Star Wars

Wow, ma úgy esett, hogy gyalog mentem haza, mert nem volt nálam a bringa, Yuqin pedig már nem sokkal öt után lelépett. Amint fél hét előtt nem sokkal kiléptem az épületből nagyon fura fényeket tapasztaltam, teljesen olyan volt, mint egy Csillagok Háborúja snitt. A Hold igen vékony karimája már a nyugati horizonthoz közel lógott a sötét égbolton, a NIST kampuszán pedig ködfoltok bolyongtak, mintha csak füstgéppel csinálták volna azokat. A nagyon sárga fényű közvilágítás igen hangulatossá tette a környéket. A levegő leginkább egy kora nyári hajnali zápor utáni klímára emlékeztetett. Annyira tetszett ez az összkép - és már annyira majdnem fél hét volt - hogy nekiálltam (vagy inkább nekifutottam?) kocogni az F kapu felé. Érdekes volt, hogy amint kiértem a kapun a köd megszűnt és az időszámítás visszatért az enyhe öszi estébe. Erről ennyit.
Már bőven eltelt két hét az előző bejegyzés óta és már megint írok. :) Megint egy hosszú hétvége van mögöttem, mert hétfőn veteránok napja volt és ezért a kormányközeli munkahelyeken ez mukaszüneti nap. Ennek ellenére délelőtt voltunk bent pár órát.

Vasárnap este Yuqinékhoz voltam hivatalos vacsorára. Gesztenyével töltött kacsa volt a menü, ami annak ellenére nagyon ízlett, hogy nem kedvencem ez a szárnyas. Kipróbálhattam egy masszírozó széket, ami a vádlitól kezdve egészen a nyakamig szépen megnyomkodott. Yuqin említette, hogy neki nem igazán jött be, de ez érthető is, hiszen valószínűleg nem a törékeny kínai testére tervezték, hanem a valószínűleg holnap reggeltől diétázó amerikai puhatestűekre. Nekem pont jó volt a beállított erősség! :)

Ha már szó esett a szárnyasokról, akkor megemlíteném a főépület fölött köröző nagytestű madarakat. Még soha nem láttam ekkora állatot a levegőben. Az épület ablakait viszonyítási alapnak tekintve a fesztávolságukat olyan két, két és fél méteresre saccolnám. Gondolom sasok, vagy hasonló rágcsálózabálók lehettek. Majd talán sikerül képet is készítenem.

Az utóbbi időszak eléggé stresszesen telt, mert a bevállalt mérésekkel még nem állunk sehogyan, sőt én egyre inkább úgy érzem, hogy nem előrefele, hanem visszafelé haladunk a folyamatban. Yuqin annyira tökéletes berendezést akar összeállítani, csak éppen a rendszer nem akarja azt hozni, amit elvárunk. Ez vagy azért van, mert túl sokat várunk, vagy mert túl keveset tudunk a nagyon kicsi detektoráramok méréstechnikájáról. Azt hiszem mind a kettő játszik, de remélem mostanra kifogytunk az ötletekből és beérjük a 2*10^-15 A-es mérési bizonytalansággal.
A múlt pénteken jött az egyik nagy műszergyártó üzletkötője és hozott egy bemutató készüléket próbálgatni. A próbálgatás annyira jól sikerült, hogy este 10-kor már egy európai műszer vezérelte egy számítógép segítségével. Ennek köszönhetően elégedetten zártuk a hetet.
Volt itt közben egy kis halloween is, ami kb abból állt, hogy sötétedés után az utcán jelmezbe öltözött kisembereket lehetett látni, amint járnak házról-házra. Gaben otthon volt, de nem volt édességből felkészülve. Szerencsére én azért betáraztam pár nappal azelőtt, így azért volt muníciónk és ezért Gaben fel is kapcsolta a kinti lámpát az ajtó fölött. Mint utóbb kiderült erre jöttek is csőstűl az édesszájúak és igen gyorsan elfogyott a pár zacskónyi apró csokoládé és cukorka. Én éppen Zsuzsimmal telefonáltam ez idő alatt, majd miután felértem már csak három megtépázott mintatadarab maradt Gaben jóvoltából.
A hétvégén képviselő választások voltak. Itt egy kicsit ez is más hangulatban megy, ugyanis ahogyan a reklámokban engedélyezett az összehasonlítás, úgy a fizetett politikai hirdetésekben is ér kiemelni az ellenfél hibáit miután gondosan feldolgoztuk például a képviselőház jelenléti íveit, vagy a rendőrségi jelentéseket.
Hogy keretet adjak a mai szösszenetnek megint egy kis Holdas téma a rajongóknak, T-Bala jóvoltából.

