavítsa a benőtt körmömet, ami már hetek óta zavar. Bringával mentem, mert Yuqinnak éppen akkor volt az előadása, így nem tudott elfuvarozni. 2:05-re voltam ott, nyomtatványok kitöltése, biztosítási adatok rögzítése után. Egy zöld köpenyes tesó megkukkantotta a nagylábujjam, de nem ért hozzá, feltett pár kérdést, aztán elkezdte mondani, hogy mit és honnan fog kivágni a doki és hogy akarom-e örökre kiírtani a benövést okozó szélső körömgyökeret. Mondtam, hogy oké, csinálja meg rendesen. Ha jól láttam fenol volt az üvegre írva. Még megkérdezte, hogy milyen színű ragtapaszt szeretnék, majd elment a dokiért. Fagyasztás, két lövéses helyi érzéstelenítés, majd várakozás. Betolta a szerszámosládáját és megkezdte a beavatkozást. Eltartott pár percig és a végén meg is nézhettem a kinyesett részt, de magából a műveletből nem láttam semmit. Rámsózott még egy hegesztőkenőcsöt, aztán csókolom. Azóta elmúlt a zsibbasztó hatása és kezdem érezni, hogy gyógyul, de nem vészes.
Meghallgattam még a maradék előadásokat, majd hazagurultam, hogy hosszúszárú nadrágot vegyek fel, ugyanis egy étteremben volt a kurzus első vacsorája. Egy hatalmas steak-et rendeltem és volt sütemény is. :) Remélem, a biztosítóm majd nem csak a számlát nekem továbbító intézményként vesz részt a folyamatban és szépen elrendezi a rendelővel az anyagiakat. Lövésem sincs mibe került a móka, de gondolom hamarosan kiderül.

Marasi születésnapja, majd szürkeség, majd vidámság.

A party-ra végül az ünnepelttel mentem, mert Gaben ottragadt a főnökénél. Elsőként érkeztünk a helyre, ami az előzetes elvárásaimat igen csak alulmúlta. Majdnem öltönynadrágot vettem fel, ugyanis elegántos helynek néztem a honlap alapján. Szerencsére én győztem és öltönynadrág otthon maradt. Betoltam egy tonhalas szendvicset, ami sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Nem is éreztem, hogy halat eszem. A társaságnak elkerítettek egy pár asztalt és kipakoltak pár üveg piát, volt egy DJ is, aki természetesen fekete zenét játszott egész este, de végre elmondhatom, hogy egy igazi táncos mulatságban voltam. Kiderült, hogy Mo idősebb Marasinál és még az is, hogy nem 30 - mint amennyinek én számoltam - hanem csak 28. A cimborái itatták rendesen, de a barátnője kézben tartotta a dolgokat és időben elindultunk haza, az ő helyében még vártam volna az indulással egy picit, mert szegény igencsak cefetül volt útközben. Párszor még az ajtót is kinyitotta egy-egy piros lámpánál, de szerencsésen hazaértünk és reggel letakarította az auto oldalát is. :)
Egész héten már-már elő őszi idő volt, nem is nagyon történt semmi. A hétvégére elhatároztam, hogy nekifutok a sóletnek. Pistabácsinak köszönöm szépen a receptet! Szombaton reggel, vagyis délben elszaladtam a GrandMart-ba, ahol megint igazán sokan voltak, ami azért lehetett így, mert az áruk is igen frissek voltak. Vicces volt, ahogyan a kis rákokat, illetve a nagyobb halakat válogatták, méregették az emberek. Gaben mondta, hogy füstölt húsokat nem nagyon fogok találni, ami miatt nagyon el lettem volna keseredve, de szerencsére nem lett igaza, mert az egyik fagyasztópultban megleltem a tutifrankót. Füstölt pulykacomb, szeletelve. Ennek nagyon megörültem és már csak a babot kellett beszerezni. Ez sem volt egyszerű, mert volt kb 15 féle bab a polcokon. Végül egy aprószemű fehér szárazbabot választottam. Kellett volna még egy megfelelő lábast is találnom, amit be tudunk tenni a sütőbe, mivel otthon csak bakelitfogantyúsok voltak. Nem találtam, de kigondoltam, hogy majd jól kipróbálom Gaben lassúfőzőjét és reméltem, hogy a 130°C-ot azért tudja. Tudta. Nagyon finom lett. Legközelebb nagyobb adagot is bevállalok, mert most mindenből csak a felét tettem bele és az 5 literes edény nem telt meg félig sem.
Még a hét közben Gaben behirdette szombat estére, hogy UFC nézés lesz egy Hooters nevezetű sport-bárban, Rockville-ben. Tele volt pakolva képernyőkkel a hely és amíg nem kezdődött a bunyó, addig az éppen akkor zajló helyi focimeccs közvetítése ment. Az UFC - szerintem - a kick-box és a birkózás keveréke. 3x5 perc a mérkőzés és ennek nagy részét a kezdeti pofoszkodás után a padlón töltik a küzdők. Jó volt a hangulat, sört ittunk amolyan menzás vizeskancsókból utántöltve. Rendeltem egy Nachos-t is, de csalódtam, mert bizony ettem már jobbat is...igen azt az egyet Ottawában. :) A házi készítésűeket nem számítva!
Az említett szórakozóhelyekkel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy igen jól működik a füstmentes szórakozás. Itt is csak pár éve tilos, de megszokták és kibattyognak, ha esik, ha fúj. :)

IT sikerek és Bunkerparty 2.

A hét elején egymás után érkeztek a cserememóriák Juqin gépébe. Először a DELL cserék jöttek meg, majd másnap a Future cég is szépített. A DELL-eket beépítve 24, majd az utóbbi márkájú modulokkal már 32 Gb-ra duzzadt, amivel be is telt az összes (16) memóriahely. Juqin örül, mert - a barkácsmegoldások ellenére - azóta stabilan megy a gép.
A távoli asztal kapcsolat probléma is megoldódott, mert az egyik délután végső elkeseredésemben kikapcsoltam az automatikus virusvédelmet (Norton) és megprábóltam az irodábó kapcsolódni a laborban lévő géphez és persze sikerült, ezért most már nem kell olyan gyakran berohangálnom a laborba.
Péntekre Gaben behirdette, hogy Bunkerparty lesz, ahol ez alkalommal is szívesen látnak. Most a nagy kivetítőn is a Guitar Hero ment az este első felében, majd ezt leváltotta a SingStar nevezetű karaoke program, amit igen nagy élvezettel használt - leginkább Gabe és Sack- az est további részében. Tényleg jól tolták. A többieket megkíméltem az énekhangom felerősítésétől, de egyszer talán kipróbálom, ha véletlenül majd egyedül leszek a bunkerben. :)
Toltunk egy analóg játékot is, mégpedig a Catan telepeseinek egy kicsit módosított változatát, ezt mondjuk idő előtt befejeztük, mert valakinek már el kellett menni haza. Utána beültem egy FPS játékra is a LAN-gépek egyikéhez. Nem igazán értettem a csapat célját, de pár ellenséges embert azért leöltem.
4 óra után indultunk haza, amikor észrevettük pár méter után, hogy bizony van egy bal hátsó defektünk. Visszagurul. Kerkécsere megkezd, aztán abbahagy, mert Mike fölajánlotta, hogy elvisz minket haza és másnap majd megjavítják a kilukadt gumit és vissza is szerelik, hogy ne kelljen a virsligumis pótkereket használni.

Csuti találkozó 2

Örültem, hogy péntekre egy szabadtéri programot terveztek, ahol megint eltölthetünk együtt egy kis időt. Ugyan akkor indultam DC-be, mint előző nap, csak most kimaradt a körbe-körbe séta. Fél 6-ra ígértem magam, amire oda is értem. A büfében kértem egy szódát, aminek igen fura hypo-szerű íze volt, lehet hogy csak a klóros víz volt az oka, de nem bírtam meginni az egészet. A kamera akksija még töltődött, ezért még nem a belvárosba indultunk, hanem csak egy utcával odébb, ahol egy hamburgeresben megvacsoráztunk. A Loschke család többsége (a lányok és Tom) valamilyen salátát evett rántott csirkemell falatokkal megszórva, a többiek és én, hamburgert. Vissza az akksiért, majd metro egy átszállással a Smithonian megállóig. Naplemente 8 körül volt esedékes és ekkor már közeledtünk is a Monument felé, amely 555 láb magas. Kiváncsiságból utánanéztem, mert nem tudtam fejből, hogy milyen magas az Eifel torony, kicsit magasabb. Kb majdnem kétszer ilyen magas. :) Körbejártuk, megcsodáltuk az építményt és elnéztünk mind a 4 égtáj felé. A tervben szerepeltek még a háborús emlékművek és a Lincoln szobor. Ezeket szépen sorban meg is tekintettük és gyakoroltuk a sötétben fényképezés rejtelmeit, inkább kevesebb sikerrel. Katie képeit még nem láttam, azoknak elvileg jobbnak kell lennie, hiszen egy brutál géppel készültek. Egy ugyan ilyen géppel készült siófoki Jamie koncert képeit nemrég láttam. Hm, nem gyenge. Remélem hamarosan kapok pár képet.
Kb fél 12 körül érkeztünk vissza a hotelbe, ahol beszélgettünk egy órácskát, miközben megmutattam az otthoni rokonság nagy részét és a Böbétől frissen érkezett (köszönöm szépen)Ancsa képeket is. A társaság ma is elfáradt a nem kevés sétában. Beszéltünk arról is, hogy már rég óta tervezik a távoli rokonság meglátogatását. Reméljük, hogy a következő évek valamelyikében az éves nagy nyári családi nyaralás során eljutnak hozzánk is a Kárpát-medence környékére. Én is ott maradtam a hotelben, mert fél 1-kor már nem járt a metro. Hm...most jut eszembe, hogy még járhatott, hiszen péntek volt. Na, mindegy én jobban örültem annak, hogy még beszélgethettem Márkkal 1-2 órát és nem kellett éjszaka km-eket gyalogolnom Gaithersburgben. Mindenféléről beszélgettünk, többek között arról, hogy az amerikai családok többségében általában mindkét szülő dolgozik, a kismamáknak 6 hét után újra munkába kell állniuk, aggódnak a nyugdíjrendszer miatt, mert a háború utáni tömeges gyermekáldás, egy kis problémát fog jelenteni, hiszen azok az emberek lassan elérik a nyugdíjas kort és a családonkénti gyermekvállalás a közelmultban a 8-10 gyermeknek csupán töredéke.
Márk fél 3 körül elnézést kért, de igen erős késztetést érzett az alváshoz. Ő és Chris is rutinosan füldugóval aludt, mert mindketten hangosan horkolnak. Nekem szerencsére ez nem okozott gondot, mert én is jól elfáradtam. Kaptam egy szétnyitható vendégágyat és alvás. Chris már korábban kidőlt, mert ő általában este 10 körül már alszik ellenben 5-kor kel.
Reggel természetesen Chris volt az első 7 körül, de mi is csatlakoztunk 8 körül, mert Tom 9-re hirdette meg a hazaindulást. Megkávéztunk a szemközti Starbucksban, majd Katie-vel még átugrottunk a szemközti könyvesboltba, majd 9 küröl a hotel előtt az autóra várakozott az egész család. Ez közel fél óráig is eltartott, mert valami oknál fogva nem találták az autót a garázsban. Fél 10-kor kigördültek az autóval. Meg kell mondjam, hogy még mindig fura érzés, hogy itt van 6 ember, akik a rokonaim és most láttam őket először. Mondjuk nekik sem volt kevésbé furcsa az én jelenlétem. Már nagyon várom, hogy Zsuzsimmal meglátogassuk őket és Csabáékat.
Hirtelen magamra maradtam. Nagyon jó volt az idő, nem volt túl fülledt, így elhatároztam, hogy a városban maradok egész nap és megnézek még pár szobrot/épülete/városrészt. Elindultam Georgetown és a folyó irányába a nagykövetségi negyeden keresztül, szép kertvárosi környék. A folyóhoz leérve láttam, hogy van szemben egy kis zöld sziget is, a túlparton pedig magas irodaépületek, jobbra-balra pedig egy-egy híd. Azt terveztem, hogy teszek egy kört az előbb említett ojjektumokat érintve. Útközben 11 körül megálltam a Kennedy Centrum-nál, ami az itteni Művészetek Palotája és megnéztem, hogy mit adnak. Éppen az Operaház fantomja volt műsoron június óta egészen másnapig, azaz augusztus 12-éig. Na, gondoltam, ha már itt vagyok és mivel otthon eddig nem sikerült megnéznem, ezért most és itt megnézem. Pénztárosnő mondja, hogy nem-nem mára teltház van, de másnapra még tud adni egy jegyet. Hm, de én csak ma vagyok itt. Mivel még vártak egy telefonos visszajelzést egy foglalásra, ezért azt javasolta, hogy üljek le az előtérben és fél 12-ig vissza kell jelezzenek. Így is lett és kaptam egy darab jegyet a J-edik sor középszektorának jobb szélére. :) Örültem, hogy érdemes volt várnom, ez a jegy volt az utolsó. A mikor negyed 2-kor közeledtem az épülethez, akkor kicsit fura volt, hogy láttam koktélruhás csajokat, nyakkendős kísérőkkel és egy helyre igyekeztünk. Rajtam koktélrövidnadrág volt és egyszínű póló, ezért még magamra kaptam az előző napi alighasznált ünneplős kockásinegmet, amolyan Lackósan. :) Ez jó döntésnek bizonyult, mert az operaházban igen hűvös volt a levegő. Az előadás igen remek volt, jó színpadtechnikai megoldásokkal, jól szólt a zenekar is az árokból, a karmester pedig vicces volt. Az előadásnak 4 kor lett vége, ezután elszaladtam az előző esti ojjektumokat világosban is megtekinteni, majd elbattyogtam egy piros metrómegállóig, ahonnan 6-kor indultam haza. Nagyon elfáradtam, már egy lépést sem kívántam, csak egy kád forró vizet, de a java még hátra volt, ugyanis a buszom éppen elment és a következő csak fél óra múlva indult, amit nem volt kedvem kivárni, hiszen a hazautat 40 percnyi járásra saccoltam korábban. Tévedtem. 80 perc lett belőle, ami kb 6-7 km. De legalább tisztában vagyok a távolsággal. :)