Zima 2

A hétvégén ugyan megint jobbra fordult - aztán meg balra - az időjárás, de ma reggel picit dideregve ébredtem és meglepődve tapasztaltam, hogy az iGoogle-s kijelzők között az itteni bizony ki van nullázva. Beköszönt az igazi tél, miután az átugrotta az őszt. Be is készítettem az otthonról elhozott sapkát és egy pár kesztyűt, de ezeket még nem használtam, elég volt a tudat, hogy megtehetném. Mielőtt elindultam még hamar átkapcsoltam a hűtést, fűtésre aztán elsétáltam - mert a bringám ugye, bent maradt az irodában. Jó szolgálatot tett a polár felső, nem fáztam és nagyon szép, tiszta levegő kísért egészen az irodáig. A kapun beérve a varjak tömkelegére lettem figyelmes, nem tudom, hogy honnan bújtak elő, de jó sokan lettek hirtelen. Vitatkoztak is rendesen annak rendje és varja szerint. Ment a károgás ezerrel és ahogyan a repülési formációkat figyeltem éppen valamilyen terület rendezéses projekt lehetett, mert igen izgatottak voltak. Az összes kisebb termetű szárnyas megszeppenve ücsörgött a lámpaoszlopok tetején. Mintha csak azt suttogták volna, hogy "Na, megjöttek a nagyfiúk..."
A mai ebédhez vittem itthonról egy kis maradék petrezselymes krumplit, gondoltam, hogy majd az étteremből hozok valami húsfélét mellé. Gondoltam....csak azt nem, hogy ma előszőr bekövetkezik a lehetetlen és negyed kettő körül elfogy az öszes ehető kaja a pultokról. Elfogyott. A krumpli azért jól esett. Visszatérve láttam, hogy gondosan gyüjtögetik a legmodernebb tchnikával a lehullott fa és tűleveleket. Egy arc körzött egy gokart szerű fűnyíróval és fújatta a kör közepére a begyűjtendőt, majd jött egy pótos traktor és felporszívózta az egészet. Így aztán tényleg nem nehéz alacsony értéken tartani a munkanélküliséget.
A mérőrendszer finomítása címszóval megint megbolygattuk a rendszert és persze nem lett jobb egy fokkal sem, ellenben megint elment egy nap. Kicsit olyan nyögvenyelős, kinlódós nap volt, el is fáradtam benne.

Mona Lisa

A hideg idő ellenére persze nem maradt el a grillezés, hiszen kemények vagyunk. Enni azért bent ettünk. Csirke és marha hús falatok nyárson, fokhagymás, fűszeres, fóliában sült krumpliszeletek ls persze a tejfölös uborkasaláta. Hmmm.
Na, ebből maradt mára egy kis krumpli és saláta. Gondoltam, hogy ehhez kiválóan passzol a rántott hús. Elszaladtam a boltba egy fél kiló húsért, tojásért és morzsáért. Fél óra alatt készen is volt az ebéd. Nem is tudom, hogy eddig miért nem csináltam rántott húst.
Szerencsére a 12 °C ma már 21 és derült az ég, úgyhogy frankó az idő, lehet irigykedni. Persze abringát bent hagytam az irodában. :(
Tegnap volt egy érdekes előadás a kanadai NRC-ből (ottani kutató intézet). 3D-s szkennerről ment a vetítés, javarészt arról, hogy hogyan szkennelték be a Mona Lisa festményt, de szó esett az űrsikló felületén keletkezett sérülések lézeres vizsgálatáról is, amit szintén az ő berendezésükkel végeznek. Igen látványos videó bemutatót állítottak össze épületek szkenneléséről és külön kitért a Cleopatra nevezetű projektre is, amiben a 3D-s szkennert antropometriai kutatásokhoz használták több ezer ember testalkatának digitális felvételéhez.
Érdekesség, hogy itt a nyári időszámítás idéntől 1 héttel korábban kezdődött és 1 héttel korábban is fog véget érni. Így én csak jövő hétvégén fogok tudni egy órával többet aludni!