Csuti-találkozó 1

Találkoztunk. Igen, én és azon Csutik, akiket eddig még sohasem láttam élőben. Először használtam a NIST Metró transzfer járatát és magát a metrót is. Nem egészen volt világos, hogy most akkor melyik jegy/bérlet kombó a legmegfelelőbb számomra. Eredetileg egy napijegyet akartam váltani, ezért begyűrtem egy 20-ast az automatába, megnyomtam pár gombot és kaptam is egy $20 értékű utazókártyát. :) Utólag nem bánom, mert ez még később is jó lesz. 7-re beszéltük meg a találkozót, de persze már fél 6 körül ott is voltam, ezért körbejártam a körtéren, aminek egészen nagyvárosi hangulata volt. Ittam egy jegeskávét egy Starbucksban, majd irány a korábban már körbejárt hotel recepciójára. Említettem, hogy kit keresek, felcsörgették a szobát, de persze nem volt ott senki. Ez azért volt, mert már egy ideje figyelték az összes közeledő fiatalembert egy kinyomtatott fél-fénykép alapján, amin persze én nem voltam rajta! :) Csabi, szerencséd, hogy nem jártál éppen arra, mert a kép alapján bizony téged azonosítottak volna!
A legidősebb és egyetlen amerikai lány unokatestvérem, Jeannie és kis családja, Tom, Jessica és Kate. Ugye, milyen szépek a félig Csuti lányok? Jeannie egy kórházban dolgozik nővérként, Tom ugyanott villanyszerelő, a lányok tervei között a rendőrnő és anyuka után valamilyen egészségügyi pálya szerepel.
Csatlakozott a lányok két nagybátyja, Chris és Mark is (akik, ugye szintén az uokatestvéreim). Chris a Long Island-i vasútnál dolgozik és rengeteget segít a nagybátyámnak, azaz Csabának. 10 éves kora óta dolgozik mellette, amikor csak tud. Mellesleg idén március óta kb 25 kilót fogyott! Mark könyvelőként járja a cége ügyfeleit és nagyon szeret emberekkel foglalkozni.
Aznap délután az állakertet látogatták meg, amiben a fülledt meleg miatt eléggé elfáradtak, ezért tíz óra körül kikísértek a metróhoz, ahol elbúcsúztunk, de pár perc elteltével eszembe jutott, hogy az ajándékok bizony még a hátizsákomban lapultak, de telefonon utánuk szóltam, így sikerült átadnom a Gyulaikat. :) Tegnap megkóstoltam, igen remek termék.
Az esti metró igen zsúfolt volt, de a végére elfogytak az emberek. Közben Gabennek sms-eztem és szerencsém volt, mert ki tudott jönni elém a metróhoz.
Holnap megint csatlakozom hozzájuk egy kis esti washingtoni városnézésre. Már várom.

családi

Pénteken csupán annyi izgalmas történt, hogy a nagybátyámnak küldött egy hónappal ezelőtti levelemre reagált a családom itt élő fele, egészen pontosan az egyik unokatesóm. Próbált felhívni is az irodában, de naív módon fél 10 körül próbálkozott és így még éppen nem ért el, viszont hagyott üzenetet a hangpostámon, amit természetesen egészen egy délutáni email-ig nem is vettem észre. A lényeg, hogy másnap indultak pár napra Virginiába, ahol keddig maradtak, utána pedig egész közel hozzám, Washingtonban szállnak meg a kis családjával, ráadásul találkozik a két öccsével is, akik szerdán reggel érkeztek DC-be. Megbeszéltük, hogy csütörtökön délután átmegyek én is és megejtjük az első nagy találkozást. Már nagyon várom, érdekes lesz! :)
Szombaton házimozizni mentünk Gaben főnökéhez, de előtte még megnéztük egy katonazenekar koncertjét a City Hall parkjában. Az ekkor készült pár kép a City Hall-os albumban látható. A mozi jó volt, a Hot Fuzz című akcióvígjátékot tekintettük meg, melyben rengeteg jó fajta angol humor bújt meg.
Tegnap Zsuzsim főzött nekem vacsorát, vagyis kisegített egy mélysütött csirkemell recepttel. Egyedül ettem csak, ezért maradt a mai ebédre is. Nem akarok panaszkodni az időjárásra, de a héten igen fülledt és meleg az idő, annyira, hogy reggel amikor kilépek a bejárati ajtón bepárásodik a szobahőmérsékletű szemüvegem.
Két este is sikerült a NIST területén belül felzavarnom egy-egy legelésző vadliba csoportot, vagy, hogy is hívják ezt? Falka, csorda, raj? Talán falka, szóval vadliba falkát. Vicces volt, ahogyan gágogták a riadót és nekiiramodtak. Höhö.
Ma délután Irena elvitt egy Walmart-ba, amit gondolom nem kell bemutatni, az itteni megagiga Tesco. Egy késélezőn és egy pár üveg enyhén ízesített vizen kívül nem sok mindent vettem. Visszafelé egy igen szimpatikus boltba is ellátogattunk, ahol vettem zöldségeket a mai leveshez. Remélem jól fog sikerülni!

nagykocka bejegyzés

A hétvégén Yuqin hazaérkezett Kínából, így hétfőn már jött is dolgozni, bár még kicsit kómásan a fél napos időeltolódás miatt. Kaptam kis szuvenírt is, ami egy kis négyzet alapú hengerüreges üveghasáb, aminek a belsejét szorgos kínai kezek - valószínőleg csak egy - festették ki, vagyis be. Majd jól le is fotózom, hogy lássátok.
Marasi új hálószoba berendezését szerdán szállították, ezért kedd este lecipeltük a régi IKEA-s ágyát, a matracot másnap reggel kaptam meg. A héten folyamatosan érkeztek még egyéb bútorok is hozzám. Így most már egész pofásan be is tudom majd rendezni a lakosztályt, ha összeszedem magam és rendet rakok. Tehát van egy új ágyam matraccal és két éjjeli szekrénnyel, egy 3 fiókos szekrényem, egy könyvespolcom és ráadásként egy főnökszékem is, amit valószínűleg fotelként fogok használni.
A héten megint elkezdtük boncolgatni Yuqin gépének memóriabővítő kérdését. Talán még emlékeztek, hogy a házban gyengébb tápegység volt, ezért barkácsolni kellett, de nem próbáltuk ki, mert Yuqin elutazott. Na most megérkezett a csere tápegység, így most már meg is tudtuk hajtani a bővítő kártyákat miután a hűtőventillátort is felszereltük az új helyére, a házon kívülre, következett a memória konfigurációk tesztelése kevesebb sikerrel. Kingston memóriák gond nélkül mentek a kártyákkal, ellenben a többi hasonló paraméterekkel rendelkező modul nem igazán akart működni, vagy ha el is indult perceken belül lefagyott. Most a nem működő darabokat próbáljuk kicserélni másmilyenre, hogy végre 32G-vel menjen a gép.
Örömmel jelentem, hogy a konzul, duzzogva bár, de megadta Zsuzsimnak a vízumot! :D Igaz, még nincsen a kezében, de ha minden igaz napokon belül megkapja.
Egyik nap elugrottam az ororsz üzletbe, ahol vettem egy ukrán fekete kenyeret, végre kaptam Gyulai kolbászt is és ráadásként egy csomag Gyermelyi nagykocka tésztára is szert tettem, amiből azóta készítettem is egy adag káposztás tésztát. Zárásként még megemlítem, hogy az orosz üzlethez közeli szupermárketben találtam ruszlit, amiből már kétszer jól be is vacsoráztam.

sok-sok palacsinta

Gaben úgy gondolta, hogy a hétvégi hazaút és a jövő heti hús és édesség szegény diéta előtt még belakmározik egyszer a palacsintámból. Mivel az utolsó lehetőség erre szerda este adódott, ezért úgy szervezte, hogy én is menjek ebbe a kissebb game-party-ra. Kíváncsi voltam milyen és volt kedvem palacsintázni is, így elfogadtam a meghívást. A tésztát már otthon bekevertem, hogy Mike-éknál már csak sütögetni kelljen. Vicces volt, ahogyan a kocsiban tartottam a majdnem teli keverőtálat és igyekeztem korrigálni az autó mozgásállapotának változásait. Nem kell nevetni, mert nem borult ki egy csepp sem. :) Tartaléknak vittünk még két serpenyőt, így összesen 3 gázon készült a nemtudomennyi palacsinta, de kb 15 cm magas lett a torony és öten jól is laktunk belőle. Pár hétig megint nem akarok palacsintát látni.
Másnap szinte egész nap megint Maria laborjában voltam és a fotométer jelerősítő rendszerének linearitásának ellenőrzéséhez végeztem méréseket. Megint csak rabszolga munka, de érdekes volt, mert még sosem csináltam.
A hétvégén elég borússá vált az idő, így nem is nagyon mentem sehova, még a szokásos szombat esti Rio-béli koncertet is kihagytam, mert éppen mielőtt indultam volna elkapott a gépszíj és dolgoztam kicsit a színhőmérséklet számító xls-en.
Vasárnap késő este megérkezett Gaben is otthonról és hozott dolgokat: pár üveg sorszámozott bort, egy kis g jelű japán itókát és az egyik gitárját is, aminek eléggé repedtfazék hangja van, de majd beidomítom....lehet hogy nem a gitárral van ám a baj! :) Itt van lent nálam az alagsorban az italokkal együtt, hiszen itt ideálisak a körülmények a tárolásra.

mega-giga-game-bunker

Szombat reggelre Zsuzsim - a programfelelős - jazz-koncertet ütemezett, így nem aludtam át a délelőttöt - egyébként sem szoktam! :) A koncert az úgynevezett City Hall előtti park szabadtéri színpadán került megrendezésre. Gondoltam, hogy nem lesznek olyan sokan, de azt nem, hogy ilyen kevesen. Ennél még egy DC-s jazz koncerten is többen vannak Veszprémben. Egyébként nagyon jól esett egy kis élőzene a díjnyertes David Bach Consort-tól. A szaxis emberke nagyapja Duke Ellington-nal tolta a jazzt vagy 12 évig. Jó kis délelőtt volt.
Délutánra is maradt még program, hiszen Gaben főnöke meghívott a szombati házibuliba, ahova kb 20 embert várnak. Erről a rendezvényről is volt egy elképzelésem, persze az sem jött be, mint hamarosan kiderül. Délután lepihentem egy órára és mikor Gaben felébresztett, nem sok kedvem volt az egészhez, de nem maradhattam otthon, hiszen milyen öreges dolog már az, főleg tőlem. :) Kb fél5 körül indultunk Gabennel a célállomásra, ebbe a nem kicsi házikóba az utca végén. Kb. 1,5 percet töltöttünk a konyhában-nappaliban, ahol Mike felesége főzött, aztán le is húztunk a "bunkerbe". Először az analóg részt mutatta meg Gaben, ahol annyi társasjáték és kellék volt, mint egy játék-depóban. Aztán megnéztünk egy kisebb szobát, aminek az egyik felében Wii-zni lehetett egy kivetítő segítségével (kényelmesen ketten, de összesen 4 vezérlő volt beüzemelve), a másik felében, pedig a maradék összes többi létező játékkonzol valamelyikével lehetett játszani a beépített szekrénybe rejtett tv-n. Ez utóbbin egész idő alatt a Guitar Heros nevezetű játék ment. :) A Wii-n is kipróbáltam pár játékot, de megállapítottam, hogy igen fura ez a kis mozgásérzékelős vezérlő, igaz, legközelebb már nem lesz annyira szokatlan. Ezután következett a nagy vetítő (~3x4m) és LAN-party terem 8 számítógéppel. Persze van egy mosdó is itt az alagsorban, ahol az éppen kivetített filmről, vagy játékról nem marad le az ember. No komment. :) További infókat itt és itt találhattok az ojjektumról és a szombati party-ról. Érdekes volt, hogy ide tényleg mindenki csak játszani jött, ha egy szobába belépett egy új és ismeretlen ember, akkor nem kezezés, meg bemutatkozás ment, hanem "Ez itt a Wii, az meg ott az X-Box, a WC-t meg ott találod!" :) Jól éreztem magam, bár igen erős fejfájásom volt az est második felében, ami miatt annyira nem élveztem az egészet, na de majd legközelebb! Fél4 körül értünk haza és igen cefetül voltam, hidegrázás, meg gyomorforgás és nem a sok alkohol miatt, hanem mert valszeg a cukros üdítőkből ittam összevissza. Egy fél pohár víz után lefeküdtem és amikor felébredtem semmi bajom nem volt, sőt, mintha 12 órát aludtam volna. Szemüveg nélkül megnéztem az órámat és úgy gondoltam, hogy délután 1 óra van. Felmentem a nappaliba megnézni a tv-n, hogy mikor adják a forma1-et és láttam, hogy 7 óra 25 van. Kint erősen borult volt az ég és nem tudtam megállapítani, hogy reggel, vagy este fél8 van. Mint kiderült reggel és már kezdődött is a F1. :) Izgalmas volt a futam, érdemes volt felkelnem. Délelőtt elmentem a Target-be, hogy vegyek USB-s, mikrofonos fejhallgatót és esetleg egy webkamerát. Üres kézzel értem haza, de legalább sétáltam egy jót. Nem sok ötletem volt az ebédet illetően, de végül elhatároztam, hogy krumplis tésztát fogok készíteni, most már igazi pirospaprikával. Jól döntöttem, jó lett. Gaben, pont időben - olyan 2 körül - fel is kelt és csatlakozott. Délután, együtt elmentünk gázért (a grillhez) és vacsorának valóért, ami végül steak lett salátával.
Ma egész nap Maria laborjában mértem. Sajnos itt sem automatizált minden mérés, így szükség van a magamfajta rabszolgákra, de legalább ma jók lettek az eredmények és nem kellett megismételni azokat.

tanfolyam - házimunkák

Keddre azért megemberelte magát Marasi és elhozta a szőnyegtisztítót. Párszor körbejárt vele a nappaliban, de már nagyon ráfért. Miután végzett én is megkaptam a járgányt egy-két körre. Az alagsorra is ráfért. Nagyon el is fáradtam estére és már 11 óra előtt kidőltem, ami miatt igen korán - 7 óra előtt - keltem, hogy még a tanfolyam 9 órás kezdete előtt tudjak pár dolgot intézni az irodában. Konkrétan egy kis számítógép állvány asztallapjait akartam egy kicsit feljebb igazítani, mert igen alacsonyra volt állítva. Lehet, hogy egy kínai állította még be anno valamikor. Gondoltam nem fog tovább tartani 20, legrosszabb esetben 30 percnél, hiszen 2x3 csavarról volt szó. Tévedtem, a két lapocska igen erősen ragaszkodott megszokott helyéhez, végül még kalapácsot is használnom kellett. Továbbá, az új pozíciót biztosító csavarok helye is menetfrissítésre szorult, mert a festék szépen bekúszott a furatokba. A lényeg, hogy reggel játszottam ezzel az asztallal 1 órát és délután a tanfolyam után még 20 percet és közben többször jól megizzadtam a klimatizált laborhelyiségben. Ehhez a témához kapcsolódik a mai esetem a szünetmentes tápegységek csere-akkumulátoraival, ugyanis megérkeztek. Ezt a cserét sem becsültem többre 15 percnél, de persze ide is becsúszott, vagyis helyesebben beszorult egy-két probléma. Röviden: akksik beszorultak, biztosíték mérete nem volt megfelelő az új csatlakozókhoz....egy óra elteltével azonban én győztem.