Yuqin visszatért és elhozta magával az esőt és a hideget

Kedden este érkezett haza és szerda reggel már jött is dolgozni. Már örült, hogy hazajöhet, mert egy picit az agyára ment a nyugodtabb európai életvitel. Hiányzott neki a pörgés és nagyon egyedül érezte magát Braunschweig külvárosában. Mondta, hogy nem nagyon kapkodnak ott el semmit, így délután 4 óra után már szinte senkivel nem találkozni az irodában. :) Gondolta, hogy az egy kis gondot fog neki okozni, ha 1 hónapig nem nagyon fog rizst enni, de túlélte és nem is nagyon hiányzott neki. Ellenben az étrend az fura volt számára, hiszen általában ebédkor is és este is szokott melegételt enni, ott viszont az ebéd is csak egy könnyű menzás étel volt. Reggeli és vacsora pedig műzli, kukoricapehely, szendvics.
A ma esti programok között egy utolsó grill-party szerepel, de van egy olyan érzésem, hogy ezt eltoljuk egy esőnapra, ugyanis tegnap óta szinte folyamatosan szitál az eső és végre igazi őszi 12°C-os idő van. Yuqin mesélte, hogy a Németeknél mindenki bringával jár, még esőben is. Namost, kicsit én is német vagyok, vagy mi, így kemény voltam és az esőben is használtam a bringát - persze sárhányó az nincsen rajta, de szerintem most már megvárom a havat! :)
Az esetleges party-hoz összedobtam egy tejfölös uborka salátát, amihez vettem fehérborsot is és miközben azt kerestem a Grand Mart-ban rábukkantam - jó 4 hónap után - a mákra ott is. Most már vészhelyzet esetén is tudok szerezni, mert itt van közel.
Az utóbbi két hét munkája többé kevésbé felesleges volt, mert egészen más kóddal szipkázzuk ki a mérési adatokat a műszerből. Még a kalibrálást is újra kell majd csinálni, mert még meg fogjuk bontani a rendszert. :(

gyorshét-terem

Ez a hét nagyon gyorsan eltelt, csütörtökön is még azt gondoltam, hogy szerda van. A lényeg, hogy a hétre tervezett méréseket letudtam, így a mérőrendszer már-már kalibráltnak tekinthető. A csütörtöki (nekem szerdai) nap rövidebre sikeredett, mert időpontom volt a lábdokinál 16:45-re. Most kivételesen kerülő nélkül odataláltam. Az időpont itt sem azt jelenti, hogy akkor mindenki mindent eldob és én következem, hanem kellett bizony várnom kemény 30 percet. A doki lenyírbálta az elhalt köröm részeket, kitisztította a környékét és mondta, hogy még pár napig áztassam, meg kenegessem a csodakenőccsel, aztán majd szépen rendbe fog jönni és, hogy nem gondolja, hogy újjabb antibiotikum kúrát kell csinálnom. Igaza lett, mert már aznap este sokkal jobban voltam és nem is volt annyira érzékeny, mint előtte.
IT hírek: aki eddig próbálgatta az Ubuntu féle linux disztribúciót és nem volt szerencséje például a laptopján belőni a wifi-t, vagy a hangot, akkor annak jó hír hogy megjelent a 7.10-es verzió. Szép és gyors és működik, ami eddig esetleg nem. Sok sikert.

Arriving somewhere...

Péntek reggel 10-kor megnézhettem a SIRCUS üzemet, ahol igen nagy pontossággal tudnak detektorokat kalibrálni. Érdekes volt, főleg a sok féle lézer. Délután folytattam az új műszer moduljának beillesztését a LED colorymetry programba (LabView). Délután háromra sikerült is befejeznem, aminek nagyon örültem, mert már hosszú napok, ha nem hetek óta foglalkozom ezzel....de végre megvan! Hétfőn kipróbálhatom élesben is. :)

Még délben felhívtam a színház pénztárát, ahol próbáltak lebeszélni arról, hogy jegy nélkül menjek a helyszínre. Ők bizony már nem fognak 1 jegyet sem eladni, mert ma biztosan nem fognak lemondani egyet sem a lefoglaltak közül. Hm. Hát jó, gondolotam maximum megnézem a színház környékét, ha senki nem tud nekem jegyet adni a tömegből, így a 4-es NIST-es járattal ki a metrohoz és kb 3/4 hatkor ott is voltam a színháznál, ahol már kezdett kialakulni egy szép hosszú (~60 ember) sor az épület fala mellett. Ez a sor azoké az embereké volt, akiknek már volt jegye. Reményteljesen közeledem a sor nélküli jegypénztárhoz, de a csaj megint elküldött, hogy tőle ugyan nem fogok jegyet kapni. A közeli vendéglátóipari egységben megittam egy sört, majd ettől felbátorodva elkezdtem a kígyó fejénél a már-már reménytelen jegy megszerzését. Szerencsémre a harmadik kérdés után már vettem is elő a pénztárcámat és megvettem rendes áron ($26) a belépőt. :))) Jeee, jeee, jeee, meg ingyom-bingyom....megvan a jegy!

Megkerestem a kígyó végét, amjd én is részévé váltam. Előttem a kígyót 3 korombeli srác zárta, az egyik a környékről való, a másik kettő Cleveland-ből autózott le (~6 óra) a koncertre. Kicsit beszélgettünk, hogy teljék az idő. Persze leginkább korábbi koncertélményekről ls DVDkről: Rush , Tool, Marillion, Yes, Led Zeppelin, Pink Floyd, David Gilmour, Roger Waters...Én kb 6 órakor álltam be a sorba, ami csak kb fél nyolc után indult meg befelé. Maga a koncert pedig csak 9:35kor kezdődött el. Volt egy előzenekar is, nevük "3". Nem nagyon tetszett, mert iszonyatosan túl volt erősítve és a dobos is igen görcsösen próbálkozott, a frontember meg széttépte a gitárját és bedobta a dobok közé. Amúgy viccesek voltak, legtöbbjükről lerítt, hogy ki a példaképük, így ott volt velünk Malmsteen, perkán a Blue Man Group-ból egy arc, a basszusgitáros meg egy az egyben Abbából léphetett ki. :) Na több szót nem érdemelnek, mert szétlőtték az agyamat, hiszen a clevelandi sor-társaim jóvoltából, közvetlenül őmögüttük a második sorból figyelhettem a színpadot. Az egyikőjük Barry, zenetanár és basszusgitározik, így adott volt, hogy a színpad jobb széléhez álltunk közvetlenül a hangsugárzók mellé. Barry tanácsára tömtem is egy kis zsebkendőt a jobb fülembe. Nem is bántam meg. A Porcupine Tree már sokkal jobban szólt, és a dob hangja is sokkal jobban tetszett. Nem beszélve a dobos játékáról, Gavin Harrison az egyik legjobb dobos a világon. Igen profin nyomták minden szempontból. Nagyon jól összeszoktak ezek a földönkívüli zenészek, látszik, hogy már egy jó ideje ilyen felállásban tolják. Vicces volt,hogy a frontember, Steven Wilson mezítláb jött be, ami a koncert végéig nem is változott. Én eddig csupán a pontosan két évvel ezelőtt rögzített Chicago-i koncertet láttam eddig, ezért számomra ismeretlen nótával kezdtek, de aztán felcsendültek az ismerősebb számok is én pedig örültem, hogy felismertem azokat. :) Ráadással együtt pontosan 120 percet játszottak, bár készültek még egy ráadással, de a gagyi közönség elindult kifelé, így az elmaradt. Gyorsan eltelt ez a 2 óra, a következő kettő - amíg hazaértem - már nem annyira. Nagyon elfáradtam és a lábujjam is, ami még nem gyógyult meg teljesen, de már sokkal jobban nézki. (Gab3c köszi az érdeklődést) Ezért ma teljes erővel pihentetem. :) A turné európai is, aki teheti kukkantsa meg őket valahol a közelben. A sort Tampere zárja, ha valaki éppen arra jár. :)
Barry haverja Marillion-os pólóban jelent meg és mesélte, hogy pár évente szokott Angliában lenni egy hosszú hétvégés Marillion tábor és a legutóbbira ő is gyüjtött és el tudott menni. Gondoltam Lackónak tetszene egy ilyen móka. ;)

Zima

Nem kopogtatott, hanem eccercsak itt termett. Ma reggel 10kor már fáztam NIST-be menet, ugyanis a hőmérséklet még a 20fokot sem érte el egész nap. Tudom ez nem nagy újság mert otthon már egy ideje hasonló a szitu, de tegnap itt még 34fok volt és így egy kicsit fura volt a reggeli gurulás. Gaben egyre komolyabban belekavarodik a munkahelyi kapcsolatába és így már alig találkozom vele. Következésképpen a közös vacsorák is egyre inkább elmaradoznak, és így a főzőcskék is. Ma mondjuk mákos tésztát rittyentettem megint, mert az jó, de komolyabb dolgoknak nekiállni 1 személyre nem sok kedvem van.
Holnapra egy frankó kis koncert terveztem be és arra gondoltam, hogy majd a helyszínen váltok jegyet, erre ma lecsekkolom az elérhetőségeket, infókat és mit látok? Sold Out...áááááááááááá, pedig annyira jó lett volna élőben megkukkantani a Porcupine Tree-t. Holnap még odacsörgök, hátha megint lesz egy kis szerencsém. :) Na persze, ha nem fagyok meg reggel.