Szerdán este nagyon éhes voltam és eszembe jutott, hogy már igen régen ettem bármiféle krumplis dolgot, ezért a boltban vételeztem párat és találtam hozzá jó formás melleket is, a farhátak is jól néztek ki, de a mellekre szavaztam, persze pulykamellekről beszélek. Még nem tudtam miként fogom elkészíteni életem első pulykamell alapú vacsoráját, de gondoltam, majd csak találok valami könnyű receptet. Találtam is: pulykamell Piró módra, vagyis fűszerezett pulykamellet tálba be, rá hagyma karikákat és kolbászt, oregánót, fóliával lefedni és sütőbe be. Vége előtt fólia le, sajtdarabok rá, kis időre sütőbe vissza. Hmmmm, a fűszerezés arányain még van mit finomítani, de nagyon finom lett. Gaben nem jött haza, így egyedül ettem, de jólesett nagyon.

Ma Gaben sütött csirke-dobverőket, azaz combokat. Amikor hazaértem láttam, hogy egy csomó levél figyel a ládában és láttam, hogy Gaben is kapott vagy hármat. Üdvözlőkártya formája és keménysége volt a levélnek, na gondoltam, akkor most jól meglepem valamivel, mert biztosan születésnapja van. Ez adott egy kis plusz erőt és már úton is voltam a Giant-be és az italboltba. Találtam is akciós Egri Bikavért és egy tokajit is. :)

Szerdán boltból hazafelé menet egy 40 körüli nő és egy nemtudtammegállapítani korú csaj jött velem szembe. Ez naponta előfordulhatna, de az érdekesség az volt, hogy a csajszi egy papírszerű kapucnis overálban volt, amiben majdnem úgy nézett ki, mint egy Michelin baba. Nagyon megörültek nekem és azonnal akartak egy-két képet a bringás fiúval. Egy kicsit zavarba is jöttem, hogy akkor ez most micsoda?...de szerencsére nem tartott sokáig. :)

Szerdán a ház mögött elcsíptem egy falatozó misimókust.

A LabView tanfolyam jó volt, örülök, hogy jelentkeztem rá. Első nap reggelén még azt gondoltam, hogy ez nem lesz jó semmire, de azóta sokat tisztult a kép a LV programozást tekintve. Az előadót persze már ismertem a nem kevés telepítési problémám miatt és azért mert ő a hivatalos LV tudor a NIST gaithersburgi kampuszán. Az előadásmódja is ismerős volt. Mintha magamat láttam volna egy harmadik évados Flash gyakorlaton. :) Egyébként anno deszkás volt és most leginkább sziklát mászik.

Úgy látszik, hogy a nagy takarításban Marasinak megjöt a kedve a szoba átrendezéshez, mert ma beállított egy új TV-állvánnyal és egy LCD-TV-vel, ennek folyományaként én megkaptam a régi szettet. Most hétvégén pedig szállítják az új ágyát, tehát....na de nem kiabálom el.

kaja-meló-kaja-képek

A vasárnapi ebéd chili volt, mert pénteken vettem akciósan 4 dobozzal. A köret rizs volt, ami az első próbálkozás ellenére egész jó lett. Estére gondoltam, hogy valami mást kellene enni, ezért - na, meg azért mert a felbontott csomag szalonnát már el akartam fogyasztani - túróscsuszát csináltam. A túró egész érdekesen viselkedett a serpenyőben, szinte teljesen nyoma is veszett, de szerencsére hagytam a dobozban a tálaláshoz.
Ma egész nap Maria nevezetű kolléganő laborjában voltam hullámhosszkalibrálni az ottani monokromátort. Az egész napom elment rá és még nem tartunk vele sehol, mert egyes elemek nem voltak hajlandóak kommunikálni a számítógéppel. A vezérlőprogramot író emberke, pedig csak arra a pár hónapra volt itt, amíg elkészült a programmal és persze nem hagyott hátra használható dokumentációt. Keddtől-csütörtökig LabView tanfolyam, de Maria ígérte, hogy péntekre kideríti a hiba okát, úgyhogy reménykedem. Maria 10 éves gyereke nagy úszóbajnok a korosztályában és a hétvégén volt egy verseny is, aminek alkalmából szokás kipingálni a család autójának oldalsó és hátsó ablakait.
Marasi ma estére behirdette a szőnyegtisztítót, de miután hazasiettem, olvastam, hogy ma mégsem hozza el, mert valószínűleg esni fog az eső. :) E helyett Gabennek volt kedve főzőcskézni és így hamar vissza is kanyarodtunk az ételek kitárgyalásához. Az esti menü Jambalaya volt, ami megpörkölt csirkefalatokkal, sűlt és csípős kolbászdarabokkal, rizzsel és aprított paradicsommal készül egy edényben. Igen csípős étel, apunak is biztosan ízlene. Jól belepirult a fejem, meg Gabené is, bár ez nem nagyon látszik a képeken.
Este megnéztem Lackó és Orsi legutóbbi nyaralásán készült képeit. Gyönyörűek, ajánlom mindenkinek! A Várady családról is készült egy-két nyári felvétel. Jó volt őket is újra látni!

MÁKOS TÉSZTA

Jogos az észrevétel. Úgy tűnik, mintha régen írtam volna bejegyzést, pedig mintha csak tegnap lett volna a hétfő. Ez a hét nagyon gyorsan eltelt. Sokat dolgoztam egy Excel programon, amiről azt hittem, hogy maximum egy délután alatt elkészül. Nem készült el, de most már szerencsére a tesztelés fázisában vagyok.
A mákot már korábban megvettem, a darálót azonban csak kedden. A két közeli üzletben két lehetőség adódott a daráló témában. Az egyik egy masszív mozsár volt, a másik egy kis Black&Decker kávédaráló. Ez utóbbi mellett döntöttem, mert nem voltam biztos benne, hogy a mozsárral mennyire hatékonyan tudnék mák-cukor keveréket zúzni. Jó döntöttem és másnap igen gyorsan tálaltam a vacsorát. Hmmm, nagyon jó érzés volt újra mákos tésztát enni. Vigyorogtam is vacsora közben rendesen, mint a vidám motoros. Azt hiszem többször fogok még készíteni. Marasi megkért, hogy majd legközelebb, ha palacsintát sütök, akkor szóljak, mert meg szeretné tanulni.
A héten visszavittük a hibásan megvásárolt fotelemet, azóta kaptak még árut, de úgy döntöttem, hogy nem kérek másikat, mert biztosan az új termék sem bírná sokáig. A visszaváltás viszonylag gyorsan ment, termék rá a pultra, mondom el volt törve, ok, vonalkód-matrica ráragaszt, köszönjük, visszautaljuk a vételárat a kártyára, csá. Kicsit bonyolultabb procedúrára számítottam, ahol minimum be kellett volna bizonyítanom, hogy tényleg el volt törve. :)
Csütörtökön megint sor került egy amolyan nyári-egyetem szerű előadásra. A NIST-ben minden nyáron dolgoznak diákok is, gondolom, hogy szokják a légkört és biztosítsák az utánpótlást. Ők a SURF-erek és nekik tartanak egy előadás sorozatot, ami minden csütörtökön fél 4-kor jelentkezik újabb prezentációval. Nano- és gén-technológiáról szólt az e heti előadás, amiben az előadó megemlítette hazánkat és Budapestet is, persze csak egy olyan kontextusban, miszerint a sejtközi kommunikáció nyelvét még egyelőre annyira értik meg, mintha most elutaznánk Magyarországra/Budapestre, ahol magyarul beszélnének hozzánk. Ismeri az érzést, mert volt már ott párszor. :) Nem értem mire gondolhatott, nekem soha nem volt ilyen gondom Budapesttel, eltekintve egy-két rendeléstől kínai étteremben.
Irena megmutatta a 40 LED-es spektrum szimulátorát, ami frankó, de egy látványos bemutatón kívül egyelőre mire használni. Közben persze durrogott egy picit egy két korábbi LED mintája miatt, amit valószínűleg megint a nyári diákok nyúltak le.
Jut eszembe, meglett az elveszett csomagja is. Hajnali 4-kor! szállította neki egy azonosítatlan csomagszállító. Elmondása szerint még így is a Lufthansa a legjobb a sok rossz között.
Az idő egész frankó lett a hét közepétől kezdve, amolyan kontinentális, elviselhető. Ma el is megyek egy nagyobb körre a bringával. Hallottam, hogy otthon igen meleg lesz a jövő héten, meneküljetek, de ne feledjétek: sapka, sál!

vasárnapi ebéd

Vasárnap bekevertem hamar egy palacsintatésztát, persze villával és fakanállal, mert konyhai robotgép az persze nincsen. Két megfelelő méretű serpenyő volt a szekrényben, szerencsére mindkettővel leragadás nélkül sikerült kisütni a mai desszertet. A töltelék mazsolás túró és több féle lekvár volt. Jó lett ez is. Igazi vasárnapi ebéd.
Este Gaben érdeklődött, hogy van e igen kis méretű csavarhúzóm, mert az egyik játékkonzoljának a vezérlőjén elromlott az egyik gomb és szét akarja szedni. Sajnos az összes csavarhúzóm nagy volt a feladathoz, ezért elmentünk a Target-be. Én, most már harmadszor is megnéztem egy kis kerek fotelt $39.90-ért, Gaben is ajánlotta, mert egy haverjánál már ült ilyenben és frankó. Ok. Levettem a polcról az utsó darabot. Utána még ellátogattunk egy még újabb üzletbe, ahol az eddigieknél is még nagyobb volt a kínálat. Gaben vett egy üveg Shiraz-t, mondván, hogy az jó lesz estére. Jó lett. :)
A fotelt is ki akartam próbálni, de sajnos el volt törve 2 helyen, így majd vissza kell vigyük. Nagyon el voltam keseredve miatta, de gondolom fogok találni egy még jobb és még olcsóbb darabot, majd valahol.
Miután másnap kipihentem magam, bementem az irodába, ahol egész jól haladtam az Excel-ezéssel, de igen hamar este 6 lett és egyedül nem maradhatok bent tovább este 7 óránál. Kaptam ma egy csomó pakkot, azok közül, amiket Yuqin rendelt hetekkel ezelött. Most már a jó árukat szállították és egyik sem volt hibás.
Este megnéztem a tegnap letöltött F1-es futamot, most egy angol közvetítést csíptem el, de jobban tetszett, mint a pár alkalommal ezelőtti amerikai. Igen látványos volt a program, jók voltak a váltások, a beharangozó, a közvetítés.

drog és alkohol

A Függetlenség napja pihenéssel és egy kis kerékpározással telt a gaithersburgi óvárosba. Eléggé latinos a környék lakossága, de azért nem féltem. :) A tűzijátékot csak hallottam, mert éppen esett, meg egyedül nem nagyon volt kedvem a sötétben mászkálni akárhová is. Még délután útba ejtettem az orosz üzletet, de sajnos Gyulai kolbász még nem jött, viszont találtam Podravka vegetát. Vettem. Majd csak jó lesz valamire, mondjuk vajaskenyérre. :)
Irena visszaszerezte a tavalyi számítógépét, így vihettem vissza az irodánkba a régit. Délután viszont rendes volt, mert elvitt a 3 órás drog és alkohol képzési program helyszínére. Ez a "tanfolyam" a külföldieknek kötelező. Még csütörtökön elkezdtem az online verziót, de csak az alkohol részével végeztem. Ezt ki is másoltam és itt megosztottam, hogy akinek van kedve beleolvashasson. Küzdenek itt is rendesen az alkoholizmussal, de nem értem, hogy miért nem vezetik be itt is a zéró toleranciát, ha ennyi gondjuk van az ittas vezetőkkel. Várom a kommenteket a témában. Most melyik a jobb, ha lehet inni egy pohárral, vagy, ha tilos? A tanfolyam elég unalmas és vontatott volt, de szerencsére a 3 órás azt jelentette, hogy abban már a teszt kitöltése, kiértékelése és az oklevél kiosztása is benne volt. Nekem elsőre sikerült hibátlanra, de volt egy-két délamerikai, akik visszajöttek még gondolkodni, de végül közösen mindent megoldottunk. Gaben ígérte, hogy eljön értem este és amikor vége volt az eseménynek, akkor írtam is neki üzenetet, de furcsa módon nem jött jelentés. Mint kiderült, ő sem tudott volna engem hívni, mert lejárt a kártyám rendelkezésre állási ideje. Szerencsére volt közel egy trafik, ahol találtam feltöltőkártyát, a maradék pénz a kártyán viszont elveszett. Nem nagy 3-4 dollár lehetett még rajta, de akkor is, milyen dolog ez már, semmi sms, hogy Hello, fel kéne tölteni, mert le fog járni az akármi.
Szombaton a hétvégi mosás és bevásárlás után belevágtam a gulyásleves projektbe. Izgultam, mert ilyet sem csináltam még korábban, de szerencsére nem egy bonyolult étel és Zsuzsim is online segítséget nyújtott, mert éppen akkor csörgött skype-on. Kb. 7-re el is készült, hagytam még egy picit összeérni és mikor visszaértem a szokásos szombati Rio-menti koncertről (nem volt egy nagy eresztés, de a dobos ügyes volt) megint megkóstoltam és még jobb lett! Vasárnap az lesz az ebéd, meg talán egy pár palacsintát is kisütök még hozzá, mert vettem túrót és mazsolát is.

rájátszás

Mai pontok: Bank, először 1, de estére 2 lett. IT-osztály, 1 pont, mellesleg Lufthansa is kapott egyet, de szerencsére nem velem történt az esetet.
Na, akkor picit részletesebben. Ma találkoztam Irena-val, lengyel vendégkutató, aki minden nyáron iskolaszünetben jön a NIST-be. Rögtön el is kezdett panaszkodni, hogy ezek a nyári diákok itt a NIST-ben mindent csak elrontanak, meg ellopnak. Mosolyogva megjegyezte, hogy a székét is elvette valaki és közben a mögöttem álló székemre sandított. Na, mondom legyen egy jó napja visszaadom neki, ha tényleg ennyire szereti azt a széket, ami nekem amúgy is túl nagy volt, így áttoltam egy másik széket a laborból. Remélem hosszú távon is jó lesz! Irénával esett meg pénteken, hogy a két bőröndjéből a szebbik, jobbik, Samsonite-abbik elveszett és a Lufthansa meg, csak vonogatja a vállát, hogy majd a nyomozás után - kb. 60 nap - tudnak mondani valamit.
Informatikai osztály megint nagyot alkotott. Délután kaptam egy telefonhívást, hogy áthoznák a korábban - 2 hete - rendelt akksikat a szünetmentesbe. "Szuper!" mondom, legalább ezt is kipipálhatjuk. 3 körül jön az amúgy nem kis darab ürge a kis taligájával és viszonylag könnyedén megemeli a dobozt. Gyanús volt, hogy itt valami nem lesz rendben, mert minimum az arcának el kellene torzulnia, amikor megemeli a - becslésem szerint 4 db - akksit. Doboz kinyit, 2 darab csücsül benne. Kérdezem, hogy biztos jó lesz ez így? Ő nem tudja, ő csak áthozta. Kérdem, hogy ő cseréli ki, vagy nekünk kell. Kicsit furán nézett, de nagyon segítőkészen nekiállt a cserének. Megkérdeztem, hogy csinált e már ilyet, mondta hogy nem. Na, akkor mondtam, hogy oké, majd kicserélem, de gyanítom, hogy fog még hozni pár csereakksit, mert közben a 2 készülék mellé került egy harmadik is, amihez még addig nem rendeltem cserét. Jól emlékeztem az otthoni szünetmentesre, ebben is 2 db akksi van sorbakötve. Na, de legalább egy már használható lesz. Telefon, újabb rendelés, egyeztetés, megértetés. Szerintem 2 hét is meg is kapjuk őket. :)
Mai bankos élményem a következő. Ugye ott tartottunk, hogy a múlt héten felhívtam őket a bankkártyám ügyébe és mellesleg utánrendelték nekem a csekk-könyvemet. Rögtön ezután visszahívtam őket a címzés miatt, mert a levelezési címemet az irodai címre változtattam és az nem jó, ha azt nyomtatják a csekkekre. Tegnap (hétfőn) kaptam egy levelet az irodába, melyben szerepelt a régi címem és az a felszólítás, hogy amennyiben valami hibás, akkor hívjam a feltüntetett telefonszámot. Nem nagyon tudtam mit kezdeni a levéllel, elraktam. Ma pedig kaptam egy kis csomagot szintén az irodába és persze az irodai címmel nyomtatva. Eddig 1 pont. Át a fiókba, nőci mondja, hogy bocsánat, ez az ő hibájuk, rendelnek mársikat. Megint oda-vissza egyeztettük a címeket, ezt már nem lehet elrontani, vagy mégis? Este hazaérek, az asztalon egy olyanforma levél, mint amilyet előző nap kaptam az irodába, de reméltem, hogy a PIN-kódom lesz az. Nem az volt. Ugyanolyan levél volt, csak a két címet felcserélték. Ezzel meg méginkább nem tudtam mit kezdeni, így kibontottam a levél alatt megbúvó, a maihoz hasonló csomagot. Abban is csekkek voltak, a lakcímemre kiállítva. No komment. 2 pont.
Este lecsót csináltam, most már nagybb mennyiségben, de így is csak 2 embernek lett elég, viszont ennek is lecsóíze lett. :)

egy-két-há'-négy-napos

A péntek amolyan utolsó munkanapként telt, bár ahhoz képest elég sokáig tartott, mert most meg csak jóval éjfél után értem haza. Ebédelni egy közel keleti étteremben voltunk egy számomra ismeretlen helyen. Iráni konyha volt és meg kell mondjam ez volt az első olyan éttermi kaja, amire azt mondtam, hogy hmmm, ez igen, Itt minden a helyén volt. Nagyon ízlett. Curry-s csirke volt rízzsel, sült paradicsommal. Nagyon egyben volt és az volt a neve, hogy Kabob-E Joojeh. Pitát is lehetett kapni, vettem is kettőt megkóstolni, éjjel jól is jött, pedig teljesen elfelejtettem, hogy ott van mögöttem a hűtőn. Yuqin-nal úgy kellett visszafordulni a parkolóból. Kár lett volna otthagyni, mert nagyon jó volt. Igazi kenyér szerű élmény volt, ami már nagyon hiányzott, mert az összes pékáru édes és kezelhetetlen. Délután visszahozták az a megint szervizelt számítógépet és Yuqin kitalálta, hogy a kedden érkező Irena-nak lőjem be az én eddigi gépemet, én meg izzítsam be magamnak a megjavított gépet. Egész jó választás volt, mert egész kényelmes dolgozni vele, főleg ezen a 24"-os monitoron. Egy - átkozott - Dell Precision 390-es 3.5 G memóriával. Az a baj, hogy meg fogom szokni és otthon a fél G igen csak szokatlan lesz.
Szombaton reggel, szombathoz képest korán keltem, mert 8kor nyitottak az üzletek a Rio-ban és be akartam szerezni valami laza kis lábbelit és ruhát a hajókázásra. Korán keltem és 10 után értem csak haza. AKohl's-ban és a Target-ben beszereztem egy teniszinget, egy oroszlános pólót, egy Hawaii mintás inget egy cipőszandált és egy fürdőgatyát. Ekkor beszéltem Skype-on a családdal és Zsuzsimmal is egy picit. Jó volt őket újra hallani!
Fél 12 körül indultunk Marasiékkal egy igen hosszú utazásra, na jó csak nekem tűnt olyan hosszúnak, mert a hajókkal, amiket béreltünk csak délután 3kor indultunk a kikötőből. Az idő azzal ment el, hogy megálltunk összeszedni a többieket, valamint vásároltunk útra, vagyis vízrevalót is. A legtöbb portékát, helyben vásárolt hungarocell hűtőládákban tettük jég alá.
Odaértünk Annapolisba a kikötőbe, ahol megin tvártunk egy jó pár percet, amíg a két kapitányt kiképezték az útra. Mint kiderült 2 motorcsónakot béreltünk, amihez elegendő egy szgk-vezetői engedély és egy pár perces gyorstalpaló a bérbeadó telephelyén. Lassan kicsorogtunk a kikötőből és a 6 Mph-s sebességkorlátozással biztosított területről, aztán gázt adtak a kapitányok. :) Szakított és dobált rendesen a két járgány. Nagy élmény volt, de kb. 15 perc szágoldás után megálltunk nem messze a parttól horgonyt vetettünk. A délután további részét itt töltöttük fürdőzéssel, iszogatással, eszegetéssel. Pár óra elteltével kisétáltam a partra, ahol megpihentem egy már jó ideje kidőlt fa törzsén és néztem, ahogyan a helyi tizenévesek gyakorolnak szörfözni a sekély részeken. Igen fura kis deszkáik voltak. Kb. méternél rövidebb, 50-60 cm széles, igen vékony kis lapocskák és már annak is örültek, ha 70 centit siklottak a vízen. Meg is kérdeztem az egyik srácot, aki elmondta, hogy néha lemennek a "nagy" vízhez is, ahol igazi nagy hullámok vannak, de ahhoz kell ez a kis gyakorlás. Igen lelkesek voltak, mondjuk volt velük egy kis csajszi is, lehet hogy miatta voltak ennyire lelkesek. Miután visszamásztam a vízbe ők is eltakarodtak. Dumáltam az indiai csajszival, aki grafikusként dolgozik és leginkább InDesign-ban tolja, de szerette a CorelDraw-t is. Kicsit magamra maradtam, amikor megjelent a parton egy kb. tízéves srác pólóban és berohant a vízbe egyenesen hozzám és elkezdett beszélgetni. Hogy ő nem itt lakik, de szünet van és itt van a nagyszülőknél. A végén már ott tartottunk, hogy azt mutattam neki, hogyan kell lábtempózni úszás közben. Fura egy srác volt, mintha egy amerikai (horro)filmből lépett volna ki. Teli vigyor, fogszabályzó, szinte hallottam Géza hangját, hogy: nyik-nyik-nyik. Este 7 óra után indultunk csak el visszafelé és kb fél 11 körül értünk haza. Marasi még hivatalos volt egy party-ba, ahová én is elkísértem volna, de végül nem mentünk, amit nem is bántam mert iszonyatosan fáradt voltam. Jól is esett az alvás. Vasárnap természetesen pihenőnap volt, ami rám is fért, meg mint utóbb kiderült Gabenre is, mert ő péntek éjjel volt bulizni, ahol túl sok sert csorgatott le a torkán és ezért rosszul volt egész szombaton és vasárnap sem nézett ki olyan jól, amikor délután 3 körül találkoztam vele. :) Szerencsére volt annyi ereje, hogy sütött pár hamburgert és megebédeltünk. Ez életmentő volt leginkább neki, de nekem is jólesett. Vasárnap estére is maradt még egy kis munka, jött ugyanis Yuqin este 10 után és bementünk az irodába, ahol lementett mindent, megbeszéltük a teendőimet arra az egy hónapra amíg nem lesz itthon és hajnalban elváltunk. Legközelebb majd július végén látjuk egymást.
A hajnali lefekvésnek köszönhetően csak késő délelőtt értem be és egész nap egyedül voltam az irodában. Fura volt az eddigiek után, leginkább a kínai telefonbeszélgetései hiányoztak. :)
Intéztem pár dolgot a főépületben, ebédeltem, majd 6 körül leléptem. Elmentem a Shell kúthoz fújatni egy kis levegőt a kerekekbe, mert már igen csak rájukfért. Sajnos nem volt nyomásmérő felszerelve, így csak érzésre nyomattam fel őket, de igen csak nagy nyomás lehetett a rendszerben, mert nagyon meglepődtem a teljesítményén. Levegővétel után, ha már ott voltam a környéken, benéztem a számítógépes üzletbe és a mellette található élelmiszerboltba. Na, ezt jó hogy megtettem, mert csodák csodájára még rendes kenyeret is találtam és mellé akkora borválasztékot, hogy csak na. Le is kaptam egy palack spanyol shiraz-t és vettem 2 féle kenyeret is. Jó hely, biztos hogy vissza fogok járni ide, amúgy ez ott van a Cici's Pizzeriája mellett. Itt van a közelben az az üzlet is, ahol vannak európai termékek is, mint téliszalámi, gyulai kolbász és hasonlók. A tulaj orosz, ha jól hallottam és holnap este kapnak gyulait, természetesen ide is vissza fogok menni.
Ma még az történt, hogy Mo autójának nekikoccantak a parkolóban és ezért átjött a szomszéd, aki látta az esetet, mivel a vétkesek nála voltak. Utána vissza is jöttek, de tagadták a dolgot. Kiváncsi leszek mi sül ki belőle. Kicsit később érkezett egy pár, amolyan fél-üzleti megbeszélésre. Pár hete egy buliban találkoztak Marasi-val és a várandós feleség ugyanott dolgozik, mint ő. Eléggé zavaros volt, amiket monott, de holnap estére elhívta egy tájékoztatóra. Kiváncsi vagyok melyik szupercég lesz az, ha egyáltalán kiderül. Kicsit olyan hálózatépítős utánérzésem volt, de most megnéztem a honlapot és lehet hogy még érdekes is lesz Marasinak.

kártyák

Szerdán már nagyon vártam, hogy végre megkapjam az új kártyámat, vagyis kártyáimat, hiszen mindkettőt már jó egy, illetve két hete elkezdtem intézni. 11 óra körül kérdésemre Barbara kinyomtatott egy listát, hogy kiknél járt a papírom - persze csak elektronikusan - aláírásra. Képzelem hány nap lehet egy ilyen móka, ha még mindig papíron intéznék a dolgokat. Nem tudja biztosan, de szerinte megpróbálhatom a kártyások irodáját. Igaza volt. Remélem ezzel már kihúzom a végéig. Boldogan mentem vissza a vadi új kártyámmal. Ebédelni ma is a Cici's helyet választottuk és megint jól bepizzáztunk. Ebéd után még mindig volt egy kis "kártyahiányom", igen-igen a bankkártyám. Fel is hívtam őket, hogy namivanmár, hol a kártyám és a csekkönyvem? Először azt mondta a hölgy, hogy a kártyámról nincsen infója, de a csekkönyvről tudja biztosan, hogy nem rendeltem. Pedig, de. Kérdeztem, hogy akkor most ezt lehetne pótoni? Persze! Megrendelte. Kb. 10 perc múlva megint visszahívtam lakcím ügyben és utána mondta, hogy a kártya megvan és már el is gyorspostázták. Ma meg is kaptam egy nagy FedEx-es borítékban, belül volt egy kis boríték, persze nyitva, de nem azért mert valaki felbontotta, hanem mert nem is volt lezárva. :) A PIN-emet persze majd csak kb. 1 hét múlva kapom meg.
Elég színesre sikeredett szakmai szempontból ez a két nap. Mértem teljes fényáramot a nagy gömbbel! Érdekes volt, persze hibáztam is, mert egy detektoron rossz irányba állítottam az erősítést, ezért buktam két órát a tegnap éjszakából, de éjfélre hazaértem és a mérési sorozatot sikeresen befejeztük. Volt szerencsém már egy kicsit excel-ezni is a mérési adatok gyorsabb értékelése céljából. Nem egészen egy óra alatt dobtam össze, így a későbbiekben sok-sok órát megspórolva Yuqinnak, vagy az éppen legszerencsésebb kiértékelőnek.
Egy nagy műszer tartó állványt raktunk még rendbe, hogy majd tudjam mérni a lézereket, amíg Yuqin kínában strandol. Tegnap hazafelé említette, hogy kínában igen katasztrofális a környezet állapota. Kérdeztem, hogy a Hold hogyan nézki Kínából, mert Magyarországról pont ilyen, mint itt. Meglepetésemre azt mondta, hogy alig szokott látszódni az igen nagy számú ipari üzem és a nagyvárosok által kibocsátott gázok miatt. Szóval a strandolást csak viccnek szántam, mert állítása szerint még halat sem nagyon találni ott az édesvizekben, vagy ha mégis akkor vétek lenne megenni. Igen sok műszert kapcsoltunk össze, ami általában kedvemre is van, de ez a sok adat- és tápkábel már nekem is sok volt.